Mi a véleményetek arról, hogy az online oktatás alatt rengeteg fiatal puskázással szerzett jobb jegyet, sok kisebb gyereknek pedig a szülők csinálták meg a leckét/dolgozatot?

Ez igazából csak arra világít rá, hogy a számonkérés formája irtózatosan elavult. Amíg egy vizsga vagy dolgozat úgy néz ki, hogy nesze, itt egy könyv, itt 5-10-20-akárhány tétel, tanuld meg, majd mondjad vissza a számonkérés során, addig tulajdonképpen tökmindegy, hogy iskolában, vagy online megy az oktatás, mert így az egésznek semmi értelme nincsen.

Úgy kéne átalakítani az oktatást, hogy a könyv meg a tételek bemagolása helyett valódi munkát kérjenek számon. Jelenleg egy történelem témazáró úgy néz ki, hogy a gyerek leül, ott van X kérdés/feladat a lapon, amik kb. abból állnak, hogy "ismételd el amit az órán mondott a tanár" vagy "írd le, hogy mi van a könyvben", csak picit csűrnek-csavarnak rajta, hogy ne legyen ennyire egyértelmű. Ennek SEMMI értelme nincsen. Nem azt kellene számonkérni, hogy a gyerek milyen jól tud ismételni, hanem hogy mennyire érti azt, amit leír.

Dániában, ahol lakom, egy gimnáziumi történelemtémazáró úgy néz ki, hogy a tanár ad egy témakört, amin belül a gyereknek kell egy esszét vagy egyéb írott munkát készítenie. A gyerek konzultál a tanárral, hogy a témakörön belül miről szeretne írni. Ha ez megfelel a követelményeknek, akkor a gyerek megkezdi az esszé írását, és van rá általában egy vagy két hete. Az esszék általában 10-20 oldalasak, a forrásmegjelelölés kötelező. Miután a beadandó elkészült, és le lett adva, pár napon belül kijelölik a szóbeli vizsgák időpontját, ahol a diáknak fél órája van arra, hogy megvédje a dolgozatát. Ezután még ott helyben osztályozzák is, nem kell heteket várni arra, hogy a tanár kijavítsa a dolgozatot.

Namost itt hogyan puskázol? Nem tudsz, tökmindegy, hogy online van, vagy offline. Ha a beadandód nem éri el a megfelelő minőséget, megbuksz. Ha plagizálsz, megbuksz. Ha egyértelmű, hogy a beadandódat még saját magad sem érted, megbuksz.

Ahogy 8-as is írta, reáltantárgyaknál egyrészt általában "szabad" puskázni (a képleteket nem kell fejből tudni), másrészt ha a puskára hagyatkozol, az első komolyabb szöveges feladatnál vagy bonyolultabb egyenletnél úgyis kiderül, hogy lövésed sincs a dologról.

#11 "Úgy kéne átalakítani az oktatást, hogy a könyv meg a tételek bemagolása helyett valódi munkát kérjenek számon. "

Tudod ez nagyon régi elvárása már a diákoknak. Majd 30 éve az egyetemen mi is ezen háborogtunk, hogy miért is vannak tételek, miért kell 1-1 témát elmondani ahelyett hogy értelmes feladatot kellene megoldanunk, mert hát az élet... meg a tudás akkor valódi.. stb. mint a te leírásodban is.

Aztán jött egy vizsga, nagy vizsga, műszaki területen, átfogó tudásból és sok-sok ismeretanyagból. A tanár pedig nem azt mondta hogy kérem, mondja el a 4. tételt, hanem adott egy konkrét feladatot, hogy na tessék, mit használna fel hozzá a tantárgy anyagából, hogyan is kellene megoldani a feladatot és milyen lépéseket kellene csinálni.

Tudod te mekkora pánik volt miatta? Hogy milyen rosszul sikerültek a vizsgák? Hogy mennyire nem akarta senki és hogy örültünk amikor mégis visszaléphettünk a tételekhez? Ahhoz amire valóban fel tud egy diák készülni és stressz helyzetben vissza is tudja adni vizsgán?

Elméletben nagyon jól hangzik az, hogy ne tételeket kelljen megtanulni történelemből vagy magyarból az érettségire, de tényleg el is hiszed hogy a diákok képesek lennének abból az anyagmennyiségből valóban összefüggésekben megvilágítani egy kérdést? Komolyan azt hiszed hogy minden gyerek egyformán a tudását mutatná meg azzal, ha szóbelin a "Honfoglalás" című tétel helyett mondjuk olyan feladatot kellene megoldania és előadnia, hogy "Miképpen változott meg a Kárpát medencében élők életminősége az elmúlt 2000 évben a növénynemesítések miatt?", mert az érettségiztető pont ezt találta ki neki feladatként?

Nagyon jól láthatod az írásbeli érettségiknél amikor esszé jellegű feladatok vannak, hogy mennyire nehéz azok megoldása is és elbírálása is. Ahogy azt is mennyire szerencse kérdése is egyben, hogy az ilyen témákra tudnak-e érdemben válaszolni. Mert teszem azt az én gyerekemnek van fogalma a növénynemesítésekről, mert az apjával szokott a kertünkben dolgozni és van olyan gyümölcsünk aminek sok fajtája is van ültetve, a növénynemesítés maga is gyakori beszédtéma, meg az is hogy milyen hatással van a sokféle fajta az életünkre. Másnak meg lövése nem lenne a témához, hogy hol is kezdje el.

Korábban nem voltak így tételbe szedve a kérdések egy érettségizőnek, az az idők során alakult így, pont a nagy információmennyiség, a sok vizsgázó és az összemérhető vizsgák miatt.

Képzeld el ahogy a vizsgáztatóra van bízva mit is fog kérdezni a diáktól, majd leül vele szembe egy olyan aki egyáltalán nem szimpatikus neki - következőnek meg egy olyan, akit első látásra megkedvel. Biztos vagy te abban hogy a két vizsgázónak egyforma esélye lesz ha a vizsgáztató adhat fel szabadon kérdéseket? Vagy megfordítva, ha előre rögzíted a kérdéseket, akkor mitől lesz más, mint amit most kell csinálni, hogy tételeket kell megtanulni? Annyi lesz a különbség, hogy nem az lesz az előre meghatározott tétel vagy témakör címe, hogy "Honfoglalás" hanem hogy "Miképpen változott meg a Kárpát medencében élők életminősége az elmúlt 2000 évben a növénynemesítések miatt?".

Puskázás: Nem izgat, én is ezt csináltam, csak nekem nehezebb dolgom volt, mert nem az online oktatás idején voltam iskolás.

Szülő írja a házit: Ez viszont igen pofátlan dolog, a szülőnek épp elég baja van már így is (dolgozni kell járni, be kell osztani a pénzt, háztartást kell vezetni, nevelni kell a gyereket, és játszani sem ártana, de mellette még pihend is ki magad...), nem hiányzik még ez is. Ráadásul nem minden tantárgy akkora ökörség mint mondjuk a hittan és az erkölcstan, és ha azokat nem tanulja meg a gyerek, később csúnya szembesülés fogja érni, hogy 8 általánossal mehet utcát seperni.

14-es: a párom középiskolai tanár, úgyhogy a dán oktatási rendszerrel nagyjából képben vagyok, fiam is nemsokára kezdi az általános iskolát. Szerintem a dán rendszer fényévekkel jobb, mint a magyar. Az egyetemet én már itt jártam ki, arról első kézből tudok beszélni.

"Aztán jött egy vizsga, nagy vizsga, műszaki területen, átfogó tudásból és sok-sok ismeretanyagból. A tanár pedig nem azt mondta hogy kérem, mondja el a 4. tételt, hanem adott egy konkrét feladatot, hogy na tessék, mit használna fel hozzá a tantárgy anyagából, hogyan is kellene megoldani a feladatot és milyen lépéseket kellene csinálni.

Tudod te mekkora pánik volt miatta? Hogy milyen rosszul sikerültek a vizsgák? Hogy mennyire nem akarta senki és hogy örültünk amikor mégis visszaléphettünk a tételekhez? Ahhoz amire valóban fel tud egy diák készülni és stressz helyzetben vissza is tudja adni vizsgán?"

Tehát ahelyett, hogy valóban azt kérik számon, ami életszerű, és hasznos, inkább kérjék számon a felhasználhatatlan száraz tananyagot? Tételet bevágni mindenki tud, ez nem oktatás. Ennyi erővel az oktatás állhatna csupán annyiból is, hogy nesze, itt egy könyv, olvasd el, vizsgán meg mondd vissza az egyik fejezetet.

Elhiszem, hogy ezek a vizsgák nehezebbek, mert ezeket nem lehet elalibizni. Mert a magolás sajnos csupán alibimunka, használható tudást nem ad. Képzeld el, hogy egy olyan valaki kap építőmérnöki diplomát, aki fejből vágja az összes képletet, fel tudja sorolni a csavartípusok minden formáját és annak tulajdonságait, a különböző anyagtípusok tulajdonságait viszont a büdös életben nem tervezett hidat, nem tudja, melyik képletet mire és hogyan kell használni, és nem tudja értelmezni, hogy mikor milyen anyagból készült elemeket kell használni. Az ilyen ember lehet, hogy simán abszolválja az összes vizsgáját, aztán az első híd, aminek építéséért ő felel, egyből össze is omlik.

Persze tudom, hogy a valóságban ez nem teljesen így működik. Helyette az van, hogy kikerül valaki az egyetemről, friss diplomával, és szinte az alapokról kell mindent megtanítani neki, mert semmi használható tudást nem kapott. Effektíve a diploma nem azt jelenti, hogy annak tulajdonosa ért a szakterületéhez, hanem azt, hogy van benne annyi kitartás és tanulni akarás, hogy kibírjon 3-4-5 öv szívást az egyetemen. Ha azt kibírta, akkor valószínűleg a munkahelye követelményeit is kibírja.

"Komolyan azt hiszed hogy minden gyerek egyformán a tudását mutatná meg azzal, ha szóbelin a "Honfoglalás" című tétel helyett mondjuk olyan feladatot kellene megoldania és előadnia, hogy "Miképpen változott meg a Kárpát medencében élők életminősége az elmúlt 2000 évben a növénynemesítések miatt?", mert az érettségiztető pont ezt találta ki neki feladatként?"

Nem. Pont ez a lényeg, hogy NE a vizsgáztató döntse el, hogy ő most mit szeretne hallani, hanem a gimmnazisták szabadon dönthessenek arról, hogy egy adott témakörön belül miről szeretnének írni. Ha ez a témakör a "Honfoglalás", akkor lehet írni teszemazt a honfoglaláskori képzőművészetről, a kalandozások társadalmi következményeiről, a korabeli haditechnikáról és harcmodorról, a honfoglalók társadalmi berendezkedéséről, a különböző történelmi elméletek validitásáról (v.ö. a kettős honfoglalást a hagyományos történelmi elmélettel pl.), meg még kismillió dologról. Nem három órában, hanem mondjuk egy héten keresztül.

"Képzeld el ahogy a vizsgáztatóra van bízva mit is fog kérdezni a diáktól, majd leül vele szembe egy olyan aki egyáltalán nem szimpatikus neki - következőnek meg egy olyan, akit első látásra megkedvel. Biztos vagy te abban hogy a két vizsgázónak egyforma esélye lesz ha a vizsgáztató adhat fel szabadon kérdéseket?"

Ez most is probléma. A kérdések a szóbeli érettségin nincsenek rögzítve, a vizsgáztató tanár viszonylag szabad kezet kap, hogy mit kér számon egy adott témakörön belül. Persze ez reáltantárgyaknál picit fogottabb, ha pl. az emelt matekon a valaki a pitagorasz-tételt húzza, ott nem lehet nagyon másról beszélni.

De ezt eléggé naívnak tartom, hogy a jelenlegi rendszerben kevésbé elfogultak lennének a tanárok. Ha egy tanár megakarja szívatni a diákját, azon a tételek számonkérése a tudás számonkérése helyett nem változtat.

#16 "Szülő írja a házit: Ez viszont igen pofátlan dolog, a szülőnek épp elég baja van már így is "

HA a szülő maga vállalja át és csinálja meg akkor nem az iskola vagy tanár okolható érte. Csakis akkor, ha olyan maga a feladat, amit a gyerek nem is tudna egyedül megcsinálni. Régebben volt gyerekemnek olyan házi feladata, hogy készítsen el bizonyos tárgyat otthon. Ezt ő maga abban az életkorban egyedül nem tudta volna megcsinálni. Azt én sem éreztem jogosnak, hogy nekem szülőnek kell (a gyerekkel együtt persze) a házi feladattal dolgozni és hozzá fúrni-faragni vagy éppen modellt építeni papírból.

Azonban amikor szorgalmi feladatként lehetőség volt mondjuk az autó fajtákról egy kis feladatot csinálni, akkor örültem, hogy a gyerekkel együtt megcsinálhattuk és neki segített a jegyén utána. Ha én ülök le egyedül, akkor magam döntök úgy hogy kihagyom belőle a gyereket, éppen úgy ahogy rá is hagyhattam volna, hogy egyedül csinálja és akkor nekem meg nem lett volna vele munkám.

Az online oktatás alatt én is szoktam gyakorlati feladatot adni a diákjaimnak, hogy ne csak állandóan a szövegeket kelljen olvasniuk. A kisebbeknek néha kellett hozzá a szülő is, de mindig megpróbáltam úgy leírni hogy a gyerekek egyedül is elkészíthessék. Ezzel nem is volt eddig senkinek problémája.

Volt ellenben pár olyan vicces eset, amikor szimpla házi feladatnál látszott hogy az a szülő kézírása. Ilyenkor a szülő döntött úgy, hogy legalább ő beadja és én nem tudhatom hogy közben a gyerek ott volt-e egyáltalán.