Fiatalok, nem érzitek úgy hogy a korlátozások elvesznek a legszebb éveitekből?

Lányként nem szégyellem bevallani, hogy rengeteget sírtam emiatt. Vegyék el az utazásaimat, vegyék el a versenyeim, vegyék el szinte az összes szórakozási lehetőségemet, tegyék egy szürke semmivé az utolsó gimnazista évemet. A barátaimmal össze szoktam járni, de senkit nem lepek meg, ha azt írom, hogy nem ugyanaz. Míg régebben a depresszió távoli fogalomnak tűnt, szembesülnöm kellett vele, hogy nálam is felütötte a fejét. Lehet egyesek szerint túlzok (könnyen lehet), de azt biztosan állítom, hogy az utóbbi egy év volt életem legrosszabb és legszomorúbb éve.

Legalább látnám, hogy haszna van... De semmi. A helyzet nem javul, az embereknek csak a szája jár. Értem, hogy semmilyen változás nem következik el pár nap alatt, de hónapok teltek el, és nem javul a helyzet. Egyszerűen már az egész nem érdekel és csak reménykedek, hogy legalább a szóbelik meg lesznek tartva.

E

Persze , viszont a világ történéseit nem mi írjuk , mint mondjanak azok a fiatalok akik masodik vh alatt voltak azok ?

Van ilyen , ez van ...

#4

Valóban igazságtalan, de attól, hogy másoknak sokkal rosszabb volt, nem válik semmissé a jelenlegi probléma.

Egyetemi csoporttárs ma hisztériázott hogy elmegy a hang, annyira kiborult teamsenhogy tanár nyugtatta meg.

Én se bírom kikészít anyám és apám is kórházban van. Én elfojtom és érzelmek nélkül élek