Ha most Kádár élne és ő nyerné meg a választás mi lenne a gázszerelővel?

Kádár sok rosszat csinált (a legtöbbet 1956-ban), de a közpénzből nagyzolást abszolút nem tűrte meg. Ez kifejezett erénye volt más kommunista diktátorokhoz képest (pl. Ceausescuhoz képest, aki aranyozott kádban fürdött, ezüst evőeszközzel zabált a legdrágább porcelántányéron, miközben az országában éheztek az emberek, jegyrendszer mellett).

Kádár szerényen élt és nem nagyon tűrte másoktól sem, hogy szerénytelenül éljenek - noha az országa "a legvidámabb barakk" volt a szocialista tömbben.

Ilyen arcátlan kisgömböcöket nem tűrt volna meg, az egészen biztos.

Moldova György Kádár János című könyvében így ír erről:

Újabb és újabb botrányok követték egymást. Egy nyugaton megjelenő magyar nyelvű hetilap 1988 májusában felsorolt néhány esetet.

"A Borsod megyei első titkár olyan palotát építtetett magának, hogy a lelátogató Kádár János kultúrháznak nézte, a falakat milliókat érő trófeákkal díszítették."

"Az egri tanácselnök egy egész utcasort építtetett fel a maga és cimborái számára. Az igazságügyi államtitkárnak rabok húzták fel a balatoni üdülőjét, Czinege Lajos honvédelmi miniszternek katonák alakították ki a hegyi villájához vezető utat."

Néhány munkatársa, akik hízelgéseikkel valósággal rátelepedtek, mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy értesüljön a hasonló skandalumoktól, de nem tudták elérni ezt a céljukat. Kádár minden erejével igyekezett fellépni a visszaélések ellen.

"Amikor a szentendrei sziget egyik részére bevezették a háztartási gázt, a csövek lefektetésénél a megyei titkár is érintve volt, mert az ő telkén is áthúzódott volna a vonal, felfordulásokat okozva. A titkár utasítást adott a terv módosítására, iktassanak be egy kitérőt az eredeti vonalvezetésbe. Kádár, ahogy értesült az esetről, pártfegyelmi elé állíttatta és leváltotta az illetőt."

"Kádár néha túlzásba is vitte a szigorúságot. A Zala megyei első titkár egy könyvespolcot rendelt egy asztalosnál, és elfogadta, hogy az iparos ingyen készítse el neki ezt a bútordarabot. Ő sem maradhatott meg a helyén.

Mindinkább tapasztalnia kellett, hogy hiába hozza meg az intézkedéseit, azokat kijátsszák, a bűnösöket mentegetik. Kádár egy idő után fel is adta a harcot, egy-egy újabb esetet már kézlegyintéssel vett tudomásul:

– Ha egy nagy asztalnál sokan esznek, sok morzsa lehullik."

"Egy dolgot azonban meg kell említenünk: a Kádár-korszakban előforduló korrupciók arányai kétségtelenül elenyésztek a mai állapotokhoz képest. Pozsgay Imre úgy jellemezte a különbséget:

„– Akkoriban tízezer forintba kerülő vacsorákon beszélték meg, hogy miképp lehetne elsikkasztani egymilliót, mostanában pedig milliós vacsorán döntenek, hogy lehetne »lenyúlni« egymilliárdot.”

#2

Kádárra nem volt feltétlenül jellemzõ a szerénység, de tény, hogy Ceau - hoz képest visszafogottan élt.

#5: Kádár a dolgozószobájában ebédelt, rendszerint tepertőt, fasirtot vagy felvágottat. A felvonulások dísztribünjén letette a pulpitusra az elfogyasztott kávé árát. Kopátsy Sándor mondta: "Kádárnál szerényebb, mondhatni olcsóbb diktátora az egész ezeréves magyar történelemnek nem volt." (Forrás: Moldova Gy. - Kádár János)

(Ceau-t nem szerette, egyszer sem találkozott vele Budapesten.)

#6

Azt azért tegyük hozzá, Moldova erősen Kádár-párti író volt, így feltételezhető nála a részrehajlás. Ugyanakkor szatíráiban és riportkönyveiben rávilágít a rendszer hibáira/gondjaira.

#8

Moldova helyett inkább Majtényi Györgyöt ajánlanám, konkrétan a K-vonal: Uralmi elit és luxus a szocializmusban könyvét.