Szerintetek 50 évvel ezelőtt 1971-ben jobb volt az élet Magyarországon, mint most?

Minden mérhető statisztikában lényegesen rosszabb volt akkor, mint most. Átlagosan többet, nehezebbet kellett dolgozni, kevesebb pénzért, és rövidebb ideig lehetett élni. Kevesebb és rosszabb minőségű ételt lehetett venni, kisebb választékból, húst ritkábban, rosszabb ruhák, építőanyagok.

Hogy akinek akkor volt a gyerekkora, élvezte... A gyerekkorára mindenki nosztalgiával gondol vissza, mert az a rengeteg gond, ami felnőtt emberként a vállunkat nyomja, az mind nem létezett. Persze hogy jobban éreztük magunkat: csak magunkra volt gondunk (és még abban is segítettek a szüleink, a nagyszüleink, az óvó- vagy a tanítónéni). Felnőttként van házastárs, gyerek, idősödő szülők, kollégák, főnökök és beosztottak, akiknek az életében segíteni kell, ez mind stressz, felelősség. És még a saját magunkra vonatkozó felelősség is nagyobb most: ha az iskolában rosszat csináltam, a tanítónéni esetleg másnapig haragudott rám, hát, a munkahely nem így működik (pedig nekem még kedves főnökeim vannak, szerencsés vagyok).

Tudok olyat, aki a hatvanas-hetvenes években volt gyerek, nagyon szeretett akkor gyereknek lenni. De arra is emlékszik, hogy az ő szülei meg a 30-as éveket sírták vissza. Ugyanezen okból.

Hogy sokan hogyan *gondolnak* a *hetvenes évekre*, az nem annyira a *hetvenes éveket* jellemzi, hanem a *gondolkodást* (mint bonyolult pszichológiai és neurológiai folyamatot). De ez nem baj, így vagyunk összerakva :).

A mostani gyerekek felett károgunk, hogy facebook meg tiktok, miért nem fociznak, mint mi, de ezek a gyerekek felnőnek, pont úgy rendben lesznek, ahogy velünk is rendben volt (felettem is károgtak a szüleim, hogy az utcán focizunk, nekik meg még a cserépkályhába kellett begyújtani, és felettük is károgtak az ő szüleik, akik meg még egész nap a birkát őrizték gyerekként). Állítólag ókori írások is vannak, hogy már több ezer éve is azon károgott a felnőtt nemzedék, hogy "ezek a mai fiatalok, mi lesz így a világból" :).