Az LMBTQ mozgalom aktivistái tekinthetőek magyaroknak?

#10 Ha tudnád, hogy miről beszélsz!

A megrontás egy bűncselekmény-fogalom volt a régi btk.-ban még az átkos maradványa, amit módosítottak, töröltek. Ha jól emlékszem, éppen a Fidesz idejében. :)

Megrontás már nem létezik, te még a múlt században élsz. Frusztráló lehet, hogy közben történt egy felvilágosodás, amit egy sötét kormánypárt próbál elnyomni egyre kevesebb sikerrel.

Ráadásul a sötét párt erőlködése kontraproduktív volt, mert az LMBTQ-t az erőlködése során sokkal többen fogadják el, ismerik el az egyenlő jog követelésüket (pl. név változtatás nemváltoztatás során, polgári házasság azonos neműek között), mint annak előtte.

Meleg vagyok. Nem értem ezt az egészet. Nem értem, hogy miért gyűlölnek minket az emberek, teljesen alaptalanul. Ez az egész már nevetséges lett, a kormány provokációja és az idióta válaszreakciók is.

Nem lesz valaki meleg attól, mert hall róla. Én semmit sem hallottam róla, amíg magamtól nem kerestem, mert éreztem, hogy a saját nemem iránt érzem azt, amit mások az ellenkező iránt. Nem szerettem volna meleg lenni és végképp nem „jó” melegnek lenni. Utálom, hogy ilyen vagyok, de ezen sehogy sem tudnék változtatni. Megpróbáltam, éveken át próbáltam, bevetettem mindent (pszichikai és fizikai fenyítéseket, próbáltam az ellenkező nemre gondolni), de semmi sem működött. Annyit értem el, hogy teljesen tönkretettem magam. Egy tanárom jókor időzített sztorijának köszönhetem azt, hogy még élek.

Ha tudnám, hogy hogyan tegyek valakit meleggé (bár szerintem nem is létezik ilyen), akkor a szöges ellentétét tenném, mert senkinek sem kívánom azt a lelki vívódást, amin keresztül mentem és amin keresztül fogok menni. Amúgy sem lesz több meleg, nem értem, hogy honnan szedik ezt az emebrek.

Az viszont fáj, amit a kormány tesz. Nem is a jogi korlátok, hanem az, hogy befolyásolja az embereket. Itt vagyok én, még fiatalkorú, szüleimmel lakom. Az egyikük eléggé ellenzi a homoszexualitást, a másikuk szerint ez egy betegség, de nem kell őket gyűlölni. Ez még egy relatív jó eset. Még nem mondtam el nekik, de így is félek, hogy mi lesz majd a reakciójuk. Barátaim (már az a kevés, aki van) sem tudják rólam, de szinte mind erősen homofób, amit gyakran hangoztatnak is. Nem könnyű, ha mindenhonnan azt hallja az ember, hogy ő „börtönbe való”, „undorító”, „aberrált”, „beteg bzi”, „halálra való”, „pokolra való” stb.

Gondoljatok bele, hogy milyen az élet úgy, ha ezeket az ember napi szinten látja és hallja. Tenni nem tudok ellene, sem magam, sem az embereket nem tudom megváltoztatni.

Aztán meg menjek ki nyugatra, ha normálisan akarok élni. Szívem szerint maradnék itt, de esélyem sincs arra, hogy itthon boldog legyek, több okból is. Viszont a családomat sem tudnám csak így itthagyni. Mit tehetnék? Semmit... Ha ezt választom, ha azt, mindenképp szar lesz. Esélyt sem kapok arra, higy megkapjam azt, ami másnak alap, aki bele sem gondol, hogy ez másnak nem adatik meg.

Mondjátok, hogy mi bajotok velünk. Biztos vagyok benne, hogy tudok rá valamilyen magyarázatot adni. Sokszor az emberek azért utálnak minket, mert egyáltalán nem ismernek, csak elhiszik, amit a TV, meg a telefon mond. Kérdezzetek nyugodtan, válaszolok, amire tudok.

>> Az LMBTQ mozgalom aktivistái tekinthetőek magyaroknak?

A szememben sokkal inkább magyarok ezek az aktivisták, akik honfitársainkat védik, mint azok, akik gyűlöletet igyekeznek szítani saját magyar kisebbségeink ellen.