Miképpen alakítja egy fideszes agy át a tegnapi csúfos és megalázó vereséget (0:3) fényes győzelemmé?

[ma 07:25]: A nagy vagyonokat főleg stadionépítésekbe, és -felújításokba tették, illetve klubok kitömésébe. Az emellett létrehozott akadémiai rendszer nem túl sikeres, de legalább nem is túl drága. Hogy az akadémiai rendszer nem igazán vált be, abban elég nagy szerepe van a klubok kitömésének. Egy szlovák klub abból él meg, hogy a hozzá kerülő fiatalokat fejleszti. Abban reménykedve, hogy a legtehetségesebbeket majd elviszi a Bundesliga (vagy más topliga) jó pénzért. Konkrétan ebből tartják fenn magukat. A fiatalnak sincs megteremtve az egzisztenciája, hajtania kell, mert a klubjánál nincs jó fizetése, ha jó fizetést akar, akkor fel kell húznia magát olyan szintre, hogy felfigyeljenek rá. Nálunk a klubok bőven elvannak állami pénzen, nem motiválja őket az önfenntartás kényszere arra, hogy a játékosaikat fejlesszék. És a fiatalok is elég jól elvannak, akiben kicsit is benne van a lustaságra való hajlam, nem fog olyan keményen edzeni.

[ma 07:33]: Az akadémiai rendszer nem 5 éve van. 5 év a legutóbbi EB óta telt el. Ha az akadémiai rendszer bevált volna, akkor európai topcsapatokban ott kellene játszani néhány magyar játékosnak. Orbán bő egy évtizede 50 magyart vizionált európai topligákba (spanyol, német, olasz, angol), rendszeresen játszót, nem rendszeres kispadosat. Ezt ő 7-8 éves programnak hirdette, de sehol nem vagyunk ehhez a tervhez képest. Ha tényleg lenne 50 ilyen játékosunk, nem lenne gond egy ütőképes válogatottat összerakni. Az igaz, hogy egy ilyen halálcsoportban annak se lenne nagyon sok esélye, de azért teljesen más lenne a kép. Tegnap ahhoz kellett volna némi szerencse, hogy megússzuk 0-0-val. 50 topligás játékossal ahhoz kellene némi szerencse, hogy továbbjussunk egy ilyen halálcsoportból.

Visszatérve [ma 07:25]-höz: azért fáradtak el a fiúk a végére, mert iszonyú energiákat emészt az összeszedett védekezés egy sokkal erősebb ellenfél ellen. Egyébként becsülettel küzdöttek.

[ma 07:37]: Van hosszú és rövid távú fáradtság, energiabeosztás. A tartalékolás azt jelenti, hogy nem szabad meghalni a pályán, mert szombaton újra focizni kell. Ettől még brutálisan ki lehet merülni.

Nem tudom, nézted-e a Roland Garros-t (tenisz) a múlt héten. Nagyon jól mutatta, hogy egyes meccsek hogyan tudnak hatni a későbbi meccsekre. Egyszerűen nem lehet úgy odaállni, hogy akkor is megnyerem ezt a meccset, ha utána a következőre kiállni sem tudok. Valamennyi energiát muszáj félretenni. Ez nem jelenti azt, hogy adott meccsen belül ne lenne kimerülés.

[ma 07:39]: Te láttad a meccset? Nem megrázták magukat az utolsó tíz percben. Az első gól előtt kétszer pattant meg a labda (a beadás és a lövés is), a portugáloknak azzal a góllal akkora mázlijuk volt, mint... éppen ellenük nekünk 5 éve. Abban már kétszeresen szerencséjük volt, hogy ezután összeomlottunk, és kaptunk még kettőt.

Egyébként ha "simán megtehetnék", akkor miért nem rázták meg magukat fél órával hosszabban? Jobb egy 6-0-ás gólkülönbség, mint egy 3-0-ás. Ööööö... miért is, miért is? Ja, hát azért, mert nem tehetik meg simán.

De még egyszer, ez az egész vendégként udvariaskodás baromság, ilyet csapat nem csinál, mióta létezik professzionális foci. Mindkét csapat úgy megy ki, hogy a lehető legjobbat akarja kihozni magából. Ami részben a meccs 90 percére vonatkozik, részben a meccs után történő dolgokra. A további meccsekre, ami, csak hogy még tovább bonyolódjon, még csak nem is ugyanaz a két válogatott esetében: mi nyilván nem számolunk továbbjutással, tehát a három csoportmeccs összegére optimalizálunk; a portugálok nem a három csoportmeccs összegére optimalizálnak, mert utána jön a kieséses szakasz, és ők abban is igyekeznek helytállni, ugyanakkor a csoportmeccseket sem hagyhatják figyelmen kívül, különben el se jutnak a kieséses szakaszba.

[ma 11:06]: "(...) de amíg jó az eredmény addig nincs értelme tartalékolni." - Ez nagy általánosságban sem igaz. De konkrétan a magyar válogatott mostani EB-szereplésére sem. Abban talán megegyezhetünk, hogy a fiúk a pontszerzésért fociznak. Tehát nincs szó továbbjutásról, de hátha valamelyik óriás ellen sikerül egy iksz.

Ilyen körülmények között képzeld el azt, hogy tegnap a mieink úgy mennek ki, hogy "nincs holnap". Akkor is lehet, hogy a portugálok rúgnak egy gólt az első félidőben (igen, sokkal jobbak, ez van, ez egy adott körülmény). Akkor meg már mire mentünk azzal, hogy "nincs holnap"? És a fiúk nem számítógépek, még a szövetségi kapitány és a stáb sem számítógép, hogy a 75. perc körül azt mondják, hogy "mivel eddig nem kaptunk gólt, mostantól úgy játszunk, hogy nincs holnap, hátha azzal megtartjuk a 0-0-t". Ráadásul a váltásoknak van egy ritmusa, ezek nem robotok, nem az van, hogy Rossi füttyent egyet, és akkor mindenki átállítja a lelkét arra, hogy "nincs holnap".

Továbbá van egy lélektana a kudarcok-sikerek hullámzásának is. Könnyű azt mondani, hogy "fel is lehetett volna adni a 2. meccset(a tartalékolás jegyében..)és tartalékolva nekiugrani az utolsó meccsnek, további tartalékolás nélkül", de a valóságban ha a második meccsen érdemi játék nélkül kapunk egy hatost, a közönség a meccs után nem hajlandó Himnuszt énekelni (esetleg még egy "k.rva gyenge!" skandálásba is belekezd), stb., akkor a harmadik meccsre pszichésen kerül mindenki padlóra. Még a focistáknál mentálisan sokkal felkészültebb teniszezők is nagyon óvatosan "dobják a szettet", ha úgy látják, hogy a következő játszmában az segít nekik, és még így is sokszor nem válik be, mert a következő szettre nem sikerül úgy felpörögniük.

Arról nem is beszélve, hogy a tartalékolás nemcsak a játékosok egyéni energiáira vonatkozik, hanem a csapat úgy van összeállítva, a cserék úgy vannak meghúzva, hogy még van ezen kívül két csoportmeccs. Nagyon is kompetens játékosok nem kerültek tegnap kispadra sem, mert félre voltak téve. Amikor Rossi úgy döntött, hogy őket semmiképp sem jelöli a portugálok elleni meccsre, sem kezdőben, sem a kispadon, akkor nem tudhatta, hogy a portugálok még a 75. percben sem fognak vezetni. Igen, ha valaki előre megmondta volna neki, hogy csak a végén kell majd 15 percet kibírni, akkor nyilván ő is arra optimalizált volna, hogy az még mindig könnyebb lesz, mint a németek vagy a franciák ellen 90-et.

Továbbra se értem, minek azon kötekedni, hogy van valamiféle tartalékolás (játékosokkal, egyénenként a játékosok erejével, pszichésen), és hogy ezzel együtt is egy meccsen belül ki lehet merülni, el lehet fogyni.