Elmarad az érettséginél is valószínűleg a szóbeli? (link)

Most biztos bunkónak tűnök, de nem tudom sajnálni a gyerekedet. Ő csak egy ballagást (+bolondballagást és szerenádot) bukott el. Nekem és szerintem mondhatom sokak nevében is, hogy nem volt osztálykirándulásom sem, pedig ez lett volna az utolsó. Nem volt szalagtűzés és hozzá a bál. Nem vagyok nagy bulizós, az 5 évem alatt pont ezért mindig megfogadtam, hogy na majd a saját afteremre elmegyek. Ez sem lett. A szalagtűzést a napokban elég gáz formában végig a vírus köré építve megpróbálták megtartani a konzultációs napon, de ez már halottnak a csók... És lássuk be a tavalyiak így könnyen beszélnek. Ők tavaly 1,5 hónapot voltak csak otthon, jó esetben ez már csak az ismétlés része. És tisztában vagyok vele, hogy a tételeket nem a suliban csináljuk meg, már a töri megvan a próbaérettségi miatt. De a többi tárgyból se felelet, se próbaérettségi, nemhogy befejezett anyag. Azért az már túlzás, hogy a tanárok egy része szarik az egészre, másik fele pedig iskolával kel és fekszik. A diákok és a vezetőség, illetve a tanárok és vezetőség között semmi kommunikáció, mindenki a másikra mutogat és csak utólag tudunk meg mindent. A te gyereked és az évfolyama dolga nehéz lehetett, de ők sokkal kevesebbet voltak így, mi már kb 1 éve nem járunk iskolába. Ősszel karantén hátán karantén volt, mindig 1-1 diák miatt hazakerült az osztály fele 1,5-2 hétre. Ha ez nem lenne elég, a konzultációs napokon is sikerült 3 hét alatt begyűjteni egy hatósági karantént... Persze nem lehetetlen megcsinálni, de a motiváció egyre fogy és nem csak nálam, hanem az ismerősi körömben az összes végzősnek. Mellé még a szemünk is kifolyik, nem keveset romlott is a látásom. És tudom, az egyetem még keményebb az érettséginél, de egyenlőre az utolsó évemet sem tudtam megélni (pedig nekem fontos lett volna, minden egyest szakaszt eddig lezártam az életemben, ezt pedig nem tudom), mindig ott kísért minden nap, hogy mikor lesz még olyan, hogy együtt az osztályom akár csak egy kis időre is, stb. Ez az egész ad a mindennapjaimnak egy folytonos gondolkodást, stresszt... és leküzdhetetlen. És szegény nem találkozhatott a csoporttársaival, de szerinted nálunk mi lesz? Erre a 20 évvel ezelőtt lettünk volna dologra csak annyit, hogy mindenki egyenlőbb esélyekkel indulna. Most van olyan hely ahol mindent ugyanúgy megtartanak (órák és számonkérések), így könnyű jó jegyekhez jutni és tanulni. De mi van azokkal, ahol nem így csinálják. Egyedül tesiből és az első nyelvemből vannak jegyek. A többiből kb semmi, mert a tanárt a tudásom érdekli és nem az amit összekalapozok. És amint bementünk a konzultációs órára megkaptuk rögtön a biosz dogát és a töri TZ-t...

Ennyi volt a kiakadásom, remélem nem zavarja a kérdezőt, hogy itt nem a kérdésre válaszoltam