Találkozott/beszélgetett itt valaki Orbán Viktorral a 90-es évek elején? Milyen volt akkoriban?

Határozott véleményű, talpraesett, jó kommunikációs képességű, gyors gondolkodású, egyszerű ember volt.

De ezt akármelyik politikusról elmondhatod, nem ezek a tényezők tesznek feltétlenül jó politikussá valakit.

Igen, Fagyos Henrik és Forró (de nem meleg) Tamás beszélgetett vele akkortájt:

https://www.youtube.com/watch?v=ZK1nnKOd_Pc

Azóta a két riporter eltűnt a színről, Orbán viszont maradt. :)

Orbán olvashatna Karinthyt:

Találkozás egy fiatalemberrel:

[link]

Radnótit idézném:

"Oly korban éltem én e földön,

mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,

az áruló, a rabló volt a hős,"

A liberális internacionálé alelnöke volt miután bukott a szocializmus és a kisztitkárságából éppen soros ösztöndíját végző nyikhaj megtudta a szovjetúnió felbomlott és mikor már vonultak ki az utolsó szovjet csapatok részegen dajcsal fűrrel meg szájjerrel ugatták a kipufogót "komcsik haza".

[link]

Akkoriba még felvállalta hogy skizofrén és lelki nyomorult mert mindig rommá verte az apja.

"A liberális internacionálé alelnöke volt miután bukott a szocializmus és a kisztitkárságából éppen soros ösztöndíját végző nyikhaj megtudta a szovjetúnió felbomlott"

a szovjetunió 1991ben bomlott fel, orbán a szovjet csapatok kivonulására 1989ben szólította fel a szovjetuniót :DD

hazudtak neked kicsi ballib? :)

"Akkoriba még felvállalta hogy skizofrén és lelki nyomorult mert mindig rommá verte az apja."

ő csak viccelt, viszont rólad tényleg el tudom képzelni

Nem Orbán Viktor volt az egyetlen, aki nyilvánosan is „követelte” a szovjet csapatok kivonását 1989 első felében. Március 15-én a szegedi ünnepi eseményeken Raffay Ernő még úgy fogalmazott, hogy „egy nép nem élhet úgy, hogy területén idegen csapat állomásozik”, és a Dugonics téren összegyűlt szegedi polgárok előtt felolvasott 12 pontban már követelésként fogalmazták meg, hogy „Vonják ki a szovjet csapatokat Magyarországról!”.

A nem nyilvános Németh–Gorbacsov-megállapodás alapján (a hivatalos kormányközi dokumentumot egy évvel később írta alá Horn Gyula magyar és Sevardnadze szovjet külügyminiszter) megkezdődött a kivonulás. A szegedi Délmagyarország 1989. április 26-i híre szerint: „Harmincegy szovjet harckocsit raktak vasúti szerelvényre kedden Kiskunhalason. Ezzel megkezdődött a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet hadseregcsoport alakulatainak részleges kivonása.”

A tudósításban az is szerepel, hogy a következő hónapokban mind a személyi állományt, mind a harceszközöket illetően ez a folyamat felgyorsul. (A Magyarországról, illetve a térség más országaiból történő részleges szovjet csapatkivonás – kivéve az NDK-t – amolyan gesztus-gesztus alapon történt. Amilyen mértékben vontak ki amerikai csapatokat Németországból [NSZK], oly mértékben lépett vissza a Szovjetunió is az általa megszállt területekről.)

Amikor tehát Orbán Viktor bátor beszédét elmondta, s amikor Grósz Károly és Nyers Rezső Moszkvában tárgyalt, a márciusi Németh–Gorbacsov-megállapodás alapján már jelentősen csökkent a szovjet csapatok jelenléte hazánkban. Szóval, amikor bő hónappal ezelőtt a német Bild újságírója úgy fogalmazott, hogy akkor még nem lehetett tudni, hogy Orbán Viktor beszédére miként reagál Moszkva, tévedett, Németh Miklós például pontosan tudta.

Ő nem bátor, hős volt, nem állt készen, hogy „szabadságunkat az utolsó leheletünkig védelmezzük”, egyszerűen „csak” bement az orosz medve barlangjába, „csak” megegyezett Moszkvával a szabadságunkról. Mint ahogy tette ezt a „vasfüggöny” lebontása érdekében is. A szovjet elnökkel folytatott tárgyalásai után – mert márciusban erről is megállapodott Gorbacsovval – utasítást adott rá, hogy Rajkától kezdjék meg a műszaki határzár (drótkerítés) feloldását-lebontását. 1989. március 23-tól április elejéig 3,5 kilométeren tűnt el a vasfüggöny a nyugati határon. (Akkor ennek sem volt nyilvánossága, talán csak a határőrség lapja tudósított róla.

Németh Miklós kormányfő május 2-án számolt be a kormánynak, s a testület május 17-i ülésén hagyta jóvá.) Erre vonatkozóan még érdemes kitérni az Orbán Viktorral készített Bild-interjúnak arra a kérdésére, hogy világos volt-e számára, mit indított el Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter 1989. június 27-i gesztusa, a vasfüggöny átvágása. Orbán Viktor szerint az „nagyszerű tett volt”, amelyet mindig is csodált. Csakhogy a június 27-i, nagy nemzetközi érdeklődéssel kísért „vasfüggönyátvágó” eseményre a már lebontott szögesdrótvonal egy kis részét vissza kellett építeni, hogy az Orbán Viktor által csodált nagyszerű tettet Horn Gyula véghezvihesse.

Hát, valahogy így küldte haza Orbán Viktor a szovjet csapatokat, és így „nyitotta résnyire a szabadsághoz vezető ajtót” Horn Gyula. Két nagyszerű tett, két nagyszerű esemény. A valós megítéléshez azonban nem árt ismerni a valós történéseket. Sine ira et studio.