Van értelme politikával foglalkozni egyáltalán?

Csak ha alacsony a vérnyomásod akkor foglalkozz vele.

Tényleg vicc az egész.Ostoba hatalommániás emberek vesznek minket hülyére.

Szét kell trollkodni őket egy rakás sz.r az egész!🤡

Annyira foglalkozom vele, mint az időjárással.

Hat a mindennapjaimra, de nem szeretnék meteorológus lenni.

Az életemnek voltak nagyon boldog pillanatai Fock (Kádár), Antall, Gyurcsány, Orbán miniszterelnöksége alatt is.

Ezek leginkább nekem, a páromnak, a vak véletlennek voltak köszönhetők, nem az államnak.

A heveskedés nem poltizálás jóra nem vezet, még profiknál sem.

Az, hogy barátságot, családot szétb@sszak ilyen okokból szóba se kerül.

Ha hinni akarsz, ott az isten, azért van.

A politikus több körrel gyengébb ennél.

Szavazz rá, ha tetszik, és passz.

Mindig csodálattal tölt el, mikor azt látom, hogy emberek beszélnek valamiről, és az gondolják, arról beszélnek. Pedig nem.

A politika egy szükségszerű dolog, nélküle emberiség nem, csak hordák lennének (ha még lennének). A politika a gondolkodó, akarattal és érzelemmel bíró emberek tömegének kommunikációs eszköze. Eszköz, amelynek segítségével nagyon különböző tudású, beállítottságú, és igen eltérő hagyományokkal, kultúrával rendelkező emberek tömegeinek egymás közötti viszonyát, kapcsolatát szervezni lehet. E tekintetben olyan, mint egy szakma. Méghozzá emberekkel foglalkozó szakma. Lesznek tehát, akik ezt megtanulják és igyekeznek ezt cselekedni. Ők a politikusok.

Van néhány alapvető különbség, amitől nem tekinthetünk el. A mérnök és a munkás holt anyaggal foglalkozik. Ha megmunkálja, olyan, és e téren elég nagy a szabadsága. Ha leteszi, másnap ugyanott és ugyanúgy találja. Az orvos, a tanár ettől alapvetően különbözik. Ő nem munkálhat meg akárhogyan, mert a "munkadarab" ugyanolyan élő személy. És nem marad ott, ahová teszik, véleménye van, "dolgozni" vele csak akkor lehet, ha együttműködik. Különben a beteg meghal, a diák buta mrad. De ők mégis csak egyszerre egy vagy néhány emberrel foglalkoznak. Az orvos egyidejűleg egy beteget vizsgál vagy gyógyít. A tanár egyszerre néhánnyal, a többi megfigyelő, mert ilyen a rendszer. Erre még lehet figgyleni, bár nem egyszerű.

A politikus egyszerre akár milliókkal foglalkozik. ÉS mindenek van véleménye, tehát korántsem azt teszi, amit akar. Itt az együttműködést legalább részlegesen elérni, művészet. És képességet igényel, amely nem tanítható, van. Létezik egy másik munkamódszer is, a politikus tart bizonyos embereket, akiket megfizet, és aki nem működik együtt, azt likvidálják. De ezt a művelt emberiség az állatinál is rosszabbnak tartja, külön szava van rá: aljasság.

És itt jön a lényeg. minden ember kapcsolatban van a politikussal, akár tudatában van ennek, akár nem. A politikus törvényei szerint viselkedik, különben lecsukják. Aszerint lesz munkája, hogy megélhessen. A politikus dönti el, hogy milyen életvitele legyen, milyen legyen a környezete, sőt, meddig éljen (például ha rossz iskolarendszert ad, a polgár hamarabb hal, tessék megnézni a statisztikákat. Ha rossz egészségügyi rendszert ad, a polgár még hamarabb hal. Közben pedig rosszabb minőségű az élete, mint lehetne. De a politikus gazdaságot működtető módszere szerint kap munkát, fizetik meg, segítik ha bajba kerül, védik meg az utcán a garázdáktól, egyszóval a politikus elképzeléseinek hatása minden pillanatban átszövi az életét.)

Természetesen a politikus nem önkényesen cselekszik, hanem vizsgálja a tömeget, erre apparátust tart. És a cselekvését egyfelől meghatározza a saját egyénisége, látásmódja, másfelől az általa megmunkált tömeg visszahatása. Csak őneki egyszere milliók között kell egyensúlyoznia. És ha azt tapasztalja, a tömeget nem érdekli a politika, (tehát az, hogy ő mivé alakítja az emberi környezetet és lehetőségeket), akkor tudni fogja, nem kell számolni visszahatással. Ilyenkor szoktak diktatúrák kialakulni. Természetesen nem spontán, hiszen megfelelő felkészültséggel a tömeg viselkedése befolyásolható. Akár annyira, hogy saját érdekei ellen cselekszik - vezényszóra, miközben meg van győződve, hogy önmaga döntött.

Ennek számos eszköztára van, egyik itt jól látható dolog, elhitetni, hogy az ember nem önmaga ura, másoktól függ, tehát semmit sem tehet. Ezt persze elő is kell készteni, de a forgatókönyv több ezer év óta ismert, nem sokat változott. Mivel az ember is alig változik.

A politikával lehet foglalkozni hivatásszerűen, de ez a tömegek szervezése, szakma. És szükséges foglalkozni aszerint, hogy "én, a megmunkálandó darab" mit hagyok magamon cselekedni, miféle környezetet fogadok el, miféle emberi viszonyokban élek, mert az határozza meg alapjaiban azt az egy darab életemet, amivel rendelkezem.

Aki azt hiszi, hogy őt "hidegen hagyja", az a politikusnak az ideális eset. Már holt anyag, amit tetszés szerint lehet megmunkálni, nem szól vissza, mert erre képtelen.

Aki azt hiszi, a politikust sűrűn kel lecserélni, semmit sem tud a politikáról és önmaga helyzetéről. Olyan ez, mintha a teljes fogsorát meg kellene csináltatnia, de minden nap egy másik embert keresne véletlenszerűen, nem kérdezné, ért-e hozzá, csak csinálja. És nem érti, gy hét múlva miért nem képes enni.

Aki azt hisz, a politika olyan, mint az időjárás, az bizony nem tudja, mitől rossz neki. Az ember, ha kültéren van dolga, kinéz az ablakon, lenge inget vesz vagy nagykabátot, szandálban vagy bakancsban indul el, visz magával esernyőt vagy nem. Ez egy pillanat felmérése és döntése, nagyon ostobának kell lenni, hogy tévedhessünk. Ehhez képest a politikus sűrűn változik, a tetteid szerint reagál és ő a gyorsabb, mert rutinja van benne. Ha időjárásként kezeli az ember, akkor rendseressé válik, hogy hőségen vesz bundát, egy szál gatyában indul farkasordító hidegben, és a tornádó a falhoz csapja és vége.

Nem kell politikusnak lenni, csak aki erre érez hivatást! De a politikát nem megérteni, az sivatagba indulást jelent úgy, hogy fogalmunk sincs a sivatagról, óceánjárást jelet, amiről azt hisszük, egy tál víz. És aztán panaszkodunk. Igen, az ember ilyen. De nem mind!