A Tisztelt adófizetők pénzét szórja az állam, a mindenféle visszanemtérintendő támogatásra?

#19 vagyok. Egy gyermekem van, és ha minden jól megy, tervezek többet, kihasználom a csokot majd, ha lesz még, és a visszatérítést se fogom visszautalni, nyilván. Minket eléggé földhöz vert a járványhelyzet, és most a feleségem daganatával is küzdeni kell, szerintem nálunk most mázli egy kicsit, hogy ez a szerencsétlen épp ezzel ámokfut majd. Mindemellett mélyen egyetértek azzal, hogy rohadtul igazságtalan ez, és nem azért, mert jegelnünk kell a kistesó tervet, hanem mert nyilvánvalóan igazságtalan. Azért szeretném, ha kevésbé éreznétek szarul magatokat, és kicsit büszkék lennétek, hogy kezetekbe vehetitek a kontrollt (még ha apránként, küzdelmesen és hosszadalmasan is), miközben mi, "gyerekgyárosok" félig kontrollvesztetten próbáljuk a legjobbat megadni annak, aki majd szemléletében is alkalmas lesz arra, hogy a te nyugdíjadat kitermelje, és a bolondos, leépült vén fejedet nyugiban végighallgassa... Meg a mienket is, sőt, remélhetőleg főleg azt... :) Az, hogy aki nem szorul rá, észre se veszi a többletet, ugyanúgy zsebre fogja vágni az adónk rá eső hányadát, természetesen gáz. Az, hogy aki full nem a gyerek jövőjét meg legfeljebb egy kis tűzoltást lát ebben az összegben, ugyanúgy elteszi a pénzt, amiért az időnket, erőnket, kreativitásunkat, stb, egyszerűen életünk egy darabkáját tettük a közösbe, nyilvánvalóan felháborító. Az, hogy amikor visszaüt, akkor is mi fizetünk többszörösen, bármennyire bevett szokás is mára, magától értetődően tarthatatlan.

A legtöbb, amit tehetek, hogy maradok az esetleges többletköltségek ellenére is a helyi áruk fogyasztásánál, és ha csak tehetem, a többiekért vetem be erőimet, még ha lelombozóan segghülye is némelyik. Asszem kábé azon a ponton vagyunk, ahol alulról szerveződve tudnánk erőt mutatni, csak ugye oda emberek kellenének, nem csak emberszerű lények, hogy egy klasszikust idézzek.

Az mindenképp jó, hogy egyre többször ténylegesen szóba elegyedünk, meghallgatjuk egymást, és az értelmetlen facebook balhé szappanopera mellett egy párhuzamos valóságban tudunk kicsit hatni a nagy egészre... Szándéktól függően. Asszem ebbe a párbeszédbe kellene még egy embert hozni mindenkinek, legalább míg ki nem rajzolódik valami konkrét megvalósítanivaló.

A szünetekben meg búslakodhatunk együtt, hogy mi megy már itt. Csak ne csináljuk túl sokáig, mint mondjuk Moldova!