A Szovjetunió vagy az Európai Unió alatt volt van nagyobb önállóságunk, szabadságunk?

1956-ban volt a legnagyobb szabadságunk/önállóságunk.

Ameddig tankokkal le nem rohanták az országot és több tízezreket be nem börtönöztek.

Azért ne hasonlítsuk már Moszkvát Brüsszelhez.

Ahogy előttem is írták, a szovjetek itt katonákat állomásoztattak, ők döntöttek arról, hogy ki legyen az ország vezetője, ők döntöttek a belügyeinkről, ők mondták meg, hogy miből mennyit kell gyártanunk, mennyit kell nekik exportálnunk, ők szabályozták a hadseregünket és a külpolitikánkat. Ráadásul maga a SZU is egy kőkemény, kommunista diktatúra volt, ahol az átlag embernek semennyi beleszólása nem volt a politikába, totalitárius egypártrendszer volt, ahol ha csúnyát mondtál, elvitt a fekete autó a gulágba. Amikor mi megpróbáltunk kilépni a Szovjetunió fennhatósága alól, megszállták az országot és több ezer embert börtönbe zártak, rengeteget kivégeztek.

Ezzel szemben az Európai Parlamentben nekünk pontosan ugyanannyi beleszólásunk van a közös ügyekbe, mint bármelyik más ország lakosainak (lakossághoz arányosan, természetesen). Az Európai Bizottságban ráadásul nekünk egyenesen több beleszólásunk van lakosságarányosan, hiszen ott minden országnak egy képviselője van, lakosságtól függetlenül. Az EU tagállamai közösen hoznak döntéseket, a jelölteket szabadon, titkos szavazással választják, demokratikusan. Bárki, bármikor kiléphet, ahogy azt tette azt az Egyesült Királyság is, nem áll fenn a veszély, hogy emiatt megtámadnák az országot.

Be kell tartani az EU-s szabályokat? Igen is, meg nem is. Ha tagjai szeretnénk lenni az EU-nak, azt szeretnénk, hogy legyen beleszólásunk a közös európai ügyekbe, szeretnénk, hogy az EU pozitívumaiból mi is részesüljünk, akkor igen. Ha nem, ha úgy érezzük, hogy jobb kint, mint bent, akkor meg ki lehet lépni, és akkor azt csinálunk, amit szeretnénk. De az nem működőképes, hogy mi csak azokat a törvényeket fogadjuk el, amelyek nekünk tetszenek, közben pedig tartjuk a markunkat. A demokráciában sajnos a többség akarata érvényesül. És az nem működőképes, hogy mindig előhúzzuk a nemzeti szuverenitás kártyát, mert ezt a végletekig ki lehet játszani: egy BAZ-megyei lakosnak miért kellene elfogadnia a Budapesten született törvényeket és rendeleteket? Egy kazincbarcikai lakosnak miért kellene elfogadni a miskolci rendeleteket? A Gagarin utcai lakosoknak miért kellene elfogadniuk a Fő téren hozott döntéseket? A Gagarin utca 8.-ban lakó anyukának miért kell elfogadnia a család többi tagja által meghozott döntéseket? Tetszőlegesen lehet folytatni mindkét irányba.