Mi bajuk a magyaroknak a finnekkel ,hogy még a zsidókhoz is rokonitják a magyar népet egyes konteósok csak ne finnugorok legyünk?

"mert ennyire rendesebben, logikusabban leírni nem is lehet"

hát neked se sikerült :D komolyan, bármi más hasznosabb dologgal is tölthetnéd az idődet, mint ezzel a baromsággal

34/34 anonim ***** válasza:

hát neked se sikerült :D komolyan, bármi más hasznosabb dologgal is tölthetnéd az idődet, mint ezzel a baromsággal

-------------

A helyzet az, hogy a fenti viszonytó vult, és ennyi...

Töltöm az időmet? Nem, mert nem értem az újmagyart, én meg így beszélek, mert a germagyart értem meg, mert nem értek más szöveget, mert nem lehet, mert nem magyar. A nyelv én vohk, mert mindenhé Kirgen, a germagyar nyelv Asja.

De vegyünk át(ati, protogermán szó, árja ati), egy pár képzést:

- bírom: alapja a germán beran ige, ez képezve gót-germán om-val, ami indogermán, esetleg a me indogermán szó, ami a fingár nyelvekbe is átment, de nem a magyar én, mert az az oin, oinos, illetve eing.

-bírsz: beran és a gót sz, mint latin sz

-bírod: d képző, indogermán, a magyarban protogermán, az ír d és t és az újkurd d és t

-bírja: ja képző, kausatívképző, mint fentebb írva volt.

Felszólítómód: berjaum, berjaum, ami protogermán, tehát bírjam.

Ez múltidőben: dja, bírtjam, mint a gótban.

Tehát ez mind germán és indogermán, nem más nyelvcsaládba tartozik.

Főnévhez:

korongom: germán kreng krenga, a ku gyökből+ az igei om

korongod: igei d, mint az írben és az újkurdban, protogermán

korognja: ja kausatív és birtokos képzőből, ami az indogermánban egybeesik.

Bírom a korongom: germán mondat

Bírod a korongod: germán mondat.

Bírja a korongját: germán mondat.

Harmadik persóna felszólítóban: bírjaja(ja felszólító és ja képző aztán helyesen) a korongját.

Múltidőben: bírtjaja a korongját. Bír+múltidő t+ja felszólító+ja birtokos és kausatívképző.

Azt a részt letörölték, hogy nyak, könyök, hogy ezekben benne vahn a ja kausatívképzés, mint a gyógyban, vagy a kegyben.

De nézzünk valami mást: n indogermán képző: ín, róna, szén

Az ín szó az uei indogermán gyökből ered, mint a görög ín vagy inek, ami a magyarban, germagyarban protogermán.

Róna: a ró gyökből, germán rainó, reina.

Az egyhangú képzsek is fontosak, a nyelv részjei, mert képzések.

A magyar nyelv gyökös, szubsztanucális nyelvje, hisz az uei yök hajlást jelent, imbolygást, kanyarulást:

uei, é, í:

íj: vij, vej

ijed: vij+ed germán jelen és kausatívképző

émely: germán wimeln

ín: görög ín, ínek

imbolyog: germán wimb, wimbel

ipar: ermán weper, waper a latin vibrál rokona

éber: vipr, vibr

vessző: germán veze

viskó: wiskó

Az éber egyfajta remegés, szellmei elevenség az árjában, de inkább elárulja, hogy magas vult a Germagyaroknak a kortizon szintje, és az androgénhormonok is, tehát a magyar nyelv az ősembertől ered, egy ősnyelv, a szőke dühortól ered, az igazi fehér árjától.

Ijed: az imbolygás, émelygés, az inogás hirtelen, más mint a fél, a flatern, a germán félmó, az nem hirtelen jön, nem az uei gyökből, hanem olyan mint amikor Vegite fél(flattern) Dermesztő előtt.

Hogy mi a baj a fingárral? Hogy lehetne már az ín, vagy az íj fingár szó? Sehogy, nem lehet hévenni a gyökrendszerből, amiben érthető, és még az n-es képzés is, ami indogermán és germán az ín-ban.

De nézzük tovább:

uer tő vagy re tő: őr, ír ér, ör,far, fer,

farkas: wargs, wargr

féreg: frige mai ír nyelvben is, a germánban is,

öről: wriwōn, ureu (csak germánban) wribbeln őröl a lét forma együttese

őrül: wóra

wreng, wrjitn: őrjön, örjít

irha: wrihan, wriha, befedni, burok,

ér+ték, érték: werdi(csak a germánban)

redő: wriþō

varsa: versóz, halászhaló, lehet germagyar? szlávban

orsó?

örvény mint warp, vagy a hwarwa

irgalom: germán wriggle(mint gonosz, hiba)

Az irgalom és az irha az együtt vahn az imboly-val, ijed-vel, íj-val, ín-vel, az iparral, és még az éberrel és émelyyel is. Ezekhez még jön az orsó, őrjöng, őrjít, örvény szó is. A farkas és a féreg magyar szavak, ahogy a vessző és a viskó is, mert germánok, de ehhez jön:

vég: wugh, mert hajlíik, tehát végje, hervad

vézna: ebből, vagy az angol wezna,

A magyaros, germagyaroshoz jön még az inog, ami a germán wang, wing, wink, és az ugar szó, mint wagr, wagr, wegr.

Még vahn egy pár szó, de most lényegtelen, látható, hogy a magyar gyöknyelv és germán és indogermán nyelv.

Az ín tehát n indogermán képzésjű, nem fingár szó, ilyen n-es képzésjű az inog, vagy az ijed, ami germán d képzővel vahn, ami jelenidejű és kausatívképzés.

Én a fa csúcsát ébelynek mondom, mert éb, imbolyodik, éber, inog. a vessző ésszőnek mondom, mert ezt magyarosítom, de a magyar nyelv különféle germán dialektusokból jött létre, de az igazi az összeolvadó, meg az f-es is, kivétel: viskó, vézna, vég, varsa.

Na mégegyszer, hogy ami a magyar nyelv törzsét illeti, a 70 százalék, az gyökös, és a képzések a nyelv részjei:

nyak: hu gyökből, germán hnaki, hnakkó, hneik.

A nyak tehát áll a lekopott hu gyökből, ehhez az n indogermán képző, mint az ín-ban is vagy az inog-ban, vagy a rónában. Aztán jön a kausatívképző, mint a látjá.ban a ja. Ezeknek utana jön az indogermán k.

Másik szó: ugyanaz a logika: germán ku+indogermán n+ja kausatívképző+indogrmán k=könyök, germán kneik.

Ami magyar szó, az ilyen, mert a magyar nyelv egy nyelv. A szavak felépítje magaja a grammatika.

4/39 anonim ***** válasza:

88%

míg a finnugor nyelvek közül mindegyik ebbe a típusba tartozik.

-----------

Milyen jól mondod, hogy típus, de a magyar nyelv nem úgy agglutináló, hanem germánul, és indogermánul, de a klassze, vagy típus az mégse leszármazás. Tehát más a genetikai, a konkrét és a típus, de a magyar nyelv meg úgy agglutináló mint a germán és az indogermán, és mégegyszer Humbolt, mert kitörölték:

1. Sprachen, in welchen Gleichheit oder Aehnlichkeit concreter grammatischer Bezeichnungen sichtbar ist, (und nur solche) gehören zu demselben Stamm.[356]

2. Sprachen, welche, ohne eine solche Gleichheit concreter grammatischer Bezeichnungen, einen Theil ihres Wörtervorraths mit einander gemein haben, gehören zu demselben Gebiet.

3. Sprachen, welche weder gemeinsame grammatische Bezeichnungen, noch gemeinsamen Wörtervorrath besitzen, allein Gleichheit oder Aehnlichkeit in der grammatischen Ansicht (der Sprachform dem Begriff nach) verrathen, gehören zu derselben Classe.

Humbolt azt mondja amúgy, hogy mert nyelvészetileg valami azonos, mint mondjuk tárgyas ragozás, és ez a funkció mindkét nyelvben megvan, attól még nem rokon, ha a szó nem egyezik. Erre példa, a finnugor sz, és a germagyar ja, ami a germán és indogermán ja képzés, kausatív.

A felsoroltak közül:

1. magyar indogermán, germán

2.magyarban vahn pár fingár szó, talán hetven, jövevényszavak, erre példa:

- kés, kard, kurta, kasza, kéreg

-szál, árja sala, szarv, száj,

-ezer, száz,

-ólom, arany, ezüst

A fentiek mind indogermán, de kiállnak a magyarból, ezért területi szavak, így ebbe beletartozhat a fingár.

3. Nincs közös grammatikus megegyezés, nincs közös szókincs, csak a területi, de a grammatikus látásban lehet némi fing.