Egy tanár mennyi nettó fizetéssel lenne ugymond elégedett?

"Nem kell minden tanárt egy kalap alá venni. Van aki szívvel-lélekkel tanít, de van aki csak bejár a suliba, és tojik mindenre."

Pont ezért kéne emelni és vonzóvá tenni a tanári pályát, hogy a szar tanárokat ki lehessen selejtezni. De így még értük is könyörögnek az iskolák, hogy csak legyen, aki tanítson.

#3 Szerinted a tanároknak, akik mindenki más gyerekeivel foglalkoznak, ők képzik a jövő generációit, nem jár elég nagy felelősséggel a munkájuk??

#8 Az ugye megvan, hogy a tanárok oktatták az összes "GDP-t termelő" embert?

Igen, ezt a "kicsi a felelősség" szöveget én sem értem. Látszik, hogy aki ilyet ír, nulla elképzelése sincsen a tanári munkáról.

Régebben tanár voltam, most cégben dolgozok IT területen. Hát rohadtul nem érzem felelősségteljesebbnek az IT munkát, a "felelősség" témakörben össze sem lehet hasonlítani a kettől. IT munkakörben elronthatok dolgokat, akár anyagi kárt is okozhatok, de ez sehol nincs ahhoz képest, amikor a gyerekeket tanítom és készítem fel a jövőre, mondhatni emberpalántákat bíznak rám, hogy adjak nekik valamit, ami egész életükre elkíséri őket. De hogy prózaibb dolgot is mondjak, elvinni őket egy fogorvosi vizsgálatra, és az utcán vigyázni rájuk, nehogy valaki kilépjen az autó elé, ahhoz a stresszhez képest az IT munkám egy nagy nulla a felelősség tekintetében.

Ezzel együtt nekem igazából ajánlhatnának akármennyi fizetést, nettó 600 ezer forintért sem mennék vissza tanítani. :D

23, és miért nem mennél vissza tanítani sok pénzért sem?

Ha valaki ilyet állít, akkor egyértelmű, hogy nem a pénz a fő problémája a tanári munkával.

Mi az a változás, ami mi által már szóba jöhetne, hogy visszamenj tanítani?

Én nem a 23-as vagyok, de pályaelhagyó tanárként mondom, mikor mennék vissza:

-olyan fizetés, amiből kijön az albérlet és az étkezés

-használható alaptanterv

-nevelést-oktatást segítő emberek jelenléte (iskolapszichológus, ped.asszisztens)

-hatékonyabb fegyelmezési módszerek. (Jelenleg nincs eszköz a tanár kezében, velem megtörtént, hogy a 2 méter magas, 90 kilós, 17 éves középiskolás "gyerek" halálosan megfenyegetett, mert nem engedtem ki cigizni óráról. 45 kilós, 155 cm magas, nem túl erős nőként egy idő után már féltem az iskola környékén, pl. télen mikor 8.-9. óra után délután 4 környékén indultam haza a sötétben, nem igazán volt biztonságérzetem.)

#24, igen, jól látod, hogy nem csak a tanári fizetéssel van gond (legalábbis számomra, mert amit most írok, az én véleményem, elfogadom, ha más nem így látja).

Rendszerszinten van elrontva az egész, a fizetés csak az egyik tényező a dolgok között. Számomra pl. a mai iskola szabadossága, a liberális hozzáállás, a tisztelet hiánya az felejtőssé teszi ezt az egészet. Nekem ahhoz semmi kedven nincs, hogy bemegyek az iskolába, és szembe jön velem az a sok elkényeztetett csürhe, engem már az is irritál, hogy köszönni sem képesek, és akkor a tiszteletlen beszólásokról, bunkózásról nem is beszéltem. Ha a szülőnek szólok erről, akkor az a válasza, hogy "azért van ez, mert nem vívtam ki a tiszteletét". Hagyjuk már. Emellett a szülő és a diák is úgy van vele, hogy az iskola kb. az a szolgáltatás, ami a diák kényelméért van, mert ha pl. a diák őnagysága eldöntötte, hogy pl. orvosnak megy tovább, akkor nekem kötelességem számára jó jegyet adni, de úgy, hogy nehogy már az én tárgyamra tanulnia kelljen, mert azzal az ő fő tantárgyaitól rablom el a drága idejét. Ha meg egyest kap a gyerek, a szülő rohan be, hogy "ezzel a rugalmatlanságommal veszem el a kedvét a tanulástól". Az persze eszébe sem jut, hogy én korrekt vagyok, és azt osztályzom, amit a gyerek bead nekem dolgozat címén. Ott már nem nálam pattog a labda, ha a gyerek nem akarja megtanulni, amit feladok. És itt a lényeg egyébként. Nem a tanár irányít, a tanárnak nem lehetnek elvárásai. Ehelyett minden szülő elvárja, hogy a gyerekének az egyéni dolgaihoz igazodjak, külön-külön mindegyikhez, ami egyébként lehetetlen is. Pár évig csináltam ezt, de aztán rájöttem, hogy nekem erre a szarra nincs szükségem. Őszintén szólva, én valahol örülök is annak, amikor hallom, hogy manapság alig van tanár, én ezzel úgy vagyok, hogy maximálisan meg is érdemli ez az elkényeztetett, neveletlen csürhe (a szülőket is beleértve ebbe), hogy ne is legyen, aki tanítsa őket.

A másik a kollegiális része a történetnek. Pár évnyi tanáriban eltöltött munkanap után már rohadtul untam, hogy ha aznap pl. kockás inget vettem fel (teljesen random öltözködöm, azt vettem fel, mert aznap az akadt a kezembe), és egész nap mentek a hülye poénok a kockás inges tanárról. Azon túl, hogy ez rövid úton már fárasztó, az egész mögött ott van az a pesszmista, negatív tanári világlátás, hogy még a poénjaik mögött is ez a tehetetlenség, elkeseredett, de beletörődött mentalitás van, hogy ők is tudják, hogy szar az egész, amit csinálnak, hogy már poénkodnak vele. Örökösen megy a hiszti, a jajgatás, ha egyik nap a kormány mond valami rájuk nézve lenéző dolgot, akkor a felháborodott okoskodás, mint a piacon, amikor a kofák egymás szájából veszik ki a szót. Mindenki okoskodik, jobban tudja, de persze amikor sztájk van, vagy valamit az érdekeikért szólni kéne, akkor mindenki lapít és kussol. De persze a tanáriban is megy a pártoskodás, az intrika, az egymás fúrása, beárulása, szakmai ellehetetlenítése, marakodás egy nyomorult osztályfőnöki pótlékért és hasonlók. Nekem ebből is elegem lett, a végén már annyira utáltam ezt a negatív miliőt, engem ez annyira lehúzott, hogy a szertárba "költöztem be" és a tanárit hanyagoltam. Persze akkor meg ezen sértődtek meg.

Szóval panaszkodni és a kormánytól követelőzni azt tudnak, de amikor az udvaron vigyáznak a gyerekre, és a gyerekért jön az anyja, és úgy mennek el, hogy a tanárnak még csak nem is köszönnek, mire én odamegyek az illető tanárnénihez, és megkérdezem, hogy "te ezt hagyod?", akkor azt elintézik egy vállvonással. Mert hogy már megszokták, úgy sem lehet mit csinálni, ilyen a mai gyerek és kész... Aztán csodálkoznak, hogy másnap a gyerek már késsel szurkálja meg (ezt most képletesen írom, de gondolom, lehet érteni, mire gondolok).

Vagy a kedvencem... ott van a nyolcadikos Pistuka, egy vadállat gyerek, verekedik, tör-zúz egész nap, minden tantárgyból egyes, és órát tartani lehetetlen miatta, mert végig k.anyáz mindenkit, a tanárt is. Év vége előtt behív az igazgató, és mondja, hogy engedjem át kettessel, mert ha megbuktatom, az életben nem szabadulnak meg már végre tőle. Oké, most hagyjuk az emögötti szakmaiatlanságot (én úgy értelmeztem mindig az osztályzást, hogy az a tanárnak egy szakmai, objektív alapokon nyugvó értékelése, magyarul, akkor az ötös tanulót buktassam meg? Mert ezzel a logikával akkor őt meg éppen hogy az iskolában kéne tartani...). De nem is az osztályzás szakmaiatlansága dühít fel ilyenkor legjobban, hanem ez a kifacsart logika... Tudniillik szerintem éppen azért vannak Pistukák az iskolában, mert tudja, hogy akármit csinálhat, úgy is át lesz engedve kettessel. És megint ott vagyunk, hogy nem a tanár állít fel követelményeket, hanem a tanár igazodik ahhoz, amit a gyerek vagy a szülő önkényesen alkot. Pont ez a hozzáállás vezet el ahhoz, hogy ilyen Pistuka jövőre is lesz, meg fog jelenni ötödik osztályban, és mivel tudja, hogy semmilyen követelmény nincsen, úgyis átengedik, mert hogy "szabaduljunk már meg tőle", így minek is neki bármilyen szabályhoz tartania magát? És ezt a gyerek nagyon jól tudja ám!

Na szóval, azt kérdezed, miért nem mennék vissza? Kb. ezekért, de napestig tudnám írni ezt a lajstromot, ez csak ízelítő volt belőle.