Ha Kádár nem halt volna meg közvetlen a rendszerváltáskor, vajon hogy élt volna utána?

Nem számoltatták volna el

Ember, még a Biszku Bélával sem sikerült az elszámoltatás, pedig ő belelövetett a tömegbe '56 során. Három év felfüggesztett kapott 49 ember életének kioltásáért.

Az elszámoltatás sehol sem az igazságról szólt, hanem a népharag levezetéséről valakin, a valós problémák elfedésére. Jól rá lehetett kenni a gazdasági szerkezetátalakítással járó életszínvonal-csökkenést és a népharag villámhárítójaként használni. Egyedül a románoknál volt spontán a dolog, de ott is megvolt az oka, hogy nem sokat sz.rakodtak a falhoz állításával (a még kitartó szekus egységek morálját akarták megtörni, a bizonytalankodó katonai vezetőket gyorsan átbillenteni a gyors kivégzéssel és annak TV-ben történő bemutatásával). Az más kérdés, hogy utána az ex-szekus vezetők, pártfunkcionáriusok a kapcsolataikat kihasználva átvedlettek nagyvállalkozóba és a privatizáció "vadnyugat" keleti módra éveiben - elszámoltatás helyett - jól megszedték magukat.

Kádár János megítélése erősen megosztott volt. Akiket a komcsik üldöztek azok börtönben/lámpavason akarták volna látni. A legvidámabb barakk egyszeri lakói akik elnosztalgiáztak hogy vót' SZOC üdülő, meg tanácsi panel, meg 3.30-as kenyér, meg vót' munka a kohóban/bányában/lazaláblógatós üzemben azok vagy közömbösek voltak, vagy inkább szimpatizánsok. Így nem lett volna meg a nagyobb, osztatlan tömegbázis egy jó kis felelősségrevonós per lefolytatására. Egy per csak kommunikációs lehetőséget jelentett volna az ex-MSZMP szimpatizánsokat összegyűjtő pártoknak, így igen kétélű fegyver lett volna amin többet veszítenek, mint nyernek.