Tényleg azt akarták a magyarok 1956-ban, hogy újra nagytőkések kezébe kerüljön az ország, és nyugati típusú kapitalizmus jöjjön létre?

Nyugaton akkoriban szociális piacgazdaság volt. Nőtt a termelés nőtt az életszínvonal. Mindenki jól élt. Ezt akarták a magyarok is.

Azán a 80-as években valami elromlott. Azóta a nagytőke egyre jobban átveszi a hatalmat. A polgári réteg szegényedik és egyesek hatalmas vagyonokat halmoznak fel, szinte adózás nélkül. Ez jellemző mindenhol a világban.

A forradalmárok nagy része 20 év körüli nagyvárosi munkásréteg volt. Nem hiszem, hogy le akarták bontani a rendszert, inkább csak meg akarták reformálni a szocializmust, egy szabadabb országot szerettek volna. Nagy Imre lett a vezető, aki ilyen féle reformkommunista volt, de egyáltalán nem volt kapitalizmuspárti. Sokan a szovjet megszállást is nehezményezték, hogy 11 évvel a háború után még mindig teljesen rátelepedtek az országra.

Később 1968-ban Csehszlovákiában is ilyen reformigények vezettek a politikai változáshoz, majd szovjet invázióhoz.

Az áttérés a kapitalizmusra, nyugati nyitás, nyugati tőke megjelenése egy későbbi történet. Erről nem is a magyar nép döntött elsősorban, hanem a szocialista pártvezetés indította el, akik már maguk sem hittek a rendszerben, marxista ideológiában. Magyarország már 1982-ben csatlakozott az IMF-hez, Világbankhoz és 1988-ban meghozták a törvényeket a gazdasági társaságokról, mely elindította az átmenetet a kapitalista rendszerhez. Ki is használták a folyamatot és az állampártból kerültek ki a későbbi kapitalisták, vállalattulajdonosok, megszerezték a termelőeszközöket a privatizációk során.

A népnek talán fogalma sem volt mit akar. Annyit tudtak, hogy vért akarnak látni, és halott kommunistákat. Az intézményesített terror és a nyomor, a kommunista állam ellen harcoltak. Sok fiatal a sajat bevállasa szerint "heccből" csatlakozott a forradalomhoz.

Nagy Imre jó érzékkel az élére állt a mozgalomnak, hogy a saját reformkommunista mozgalmának győzelmét elősegítse. A forradalom emlékezetes pillanata volt, amikor a tömeghez intézett egyik beszédét az "Elvtársak!" megszólítással kezdte, amit a hallgatóság indulatosan fogadott. Nagy Imre egyáltalán nem az a hős volt, akinek a rendszerváltás óta beállítják, hanem egy hataloméhes kommunista, aki nem jól mért fel az erőviszonyokat. És manapság egy ilyennek állítanak szobrot Budapesten...

Szerintem '56-ot még akkor sem értette igazán senki, hát még most.

"Mindig legyen otthon egy feles, amikor hazaér a munkából, mihamarabb hozzájuthassanak egy autóhoz, amire előtte 10 évvel még szükségük se volt, és mihamarabb megvehessék a nyugatról behozott ruhát, mert a Magyarországon gyártott 20 másik nem elég jó nekik."

Ez a fogyasztói társadalom. A kapitalizmus pedig a gazdasági keretrendszer, szabad vállalkozás, szabad tőkehalmozás, szabad tőkepiac, befektetés, üzlet, magántulajdon elvi védelme.

A tervutasításos, állami tulajdonú, államilag kontrollált szocialista gazdaságokban, ilyen országokban is próbálták kielégíteni a fogyasztói igényeket. 1950-1980 időszakban is sokat fejlődött az ország, nőtt a fogyasztás, jólét.