Az antiszemiták miért jönnek mindig azzal, hogy a kommunizmus "zsidó találmány"?

A kommunizmus és zsidóság kapcsolatai még Oroszországban keletkeztek. Az orosz zsidóság megfigyelői ott ültek már a cári udvarban, ráterpeszkedtek az orosz kulturális élet minden ágára, az ő kezükben volt az egész orosz sajtó, a könyvkiadás, a színház és így ők irányították a rendelkezésükre álló tőke segítségével az orosz közvéleményt. Nem is lehet képet adni arról a mérhetetlen befolyásról és uralomról, amelyet a zsidóság már a forradalom előtti cári Oroszországban megszerzett. Az orosz szociálforradalmár pártot a zsidó kapitalista Gotts-Casoch-Wisotsky háromság alapította, de a legtekintélyesebb zsidó párt az orosz szociáldemokrata párt volt. A vezérek kizárólag a zsidóság soraiból kerültek elő. A kommunista párt zsidó tagozata 1919 végén a központi komiténak küldött jelentésében nyíltan bevallja, hogy a forradalmi mozgalom elmúlt 25 esztendeje alatt az oroszországi zsidó munkásság volt az igazán forradalmi elem.

Már az 1905 évi első forradalomban zsidók állottak mindenütt az élen. Az irányítás kizárólag az ő kezükben volt. A birodalmi Dumában helyet foglaló polgári forradalmárok vezére a Mexikóban megölt Trockij-Brontstein volt. A forradalom borzalmaiban mindenütt ott volt a zsidóság keze. A zsidók a nemzetközi szocializmus eszmerendszerének nemcsak kieszelői, de minden időkben legkiválóbb képviselői és legodaadóbb terjesztői is voltak. Nem hiába emelte ki Lenin a zsidók nemzetköziségét és hangsúlyozta, a zsidóság fogékonyságát a kor vezető eszméi és mozgalmai iránt. A bolsevista lázadásokban, és ez a tény ellentmond az ú. n. polgári zsidók álsirámainak, nemcsak a gyökértelen zsidó tömegek, hanem a jobbmódú zsidók is résztvettek. Marx barátja és munkatársa Engels Frigyes 1890-ben azt írta, hogy nagyon sokat köszönhetünk a zsidóknak. A szocialista pártokat a zsidó kapitalisták támogatták és mikor már biztos volt az oroszországi bolsevizmus győzelme, akkor a zsidók társadalmi osztályra és vagyoni állapotra való tekintet nélkül csatlakoztak a bolsevistákhoz. A zsidó kapitalizmus és a zsidó bolsevizmus közötti kapcsolatok mind szorosabbak lettek, ami azt bizonyítja, hogy a bolsevizmus egyik legfőbb és legerősebb támasza lett a világ zsidóságának az ébredő emberiség elleni harcában.

1843-ban Marx a következőket írja: „Nézzük csak meg az igazi világi zsidót, a hétköznapit és ne az ünnepi zsidót ... Ne keressük a zsidók rejtélyét vallásukban, hanem a vallás rejtélyét az igazi zsidóban. Mi a világi alapja a zsidóságnak! A gyakorlati érzék, az önzés. Mi a zsidók világi kultusza? A nyerészkedés. Egy olyan társadalmi berendezkedés, amely megsemmisíti a nyerészkedésnek még a lehetőségét is, a zsidóságot létalapjában rendítené meg. A zsidó a maga módján már emancipálódott: a pénz segítségével hatalomhoz jutott. A zsidók annyira emancipálták magukat hogy a keresztények zsidókká lettek. A zsidó isten világistenné lett."

Érdekes és megemlítendő, hogy azonnal az orosz bolsevizmus megalakulása után, az orosz Szovjet hatálytalanította a zsidókra vonatkozó korlátozó törvényeket. Az orosz Szovjet első kormányának végrehajtó bizottságában már 9 zsidó, 3 orosz és l georgiai foglalt helyet A bizottságok összes szerveit zsidók irányították. Az Izvesztia első szerkesztőségének négy tagja közül három zsidó volt A két legfelsőbb bolsevista szervben összesen tíz ember nevével találkozunk. Ezek a következők: Lenin, Sztálin, Trotzkij, Szokolnikov, Bubnov, Zinovjev, Kamenev, Szverdlov, Uritzki, Dserzsinski. Nemzetiség szerint 6 zsidó és 4 szláv. Ez a tíz férfi indította el Oroszországban 1917 októberében az orosz bolsevizmus szörnyű pusztítását, amelyet később egész Európára ki akartak terjeszteni.

Az orosz bolsevizmus atyamestere Uljanov-Lenin egész pályafutása alatt mindig különös kegyben részesítette zsidó munkatársait. Ezt sohasem titkolta és az oroszországi antiszemitizmus kitörésére készített rendelettervezetekre az alábbi záradékot írta:

„A népbiztosok tanácsa valamennyi szovjetet utasítja, hogy az antiszemita mozgalmak gyökeres kiirtása céljából nyúljanak a legerőteljesebb rendszabályokhoz. Pogromisták, vagy pogromista agitációt űzők törvényen kívül helyezendők." Az orosz bolsevizmus vezetői érvényt is szereztek Lenin utasításának és aki egy jelentéktelen megjegyzést tett a zsidókra, azt törvényen kívül helyezték és rögtön agyonlőtték.

A kommunizmus a világuralom, a totális globális diktatúra elérésének egyik célja volt.Mikor csődbe ment/direkt csődbe vitték akkor a világuralom elérésének módszerét a kommunizmus helyett a globális kapitalizmust jelölték ki.Miért? Mert az utóbbit az emberek elfogadják,NEM LÁZADNAK ELLENE, nem nyomja el őket ANNYIRA.

A tanácsköztársaság idején is a zsidó lenin-fiúk mészárolták a magyarokat,később a pártban is rengeteg zsidó volt a felsővezetésben.

A hidegháború pedig mesterségesen gerjesztett megosztás,látszólagos szembenállás volt mivel mindkét félt zsidók irányították.

Csavarok még egyet a dolgon: a kommunizmus és a szocializmus nevében elkövetett bűnök miatt az emberek elfordultak ezektől az alternatíváktól pedig az ELVI kommunizmus és szocializmus soha nem valósult meg !

Direkt elcs*szték az egészet..emlékszünk a vas és acél országa leszünk, a magyar narancs és hasonló baromságra?

"A kommunizmus – szájbarágó gyorstalpaló"

[link]

"Az Irányítók 12 legnagyobb hazugsága, 7: Szocializmus, hidegháború"

Mindennek előfeltétele a működő kommunizmus a maga „szakértői kormányzásával", hogy politikusok helyett tudósok irányítsák a társadalmat. Ha ez megvan, akkor lehet átállni tervgazdaságra, és akkor működni is fog.

Az Irányítók ezt pontosan tudták, és ezért szükséges volt a tervgazdaságot is és a kommunizmus eszméjét is démonizálni.

[link]

Nagyon jó cikk,érdemes elolvasni !

Sztálin nem zsidó?

A második világháború után Joszef Viszárionovics Dzsugásvili, azaz Sztálin (oroszul: acélból való férfi) jelentős szakadásokért volt felelős a nemzetközi zsidóság köreiben.

Sztálin, az 1953-ban meghalt szovjet diktátor, családja nem tartozott származás szerint Izrael tíz törzséhez, amelyeket az Ókorban az asszírok elűztek, és amelyektől a legtöbb kaukázusi zsidó is származik, hanem portugáliai szefarád-zsidó család sarja volt, akiket száműztek a portugál gyarmatokról. Ezek először a Perzsa Öböl Djuga nevű kis szigetén telepedtek le, ahonnan később a török birodalmon keresztül Georgiába (Grúzia) vándoroltak.

A zsidóknál általános szokás, hogy letelepedésük alkalmával a befogadó lakosság előtt álarc mögé rejtőznek, céljaikat titkolják. Ennek ellenére felismerték Sztálin családjának zsidó származását. Sztálin nevében a Dzsugásvili georgiai nyelven azt jelenti, hogy egy ’zsidó ember fia’. Így hívták azokat a zsidókat, akik a Dzsuga szigetről jöttek, bár georgiai nyelvben egy másik szó: uria jelenti a zsidót.

(Európában a 15. században a spanyolországi zsidók színleg felvették a keresztény vallást és titkos zsidók /marranos/ lettek. Legkegyetlenebb üldözőjük a szintén zsidó Torquemada spanyolországi inkvizitor volt, aki embertelen módszereivel a keresztény vallás felvételére kényszerítette őket. Sajnos, ma már Torquemada embertelensége is a kereszténység bűnlajstromát terheli!-tj)

Sztálin családja úgy rejtette el zsidó származását, hogy színleg áttért az ortodox-keresztény vallásra, de titokban zsidók maradtak. Mint tudjuk, Sztálin mielőtt kommunista forradalmár lett, ráadásul még ortodox-keresztény papnevelde tanítványa is volt.

Sztálin első két felesége: Ekaterina Svanidze és Nadezsda Allilujeva (ez utóbbit maga Sztálin gyilkolta meg egy Gleiser nevű zsidóval fenntartott viszonya miatt) kaukázusi zsidó nők voltak, míg a harmadik felesége kazár eredetű Rosa Kaganovics volt, Lazar M. Kaganovics nővére. Kaganovics Sztálin idejében a Politbüró egyik leghatalmasabb tagja volt. [Bakony István: Imperializmus, Kommunizmus és a zsidóság, Párizs, 1969]

Az acélból való férfi Sztálin, akit a zsidók a mai napig zsidógyűlölettel vádolnak, világuralmi szándékai miatt szakadást okozott az egységes nemzetközi zsidóság soraiban.

Kevesen tudják, hogy a Nyugat legnagyobb megbecsülésében részesített ’Uncle Joe’-ja nemcsak a Szovjetunió diktátora volt, de egyben a szovjet zsidóság legfelsőbb rabbi vezetője is, mint ahogy Lenin is viselte ugyanezt a tisztséget. (A mai napig ezt úgy magyarázzák a politikailag helyes történészek, hogy mindezt Sztálin a mérhetetlen zsidógyűlölete miatt tette, holott csupán testvérharc volt a hatalomért. A kommunizmus átmentésének legfontosabb tényezője a széles tömegeket megtévesztő, sokféle formában való megnyilvánulás. – tj)

Lenin halála után a cionista-moszkovita Trockij, Zinovjev és Kemenyev nem akarták Sztálint a szovjet zsidóság és a Szovjetunió legfelsőbb vezetőjeként elismerni. Ez vad harcokat váltott ki, (amit ma „antiszemitizmusként” magyaráznak), amelyek nemcsak a szovjet-oroszországi zsidó hitközségekben okoztak szakadást, hanem a zsidók-irányította kommunista pártban, a kormányzatban, a titkosrendőrségnél és a vörös hadseregben is.

Ami személyes becsvágy, — harc a hatalomért — okozta viszálykodásként kezdődött, az intézményekért folytatott vad küzdelemmel végződött, s ez nem volt előnyös a (cionista) világzsidóság uralmi terveire nézve.

Kemény belső harcok után Sztálinnak sikerült hitsorsosait Zinovjevet, Kamenyevet, Trockijt, Bucharint, Jagodat és követőiket a jólismert módszerekkel halálba küldeni, ugyanakkor zsidók és Sztálin-ellenesek százezreit, jórészt vezetőket gyilkoltak meg a szokásos tarkólövéssel.

A New Yorkban 1931. január 12-én megjelent The Daily Worker, az amerikai Kommunista Párt folyóirata az alább szöveget közölte:

Az ‘antiszemita’ Sztálin véleménye az antiszemitizmusról

1931. január 12-én Sztálin így nyilatkozott az amerikai Jewish Telegraphic Agency /JTA/ újságírójának:

„Válaszolva a kérdéseikre: a nemzeti-faji sovinizmus a kannibalizmus korszakából fennmaradt embergyűlölő jellegű hagyomány. Az antiszemitizmus, a kannibalizmusnak egyik legszélsőségesebb és legveszélyesebb formája, és ez a fajvédelmi sovinizmus. Az antiszemitizmus, mint villámhárító eszköz előnyös, mert eltereli a kapitalizmusról a munkásság ütéseit. Az antiszemitizmus veszélyes, mert a munkásságot a helyes út helyett a dzsungel hamis útjára téríti. Ezért a kommunisták, a meggyőződéses internacionalisták az antiszemitizmusnak csak kiengesztelhetetlen és kemény ellenségei lehetnek. A Szovjetunióban elítélik az antiszemitizmust, mint a szovjetrendszer legkomolyabb ellenségét. A Szovjetunió törvényei szerint az aktív antiszemitákat halállal büntetik.”

A nemzetközi zsidóság félt, ugyanakkor nem hagyta magát félrevezetni Sztálin feltűnést keltő kirakatperei által, hallgatott és Sztálint, legalábbis egyelőre, kedvenc testvérként kezelte.

Sztálin a második világháború alatt szoros kapcsolatba lépett a cionistákkal és Anglia tudtával megkapta a másik titkos-zsidó Franklin Delano Roosevelt beleegyezését Lengyelország kiszolgáltatására. Lengyelországot így árulták el és az ügyet arra használták fel, hogy a németlengyel összecsapást világháborúvá fejlesszék azzal az ürüggyel, hogy majd megmentik Lengyelország sérthetetlenségét és függetlenségét.

Roosevelt, a Delano híres szefarád-zsidó és a Rosenfeld nevű németországi zsidó családból származott és az utóbbi nevet változtatták át Rooseveltre. A másik titkos zsidó Harry Salomon Truman, aki Roosevelt után az Egyesült Államok elnöke lett. Winston Churchill és Anthony Eden szintén zsidó volt, akik kiszolgáltatták Közép-Kelet-Európát a szovjet parancsuralomnak. Miközben Sztálin hűséget színlelt a zsidóság világhatalmi törekvései iránt, rendíthetetlen titkos vágya az volt, hogy mihelyt elég erős lesz, fellázad a New Yorkban székelő zsidó világkormány ellen, magát a zsidó nemzet vezérévé és a világ urává teszi, és erőszakkal eltávolítja a zsidó területi hitközségek fennhatóságát. Amit elhallgatnak: Sztálin fanatikus cionista volt. Ő volt az első, aki államként ismerte le Izraelt, és annak az ENSZ-be való felvételét is indítványozta. Midőn zsidó ügynökeinek nem sikerült ezt az államot kellőképpen a saját befolyása alá terelni, támadólag lépett fel Izrael és a cionizmus ellen. A kozmopolita zsidókat pedig, hogy ne kelljen őket nemzetközieknek hívni, egyszerűen elátkozta.

Sztálinnak, a New Yorkban székelő zsidó világkormánnyal való végleges szakítása 1948-ban kezdődött, amikor megparancsolta a félelmetes szovjet titkosrendőrséget vezető zsidóknak és főleg a zsidó Bériának, hogy „minden rabbit és zsidó vezetőt öljenek meg, mivel azok őt, a szovjet-zsidóság és a kelet-európai csatlósállamok zsidóságának egyetlen jogszerű vezérét elárulták.”

Sztálin a Szovjetunió és a csatlósállamok kormányzati állásaiban lévő zsidók ezreit ölette meg, és azokat olyan zsidókkal helyettesítette, akikről feltételezte, hogy hűségesek lesznek hozzá.

A kozmopolitáknak, a new yorki zsidó világparancsnokság híveinek titkos főnöke Bernard Baruch volt, aki az USA minden elnökének – Wilsontól Kennedyig! – titkos tanácsadója volt. (Aki ezekről többet szeretne tudni, olvassa el Louis Bielsky külföldre menekült lengyel hazafi „A szovjet-izraeli fogó megfojtja az arabokat” c. művét.)

A Hideg Háború

A nemzetközi zsidóság new yorki központja megparancsolta a titkos-zsidó Harry Truman elnöknek, hogy ezt a halálos háborút (mármint a szakadást) ugyanilyen halálos háborúval viszonozza a Nagy Tervek ellen tevékenykedő Sztálin ellen. Így kezdődött az úgynevezett Hideg Háború, amit naiv halandóknak úgy magyaráznak, hogy ’mivel a Nyugat felismerte a kommunizmus veszélyét, tehát ellene fordult’.

A Hideg Háborúhoz a zsidó világhódítás tervének New Yorkban székelő szervezete létrehozta az Észak-Atlanti Szövetséget (a NATO-t), a Földközi-tengeri Szövetséget, a Bagdadi Szövetséget, a Dél-Kelet-Ázsiai Szövetséget, az Amerikai Államok Szervezetét pedig kommunista-ellenes szövetséggé változtatta át. Másszóval, rövid időn belül sikerült a Sztálin-ellenes zsidóságnak (cionistáknak) az emberiség történelmének legnagyobb és leghatalmasabb szövetségét létrehoznia.

A világ zsidósága történelmi tapasztalatból tudta, hogy Sztálin halála után véget lehet vetni az egységüket megosztó és bomlasztó Sztálin-szakadásoknak. A new yorki főhadiszállás nem akarta a teljhatalmú judeo-kommunista államokat megsemmisíteni, mert ez a zsidó népet félévszázaddal vetette volna vissza nagy céljainak elérésétől, a világ meghódításától.

A moszkvai és new yorki zsidó vezetők kibékülése után újból megindult a zsidóság által ellenőrzött amerikai és angol kormányok segélynyújtása a kommunizmus további életben tartásához.

Sztálin teljes bekerítésének céljából Truman tengeri és szárazföldi támaszpontokat állíttatott fel Európában, Afrikában és Ázsiában és megsemmisítő fegyvereit a Szovjetunióra irányíttatta, amennyiben Sztálin lépéseket tenne a világhatalom elnyerése érdekében.

Sztálin nagy barátjának, a kínai Mao Tse-Tungnak semmi közössége nem volt a zsidósággal és harcának kezdetén győzedelmesen küzdötte le a Tiao-Kiu-Kia-kot, a kínai titkos-zsidókat Sanghajban lévő főhadiszállásukkal. Sztálin hosszú évekig támogatta kínai-zsidó testvéreit, de a ravasz georgiai zsidó, aki a világzsidósággal való szakítását előre látta, úgy vélte, hogy Mao szövetségi hűségében inkább bízhat, mint a zsidókéban, akik kikerülhetetlen szakadás esetén a new yorki zsidó világkormány oldalára állhatnak.

A későbbi események őt igazolták. Az 1948 végén bekövetkezett szakadás és az 1949. évi Sztálin-ellenes nagy zsidó offenzíva folyamán minden arra irányuló kísérlet meghiúsult, hogy Mao-t egy másik Tito marsallá változtassák. Mao Sztálin haláláig hű maradt barátjához.

A sztálintalanítás – Nyikita Hruscsov vezetésével a Szovjetunióban és a csatlós államokban – volt az egyik oka a Peking-Moszkva közötti szakadásnak. Hruscsov, az új szovjet diktátor „détente” címen kibékült a világkormánnyal, és ennek bizonysága gyanánt new yorki látogatása alkalmával Bernard Baruch vendége volt. Így kezdődött a Sztálin-szakadás és a világzsidóság újra egyesült.

Aki nem ismeri a leplezett titkokat, képtelen megmagyarázni, miért korlátozta magát az USA a Sztálin és utódai (Hruscsovig) elleni viszályban csupán védekező műveletekre anélkül, hogy támadott volna. Számukra szinte az is érthetetlen, hogy az égbekiáltó kommunista bűnökért egyetlen kommunistát nem vontak felelősségre.

Annak ellenére, hogy Sztálin több mint 100 millió ember elpusztításáért felelős, a minden idők legnagyobb gyilkosa mégis Hitler Adolf, akit még a Denver-i középiskolákban (1999 tavaszán) történt tömegmészárlásért is felelőssé tettek! - tj)

Ha a dolgok mélyére nézünk, láthatjuk, hogy Észak-Amerikában valójában egy kivételezett kisebbség tartja kézben a hatalmat, de semmiképpen sem az Egyesült Államok népének az érdekeit képviselve, hanem a világon szétszórt hitsorsosok érdekeit, az úgynevezett szociális forradalom illetve szocializmus álarca mögött. [Forrás: Jean Boyer, Népeink ádáz ellenségei, La Paz Kiadó, Bolívia, 1988]

Szovjet titkosszolgálatok

A háború után, Magyarországon a szovjet típusú titkosrendőrséggel, az ÁVÓ-val kezdődött a “honvédelem”, aztán felújítva behozták az ÁVH-t. Valamennyi -- a népidemokrácia védelmében -- ugyanazzal a terrorista módszerrel pusztította magyarok ezreit. Az 1989-es kommunizmus “bukása” után új titkosszolgálat -- a Nemzetbiztonsági Hivatal/NBH -- lépett működésbe, (valószínűleg a Moszáddal a háttérben).

A KGB-nek 1917 óta hat neve volt: CSEKA, NKVD, OGPU, MVD, GPU és KGB. Minden névcserével tisztogatásokat végeztek a felső vezetőségi beosztásokban: ezreket tettek el láb alól az újjá szervezéshez. A KGB-nek mintegy 1.5 millió tagja tevékenykedik szétszórva a világban.

Amióta a nagy Szovjetunió felbomlott, a KGB-tagoknak új szerepe van: most a pénzes maffiát szolgálják a jól fizetett egykori képzett bérgyilkosok. Férfiak és nők egyaránt részt vesznek a szolgálatban: bármilyen harci gépezetet maguk el tudnak készíteni, komputerekbe betörni, repülőgépet vezetnek úgy, hogy ügyesen kikerülik az ellenséges radarkészüléket... Ugyanazokat a bevált módszereket használják, amelyeket az egykori KGB-nél tanultak, csak most nem a kormányt szolgálják, hanem a mögöttük álló pénzembereket, zsíros bankárokat. Gorbacsov peresztrojkája óta a KGB új neve FSB, vagyis Federális Biztonsági Szolgálat. A KGB egykori feje, Vlagyimir Putyin a megújult Oroszország elnöke!

A napokban ítélték el Moszkvában az FSB egyik tiszti beosztásából eltávolított ügynököt, Mikhail Trepashkint, aki a nyilvánosság elé akarta tárni az 1999-es bérház-robbantások eseményeinek tetteseit. Bizonyítékai voltak, hogy a terrorcselekmény nem csecsen felkelők műve volt, -- akikre ráfogták a bűncselekményt! -- hanem a moszkvai kormány parancsára történt.