Miért sírják vissza sokan a Kádár rendszert és a Szovjetuniót?

Mert, ha dolgoztál, akkor viszonylagos jólétben élhettél, olcsón vehettél kaját, mehettél SZOT üdülőbe nyaralni, sokkal könnyebben juthattál lakáshoz. Vidéken is sokkal könnyebben találtál munkát.

Nem volt az a kilátástalanság és nyomor mint ma.

"...viszonylagos jólétben élhettél..."

Visszatekintve tűnhet így, de az ok nem az, hogy jobb volt a bér vásárlóereje, hanem az, hogy egyszerűbb életet éltek az emberek.

Üdítőket alkalmakkor vettek. Számítógép nem volt. Tv-t sem 3-5 évente cserélgettek az emberek, nem volt (okos)telefonja mindenkinek a családban, hozzá előfizetés, otthoni internet, stb ezernyi olyan rejtet kiadása van ma egy átlag családnak, mely akkoriban még nem létezett. Ezek nélkül ma is lehetne élni, csak a "viszonylagos jólét" fogalma ma már ezeket is tartalmazza. Szóval, az elvárt életszínvonal emelkedett, nem az átlag melós bére csökkent.

Egyfelől ez a hibás visszaemlékezés az oka a visszasírásnak. Másrészt van az embereknek egy nem elhanyagolható hányada, aki igényli, hogy mindenről megmondják neki, hogy mit gondoljon, és mindig megmondják neki, hogy mit csináljon. Az ilyen embereknek a kádár rendszer nyújtotta kevés lehetőséggel, de stabil életpálya modellel rendelkező élet ideális volt.

#4#

Csakhogy a leírtakba bukott bele az a rendszer.

A viszonylagos jólét nem a munkával megtermelt értékekből, hanem világbanki kölcsönökből volt fenttartva, és a '80-as évekre gazdaságilag összeomlott az egész európai szocialista blokk.

Persze, voltak akkor is olyan részletek, amelyek jobbak voltak, mint most, és voltak, amelyek rosszabbak.

Az egész nosztalgiázás mozgatója élettani sajátosság.

Évtizedek távlatából általában a szép emlékek maradnak erősebbek, a rosszak elhalványulnak.

Akkor volt az illető fiatal, de mindenképpen fiatalabb volt, mint most 😀

Elmeséli mindenkinek, hogy 3forint 20 fillér volt egy kenyér, 40 fillér egy gömb fagyi, de arról már kevesebvet mesél, hogy az üzletekben általános volt, hogy "ez sincs, az sincs", telefonálás helyett táviratokat küldtek, mert a telefonok számát tekintve még a szoci táboron belül is utolsók voltunk, 10 évet vártak egy Skodára miután kifizették azt, stb.

Kötelező május elsejei felvonulások, amit akkor utáltak, ma már szép emlék, SZOT üdülőkben eltöltött nyaralások - szép emlékek, igaz nyugatra nem csak nem mehettek nyaralni, pénzük sem volt arra.

Csórók voltunk akkor is, de fiatalabbak kb 40 évvel, a 40 év alatt felhalmozódott gondokkal, és az úgy valóban sokkal jobb volt