Ha valakit bántanak az iskolában a tanárok miért nem védik meg?

Egyik oldalról szerintem a tanárokat alapvetően nem is érdekli a dolog. Ezt a problémás gyerek szüleivel együtt kellene elkezdeni kezelni (akik valószínűleg maguk is problémásak) és úgy van vele, nem fizetik meg eléggé, hogy érdekelje.

Másrészről ezt végül úgyis viselkedésalapú szegregáció oldaná meg, mert mint előbb is írták, a tanárok nem tudnak mindenhol ott lenni. A problémás gyerekeket ki kell emelni, amihez hely kell, hogy ne vegyüljenek a normálisakkal. De ez szerintem látszatmegoldás, mert nem tanul belőle sem a bántalmazott, sem a bántalmazó és előbbi úgy nő fel, hogy nem tanul meg kiállni magáért, utóbbi pedig azt nem, hogy nem körülötte forog a világ.

SZÓVAL

Azzal a gyerekkel is van baj, akit bántanak, mert nem tudja megvédeni magát, ezért szállnak rá. Szokták mondani, hogy az erőszak nem megoldás, de valamikor sajnos az és valamikor az az egyetlen megoldás. Ez pedig a szívatott gyerek szüleinek a sara, akik nem készítették fel arra, hogy közösségben is funkcionáljon a gyerek.

A tipikus pedagógus - tisztelet a kivételnek - nem nagyon szeret felelősséget vállalni a munkájáért. Pont azért ment pedagógusnak. Tőle öngyilkos is lehet a bántalmazott gyerek (van is rá példa sajnos), ha nincs a kedvencei között akkor nem fog vele a törvényi kötelezettségnél többet foglalkozni.

Azzal egyébként nem értek egyet, hogy feltétlenül meg kéne védeni a gyereket, de fel kéne ismernie azokat a szituációkat, amikor valamilyen módon be kell avatkoznia. Ezt nem csak tutyimutyisságból nem teszik meg sok esetben, hanem ha ügyet csinálnának pl. egy zaklatásból akkor annak híre mehet: sok esetben kényelmesebb az "amiről nem beszélünk az nem történt meg" megközelítés. Ha nem szoktak arról beszélni, hogy egy iskolában fogdossák a tesitanárok a tinilányokat, akkor nyilván nem is fordul elő ilyen. Mióta az egyházi intézmények újra teret nyertek gondolom azóta csak erősödött ez a hozzáállás.