A második világháború után Magyarországon honnan szedtek annyi orosz tanárt, ami elég volt a kötelező orosz nyelvoktatáshoz?

Ki mondta, hogy alkalmasak voltak? Előtte is nyelveket tanító német, latin stb tanárok lett tömegesen átképezve. Ahogy egyébként a rendszerváltás után az orosz tanárok képezték át magukat tömegesen angol és német tanárrá.

Egy ilyen sebtében átképzett tanár nem feltétlen járt sokkal a diákok előtt tudásban, de az alapokat poroszosan leadni és bemagoltatni attól még képes volt.

És az se lenne igaz, hogy előtte ne lettek volna orosz tanárok.

Engem tanított gimnáziumban olyan orosztanár, hogy köztünk és őközte az volt a legnagyobb különbség, hogy egyikünk sem tudott oroszul.

Node 4 év alatt meg lehet tanítani egy nyelvtanárt oroszul...

3-asnak nagyon igaza van.

A kérdezőnek válaszolva: hát kezdetben alacsony színvonalú volt az oktatás, mert a tanár csak pár leckével tartott előbbre, mint a gyerekek, akiket tanított. :-)))

Aztán szép lassan alakultak a dolgok.

Régen amúgy sem volt nagy jelentősége a nyelvtanulásnak, nyelvtudásnak.

És nem egyik pillanatról a másikra ment az átállás. Apukám pl. 1959-ben érettségizett és tudomásom szerint ő még oroszt nem tanult, de latint biztos, hogy igen.

Amúgy a rendszerváltás utánról van sztorim: adott volt egy matematikus (nem tanár, hanem kutató szakot végzett), akit fölvettek gimnáziumba matekot tanítani. Neki volt angol középfokú nyelvvizsgája; akkor ez még nem volt kötelező a diplomához, és nem is volt gyakori. A rendszerváltás után iszonyatos hiány volt nyugati nyelveket tanító tanárokból, ezért hoztak egy rendelkezést, hogy akinek középfokú nyelvvizsgája van, és bármilyen szakos tanári diplomája, az taníthatja azt a nyelvet. Igen ám, de ismerősöm még ezt a feltételt sem teljesítette, hisz kutató szakos diplomája volt, nem tanári! De így is taníthatott angolt. Igaz, pár évvel később nekiállt az angol szakot munka mellett elvégezni, és persze szépen el is végezte, így sok évvel később ugyan, de jogilag is rendeződött a helyzet.

Egyébként az a vicc, hogy szerintem jó angoltanár lehetett még a szak elvégzése előtt is. Egyrészt tényleg sokat foglalkozott az angollal, nem a minimál középfokú szinten tudta, másrészt rengeteg szemléltető anyagot gyártott, nekem lelkesen mutogatta, ha nála jártam; kapcsolatot tartott amerikai vendégtanárokkal, akik egy-két hónapig ott tanítottak a gimnáziumban. Szóval, nemcsak a papír számít, hanem az egyéni hozzáállás is.

#9

Egyáltalán nem számít a papír, mivel nem kell vizsgázni abból, hogy mennyire kommunikatív órát tud tartani.

Persze ha a tanároknak úgy általában államvizsga-feltétel lenne az felkészült interaktív óratartás képessége, akkor 70% megbukna az államvizsgán.

Ha a reál tanároknál ellenőriznék, hogy a gyakorlat szintjén érti e az anyagot a tanárjelölt, akkor szintén a többség kibukna.

Nade pl. hogyan értené egy fizikatanár a mechanikát, ha még sosem tervezett semmit...