Miért megengedett, hogy egy pártnak 2/3-os többsége legyen akár már 30% körüli eredménytől?

A régi választási rendszerben 386 képviselő ült a parlamentben, ebből 210 ember lista alapján került be a parlamentbe, 176 pedig egyéni választókerület alapján. Ahhoz, hogy egy párt kétharmaddal rendelkezzen (azaz kis híján bármit megtehessen) 255 képviselő kellett. Ez azt jelenti, hogy ha az összes egyéni választókerületben az ő jelöltjük nyert, akkor is minimum 37,5% kellett (79 ember a listákról).

Aránytalan és igazságtalan volt, sok képviselővel, ezért már nagyon régóta aktuális volt a módosítás, ami 2011-ben jött el.

Ma 199 képviselő ül a parlamentben, ebből 106 egyéni választókerületből jut be, 93 pedig listáról. Itt a 2/3-hoz 133 fő szükséges, ami azt jelenti, hogy ha egy párt jelöltjei nyernek az összes választókerületekben (106 képviselő), elég 29%-ot szereznie (27 jelölt), hogy 2/3-al rendelkezzen. Erre egyfordulós rendszerben nagyobb az esély, mint korábban.

De a szavazók 30%-a messze nem többség. Ennyi erővel egy másik párt rendelkezhet 70%-al (ez esetben két párt jut be a parlamentbe) és mégsem az a párt kormányoz amit a szavazók többsége szeretett volna, hiszen mindössze 66 fő ül bent közülük a parlamentben. Sőt, a kevésbé támogatott pártnak egyezkednie se kell, hiszen kétharmaddal azt tesz amit akar, nem számít mit mond az ellenzék.

Természetesen a példa végletekben gondolkozik, minimális az esélye, hogy egy párt 70%-ot ér el úgy, hogy nem nyer egyetlen körzetben sem, illetve nem számoltam töredék szavazatokkal, kompenzációval sem, de arra rámutat, hogy mennyire aránytalan a rendszer. A régi se volt jó, de a mostani még aránytalanabb.

Miért van egyáltalán lehetőség arra, hogy egy pártnak 2/3-os többsége legyen akár ilyen kis eredménnyel? Miért ennyire igazságtalan és aránytalan a rendszer?