Ki emlékszik rá?

En hatosagi karantenban voltam egy 'borton' nevu intezmenyben. Csak annyit vettem eszre, hogy sokkal tobb sugarzo fejes salatat kaptunk a kaja melle, mint korabban.

De kesobb a S.T.A.L.K.E.R. jatekban bejartam az egesz zonat :D Meg mutansokkal is talalkoztam.

Először csak mindenféléket pletykáltak. Aztán beismerték, hogy baleset történt, csak a mértékét bagatellizálták. Aztán szép lassan derültek ki újabb és újabb dolgok.

Érdekes volt látni, hogy párthű tanáraink hogyan magyarázták meg mindig, hogy a hivatalos hírforrásoknak miért van igazuk. :-)

Egy ismerősöm ebben az időben Moszkvában tanult. Együtt volt egy csomó külföldi egyetemista, köztük nyugatiak is. És ők mondták először, hogy vigyázzanak, keveset legyenek szabad levegőn, ne egyenek salátát stb. Ők ui. családjuktól tájékozódtak ezekről. Az ottaniak meg nevetséges pánikolóknak tartották őket. Akkoriban nagyon büszkék voltak a "glásznoszty"-ra, ami nyitottságot jelent, és Gorbacsov egyik jelmondata volt (a másik a peresztrojka volt). A szovjetek se tudták képzelni, hogy ebben az új, nyitott szocializmusban ne a valós tényeket mondanák a rádióban, tévében. Hát, sajnos a legrosszabb régi reflexek alapján működött a tájékoztatás.

Tudtam, mivel a család egyik barátja pont kint volt Moszkvában. (Teljes igazságot)

Ha megnézed a Csernobil sorozatot, sajnos senki sem merte elmondani a központi bizottságnak, hogy mekkora a baj. Sok időt vesztettek, mire a kármentesítés elkezdték. (Plusz a helyi erők ki se tudták mérni kezdetben a sugárzást nem volt megfelelő eszközük. Amikor a katonaság megjelent akkor értettek meg a valós képet).

Gyakorlatilag a svédek korábban jelezték, mérték a szennyezést, mint a hivatalos hírek kijöttek volna Moszkvából.

Az a bizottsági tag , aki részt vett a mentésben, 2 évre rá “rejtélyes” módon meghalt. Szóval szép történet.

Nagyon megható a tűzoltók áldozat vallása, akik az életüket adták, hogy ne legyen még nagyobb baj.

Akkoriban a május elseje tömeges felvonulásokról szólt, 1986-ban is tömeges felvonulásokkal ünnepelték a munka ünnepét, akkor még semmi hír nem volt az április végén felrobbant reaktorról.

A szovjet elvtársaktól talán soha nem is jött volna értesítés, de a svédek bemérték az emelkedett sugárzási szintet, az USA pedig műholdakkal megkereste, honnan jön a radioaktív szennyezés - valóban nyugatról jöttek az első hírek a katasztrófáról.

Ezt követően a szovjetek is elismerték a balesetet, de szinte végig próbálták elbagatelizálni annak a veszélyét.

Azt igazából fel sem tudtuk fogni, hogy ott milyen nagy a baj, de néhany hónap múlva sajnos több magyar család is szembesült vele, amiről a média hallgatott.

Több magyar kamionsofőr is komoly sugárbetegséget szenvedett, akiket arra a vidékre küldtek ki.

A katasztrófa nyilvánosságra kerülése után a határokon geiger számlálókkal mérték a járműveket, szállítmányokat, embereket.

Ki tudja, hogy ott mit találtak, hivatalos információkat nem közöltek, de nekem is volt kamionos haverom, akit Kiev mellé akartak küldeni, megnézte a térképen hová, és mondta a főnökének, hogy "menjél oda te, én biztos nem megyek"

Ő már előtte találkozott olyan kamionossal, akinek nem csak haja, de szemöldöke sem volt, kihullott.

És a kicsik az oviban és a napköziben a homokozóban a sugárzó homokban játszottak, a napon.

Akik a külföldi adókat hallgatták, azok hamar értesültek róla.

A suttogó politika működött, de most jó értelemben, mert, noha a rádióban, tévében hazudtak (mint a kommunisták a jó szokásukhoz híven), de hamar elterjedt, mert a KFKI kutatói is bejöttek a városba, és a zsebükben ott csipogott a sugárzásmérő. Itthon napokon belül nem lehetett kapni jódot. Anyósom Bécsből jött haza, hozott magával és legalább az unokák kaptak.

Az emberek a piacon vásárolták a primőrt, a zöldséget, salátát, retket, újhagymát. Az emberek kint, a tanyáikon túrták a földet, hozták be a sugárfertőzött zöldségeket és adták a családjuknak, rokonaiknak.

Május elsején országszerte kihajtották az embereket felvonulni, utána ment a sör-virsli buli.