Magyarországon miért terjedt el az a tévhit,hogy a szakszervezet csak a fizikai munkásoknak van?

Mert ha lennének Mo n szakszervezetek, az munkavállalói jogokat eredményezne.

Jobb munkafeltételeket jobb fizetéseket és magasabb életszínvonalat.

Ez pedig nagyon nem érdeke a Fidesznek, ezért gáncsolja ahol csak tudja azt a kevés szakszervet ami van. Ezért hoznak lehetetlen sztrájk törvényeket, vagy csak egyszerűen betiltják a sztrájkot. Vagy ha a gyengétől egyel erősebb a szakszervezet, akkor fideszest ültetnek be vezetőnek.

De a lényeg világos és egyértelmű. A Magyar munkavállaló kizsákmányolható kell maradjon, hogy tartható legyen az Európa kis indiája státusz.

A történelmi múltat kell ehhez ismerni.

A magyar szakszervezetek nem alulról szerveződő érdekképviseletek voltak régen, hanem a pártállam helyi képviselői, amik éppen ellenében működtek sokszor a dolgozó embereknek. A szakszervezeti bizalmi egy jó elvtárs volt olyan állásban, amiben dolgoznia nem kellett, de jobb fizetése volt, mint a többieknek. A szakszervezetek a rendszerváltás után maradtak azok amik voltak, azokkal az emberekkel sokszor akik addig is a szakszervezeti posztokon ültek. Jó elvtársként utána is inkább együttműködtek a hatalommal ahelyett hogy képviselték volna a tagjaikat. Ennek sok idő kellett a változásához, sok helyen szimplán csak elvesztették a tagjaikat mert már nem volt kötelező a tagdíj befizetése és hasznot nem hoztak az embereknek. Kb. 15 éve volt egy kollégám (nagy, nem állami cég) aki kiszámolta, hogy előző évben több szakszervezeti tagdíjat vontak le tőle, mint amekkora béremelést neki az a szakszervezet képes volt "kiharcolni" a cég vezetésénél. Aztán rájött, hogy ez már évek óta így ment csak azt hitte, hogy jól jár vele ha szakszervezeti tag, mert fontos az érdekképviselet. Ekkor lépett ki tőlük, mert értelmetlen volt bent maradnia a szakszervezetben. Amúgy nem fizikai munkás volt, bár ipari cégnél.

A másik fele, hogy a rendszerváltás előtt a szellemi munka nem volt érték, a szocializmusban a fizikai munka volt a rendszerbarát, a szellemi munka az rendszeridegen és nem szabadott túl nagy önállóságot adni olyan elemeknek akik gondolkodnak, mint tanárok, orvosok, mérnökök stb. Nem volt hagyománya tehát az ilyen szakszervezeteknek, vagy nem volt erős szava pl. a tanárok szakszervezetének, inkább kamarák voltak - ha voltak. A rendszerváltás után kevésbé bíztak itt is az emberek a szakszervezetek hasznában - és valljuk be, nem is szolgáltak rá semmivel. Az elmúlt évtizedekben az egészségügyi dolgozók szakszervezetén kívül tudnál olyan mondani ami nem fizikai dolgozók szakszervezete és nem politikai céljai voltak, hanem minden kormányzattal szemben a dolgozóikért álltak ki? Mert én nem.

Persze hogy nem. Eleve Mo n a munkavállalók 5%a tagja szakszervezetnek. Míg Európa többi országában ez 93-95%.

De érdekes példa pár héttel ezelőttről a Belga orvosi szakszerv érdekérvényesítő ereje.

Kötelező lett az oltás, vagy fizetetlen szabi.

Erre az orvosok egységesen, az oltottak is és a szakszervezetük szembement a kormánnyal, hogy akkor sztrájk és el is törölték ezt a kötelező oltásosdit.

#1

Mert a szellemi munkás mind síkhülye?