Hogyan fér össze az erős nemzeti érzelmű, fideszes elköteleződésű emberekkel a magyar baloldaliak frusztrációja felett érzett öröm?

" Ez egy idő után frusztráló, és rosszul is esik hallgatni, mert senki nem szereti, ha valaki más gyűlölködve nyilvánul meg arról, amit szeret. Így amikor epét hánynak, olyankor jól esik odaszúrni, hogy pontosan mennyire élvezem nézni a vergődésüket."

Ezt értem, sőt igazából teljesen egyet is értek. A gondom az, hogy nem látom a kiutat. Mindkét oldalnak megvannak a maga sebei, meg a maga igazsgága, és úgy gondolom, egyszer jó lenne valahogyan abbahagyni ezt a dolgot, mert azért az mégsem az igazi, hogy egymást frusztráljuk, ahol érjük, mintha a világban nem lenne éppen elég bajunk.

A kérdésem tárgy az, hogy én ha ilyen helyzetbe keveredem, és úgymond én jövök ki győztesnek, akkor igyekszem úgymond "jó győztesként" viselkedni.

" amikor itt én és a hozzám hasonlóan gondolkodók leírtuk, hogyi a baj az ellenzéki Összefogással, MZP vel, Jakabbal, stb, akkor aztán egybites, fidesztálib, meg minden volt, de értelmes vita, érvek alig...."

Sajnos ez pontosan így van, bár én ezt nem kötném egyik, vagy másik oldalhoz, egyszerűen kevés az építő vitára éppen csak alkalmas ember. Én ki merem jelenteni, hogy mindig törekedtem a nyitott beszélgetésre, amit az mutat legjobban, hogy az anonimitás miatt nem egyszer neveztek ugyanabban a kérdésben egyszerre libernyáknak és fideszbérencnek. :)

Mindenki úgy gondolja, hogy a másik kezdte, de érdemes megnézeni ezt a kérdést is: voltam már magyargyűlölő, liberálfasiszta, genderfasiszta, jelentették a kérdésemet, hogy provokálok, pedig tényleg nincs bennem hátsó szándék, és nem bántottam soha senkit. Igyekszem nem reagálni az ilyen megszólalásokra, pont azért, hogy ne öntsek még olajat a tűzre, de időnként nehéz kibírni.

Ezeket az oltásokat nem magam miatt kapom, hanem más ellenzékiek miatt, akik fidesztáliboztak másokat. Közben ezek a fidesztálibozókat korábban liberálfasisztázták mások. Ami általában igaz: sohasem azt bántod meg, akit kellett volna. Jó lenne már abbahagyni valahogy.

"Alapvető probléma szerintem Magyarországon, hogy az emberek túlzottan is beleélik magukat érzelmileg a politikába."

Tökéletesen egyetértek. Mindenki keres valamit, amiben szeretne hinni, ezért mindenki keres magának egy jót és egy gonoszt. Azt gondolom, ez sokszor egyfajta pszichológiai önvédelem, és épp ezért ennyire heves a vita.

Ha fideszes vagyok, és valaki be akarja nekem bizonyítani, hogy a fidesz egy korrupt és hatalomezérelt rendszer, ami a saját érdekeit nézi vagy ellenzéki vagyok, és azt mondják nekem, hogy a nyugat egy haldokló, képmutató rendszer, aki csak kihasznál bennünket, ugyanaz történik: a hitemet ingatják meg, ettől pedig dühös leszek és védekezni fogok. Csak a védekezésem a másik hitrendszerével szemben támadásként jelentkezik, és kész a spirál.

Ezért lenne üdvös valami közös többszöröst keresni, és ebben elindulni. Valahol az a megfigyelésem, hogy 75%-ban ugyanazt akarjuk mindannyian, csak más a fontossági sorrendünk, más nevet adunk a dolgoknak, és mást okolunk a rossz és a jó dolgokért.