Miért szervezik ki alapítványokba az egyetemeket, egyetemi kórházakat, kikötőket stb.?

Példát tudok mondani rà. Kiszervezték az SZFE-t. Az iskola költségvetése eddig 1,5 milliárd forint volt, a kiszervezés utàn azonnal a duplájára emelték, 3 milliárd forintra.

Az iskola üzemeltetése ugyan úgy csak 1,5 milliárdba kerül, de keletkezett mellette 1,5 milliárd "talált" pénz, ami sehová sem kell, és mivel ez az állampolgárok pénze, -de így már nem közpénz- nem lehet nyomon követni, és nem számon kérhető.

21 egyetemet és főiskolát érint, kb évi 120 milliárd "talált pénz" áll így a fideszhez....na?! Miért éri meg nekik?

Az egyetemeknél az ok egyszerű - a kikötőkről nem hallottam még.

A felsőoktatást évtizedek óta bírálják és joggal. Az állam nem tud bele annyi pénzt tenni ami kellene, az állami fenntartásban nehézkesen működik, a közalkalmazotti bértábla nem teszi lehetővé hogy olyan béreket adjanak az egyetemi oktatóknak amivel oda lehet csalogatni kiváló szakembereket az iparból, üzleti életből, a gazdaságból. Általánosságban jónak tartom a magyar felsőoktatást de rengeteg olyan hibája van amivel nem boldogulnak és valószínűleg ebben a legnagyobb gát éppen az hogy a fenntartója az állam - így nem lehet különbséget tenni egyik egyetem vagy másik között, nem lehet üzleti tevékenységet bevonni hogy több legyen a bevétel stb. stb.

Ezért körbenéztek azoknál az egyetemeknél amik világszinten ismertek, híresek, jól működnek és azt találták, hogy az alapítványi forma sok nagy egyetemnél jól működik, rengeteg lehetőséget ad mai most nálunk hiányzik, de mégis lehetővé teszi azt hogy nonprofit jelleggel működjön, ne a haszonszerzés legyen a célja az egyetem működésének.

Az állam átad egy hatalmas ingatlanvagyont és némi tőkét egy alapítványnak. Innentől ez az alapítvány használhatja és kell hogy előteremtse a működéshez szükséges pénzeket. Az állam nem vonul ki a finanszírozásból, a hallgatók után továbbra is ad pénzt az oktatásra, de az már az egyetem alapítványán fog múlni hogy mennyivel tudják ezt kiegészíteni.

Az alapítványi formában az oktatók már nem közalkalmazottak, hanem rövid vagy hosszútávon szerződéssel vannak alkalmazva. Ez lehetővé teszi hogy sokkal magasabb bért adjanak nekik - nem kell egy egész országban egységes bértáblát betartani. Ha egy neves bankárt vagy kutatót akarnak bevonni az oktatásba, akkor megtehetik hogy nem állandóra veszik fel hanem csak 1 félévben lesz egy tárgya amit megtart. Ahogyan az oktatók nem érzik majd úgy hogy bármit megtehetnek a hallgatókkal, az oktatás minősége meg nem számít, hiszen ilyen kevés pénzért úgy sem találna az egyetem helyettük mást. Az oktatóknak innentől a minőségre is kell jobban figyelni (sokan eddig is tették, csak sajnos nem volt muszáj mindenkinek, lehetett szívatni a diákokat vagy éppen 30 éves fénymásolt jegyzeteket felolvasva előadást tartani) és nem a diákok kirúgása lesz a fontos, hanem hogy minél többen hasznosnak érezzék amit oktattak nekik, különben az egyetem keres másik oktatót.

Az alapítványi forma lehetővé teszi hogy az egyetem részben gazdasági társaságként is működhessen. Az egyetem helységeit - amik nem kellenek az oktatáshoz, vagyis nem a tantermek, hanem raktár, rendezvényhez való terem stb. - kiadhassák bérbe, pénzért könnyebben végezhessenek el külsős kutatásokat, méréseket, vizsgálatokat, mint most. Ha egy kutatás eredményes lesz, akkor annak hasznából, szabadalmából az egyetem könnyebben tud tőkét előállítani.

Azt gondolják, hogy a megmaradó állami egyetemek mellett ezek az alapítványi fenntartású intézmények versenyhelyzetet fognak előállítani a hallgatókért, ami majd a többi egyetemet is jobb munkára, belső változtatásokra fogja rávinni idővel.

Ez az elmélet (egy része) ez a terv. Aztán majd az idő meg fogja mutatni hogy mi sikerül belőle. A világ más országaiban ez bevált és szerintem jobb ha egy már működő modellt próbálunk a magyar viszonyok közé beépíteni, mint ha kísérletezgetni kezdünk valami ismeretlennel. Ha a régi struktúrában 30 éve nem sikerült jelentősen változtatni, nyugodtan ki lehet jelenteni hogy egy nagyobb változásra van szükség. Egyenlőre annyit látni, hogy a Corvinuson a diákoknak is bejött.

#8 Az EU-bó mindig célirányosan érkeznek pályázati pénzek, konkrétan besorolva hogy mire lehet azt fordítani.

Az oktatásra szánt pénzek oktatásra mehetnek csak és az eu határozza meg előre a pályázók körét is. Amennyiben egyetemek pályázhatnak csak, akkor ott soha nem számít a fenntartó, az számít hogy milyen tevékenységet végeznek - oktatást. Ha szélesebb a kör, akkor még kevésbé lehet ezt az állami szektorra venni, hiszen a felsőoktatással olyanok is foglalkoznak akik nem diplomát adó egyetemek, hanem felsőfokú képzést végeznek. Ilyen pl. egy rakás olyan szervezet aki a pedagógusoknak végez oktatásokat, továbbképzéseket, vagy nyelvoktatást végeznek az egyetemeken, de maguk nem tartoznak az egyetemhez stb. stb.

Amennyiben kutatásra szánják a pénzt, akkor ott is pontosan meghatározzák hogy milyen cél az amire adható és minden pályázatban pontokat jelenthet hogy a kutatás milyen területen folyik, egy egyetem berkeiben történik-e stb.

Az EU világklasszis bürokráciában, mindent IS túlszabályoznak és újra meg újra ellenőriznek, megkötnek. Pontosan amiatt nagy meccs a költségvetések elfogadása, mert utána már a tagállamoknak nagyon kicsi a mozgástere, a pénzeket besorolták és azt kell betartani az elosztásnál is.