Milyen volt a Rákosi rendszer?

#9 Beidézem Schiffer András tűpontos írását a témában, érdemes elgondolkodni rajta, mert nagyon sok embertől olvasom, hallom ezt a baromságot, amit te is írsz:

"Aki Sorost Hitlerhez, Orbánt Rákosihoz hasonlítja, nem egyszerűen primitív, hanem totálisan érzéketlen a magyar XX. század szenvedései iránt. Ha valaki nem fogja fel a pénzen vett globális befolyásszerzés és milliók ipari módon végrehajtott legyilkolása, avagy a demokrácia díszleteivel való cinikus visszaélés és a szadista terror közötti minőségi határvonalakat, az kommentelgessen tovább az internet pöcegödrében, de ne viseljen közhivatalt. Azt csak úgy mellékesen teszem hozzá, hogy a gátlástalan nagyotmondási spirál teljesen lehetetlenné teszi az értelmes közbeszédet egyébként létező globális és hazai sorskérdésekről"

Tanultam róla, nagypapám ÁVH-s volt fogták a fasisztákat vitték eelkülöníteni őket.

Érdekesség, '56-ban a papa lőtte a tüntetőket meg kihallgatásra is vitt őket be. Barátnőm papája meg '56-ban halt meg mert lelőtték. Érdekes ez a dolog.

Szüleim, nagyszüleim nem nagyon beszéltek erről a korról.

Amit tudok.

Nagyapám a '45 utáni földösztásban 25 kh földet kapott. '48 után a földje miatt kulákká nyilvánították, a földjét tsz-esítették, kuláklistára került, ami különböző szankciókkal járt. Ezekről nem beszélt, de pl. gyermekei nem tanulhattak egyetemeken. Ez így volt egyéb "nem munkás-paraszt származásuakkal" is. Pl.: hivatalnok, mérnök, művész, stb.

Én kisgyermek voltam, akit anyám orvoshoz kellett vinnie. Ezért késett egy órát a munkából. Összehívták a dogozókat, ahol nyílt színen "önkritikát kellett gyakorolnia", miszerint szánja bánja, hogy megsértette a szocialista munkához való hozzájárulást. -Különben kirugták volna.

A gyűlés miatt természetesen több órára leállt a termelés.

Ez csak egy apró adalék a Rákosi-korszakból.

Milyen volt a Rákosi rendszer? Talán átfogóbb képet lehet kapni arra a kérdésre, hogy milyen volt az élet az ötvenes években?

A válaszadáshoz nem rossz kiindulási alap fotókat nézegetni a fortepan.hu-n, és kezdeni az 1945-ös fényképekkel. Az ország romokban, vasúthálózata és hídjai lerombolva, fontos ipartelepei és gyárai lebombázva. Budapest egy romhalmaz, halmokban temetetlen holttestek, döglött lovak, megszűnt víz- és áramszolgáltatás, élelmiszerhiány. A civil élet beindításához a győztes Vörös Hadsereg logisztikai és rendfenntartó egységei (kb. 50 ezer fő) nyújtanak segítséget. Ne felejtsük, feloszlatták a csendőrséget és a Horthy rendőrséget. Megkezdődnek a kitelepítések (német nemzetiségű magyar állampolgárokat), és közben hatályba lép a csehszlovák Benes dekrétum, ami hatására a felvidéki magyarokat kilakoltatják és "tolják" őket Magyarországra. Tovább nehezíti a helyzetet a Magyarországra kirótt háborús jóvátétel, aminek jelentős és döntő részét a Szovjetunió felé kell teljesíteni. Az első (vesztett) világháború utáni jóvátételt a második világháborúig fizettük, miközben elvesztettük területünk háromnegyedét, most itt az újabb jóvátétel, amiben a szovjetek azonnal lefoglalták és elvitték a német javakat, de ránk hagyták az ezekre a javakra betáblázott terheket (hiteleket), és 1945. január 20-tól 1951. január 20-ig hat éven át, egyenlő részletekben 200 millió USA dollár értékben, külön listában részletezett áruféleségeket voltunk kötelesek szállítani a Szovjetunióba. (volt ám élelmiszer jegyrendszer)

És 1948-ban Rákosiék átveszik az ország irányítását-működtetését, ezzel megszűnik a köztársaság és helyébe lép a népköztársaság. Minden ezutáni történésnek ez a kiindulási alapja.

Nos, akkor nézzük és gondoljuk át a további történéseket a háborús jóvátétel árnyékában, milyen is volt az élet a Rákosi rendszer alatt?

A hat évre egyenletesen elosztott jóvátételt a szovjetek felé gépi berendezésekkel, vasúti felszerelésekkel (sínek, talpfák, mozdonyok, hajók és úszódaruk, fémek, haszonállatok, különböző áruk (pl. bőr és textiláru), gabonák és magvak. Ez utóbbi valamelyest magyarázat a gabonabegyűjtésekre, az előzőek meg árucikkhiány gazdálkodásra.

A politikának a végrehajtáshoz ellenségeket kellett találni, a politikai uralomra jutott kommunistáknak ez kézenfekvő volt. Érdekesség, hogy a holokausztot, a zsidók elhurcolását nem feszegették. Viszont rámásztak a magántulajdonra, a volt magántulajdonosokra, értelmiségre. Az ország újjáépítéshez lelkes emberek kellettek, ehhez találták meg a munkásságot, ahogy ők nevezték, a proletariátust. A vidéket is be kellett vonni, ezért ott is rámásztak az egyéni gazdákra, ahogy ők nevezték, a kulákokra, s hamar közös nevezőre jutottak az egykori zsellérekkel és napszámosokkal. Mindenki más ellenségnek számított, akiket meg kell semmisíteni. Ez volt az az időszak, amikor "aki nincs velünk, az ellenünk van" vezérelvet helyezték a középpontba, és eszerint is cselekedtek. Megnyitották a kényszermunkatáborokat, megkezdték a nép ellenségeinek felszámolását. Ez sok esetben halállal végződött.

Folytatom elnagyolt, de mégis átfogó képet adó történelemórámat:

kiszemelt ellenséggé lépett elő a papság és a vallás. Bezárták az apácazárdákat és a szerzetesrendeket. Előző miatt sok kórházban ápolónő hiány lépett föl, de templom rombolások nem történtek. A kor érdekessége, ami átnyúlik a Kádár-korra is, hogy nem bírták megtörni a templomba járást, a misék megtartását. Erről (is) sok fénykép található a fortepan.hu-n, a templomok tömve hívekkel, és sok fotó készült elsőáldozó fiatalokról is. A vallásoktatás ugyan megszűnt, de sok oktatási intézmény foglalkoztatott az államosított középiskolákban egykori kitűnő képességű tanárokat, ilyenből két példa, egyik Pannonhalmán, a másik a fasori középiskolában Budapesten.

Eközben a nép hatalmas erőfeszítéssel és áldozathozatallal építette föl romjaiból az országot, indította újra az államosított gyárakban a termelést, amik energiaszükségletét a helyreállított erőművek biztosították a bányászok hallatlan munkabírásával felszínre hozott alacsony fűtőértékű szénnel, lignittel. Ma elképzelhetetlen az a munkamennyiség, amit a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején nagyszüleink elvégeztek. Kétfelé dolgoztak, az egyik a háborús jóvátétel, a másik az ország szükséglete. Ez utóbbira kevesebb jutott, ezért maradt fönn elég sokáig a hiánygazdálkodás. Az élelmiszer jegyrendszer is fokozatosan szűnt meg, legutoljára a tej jegyrendszere. Ezt a gyerekeknek tartották fönn, naponta fél liter járt egy gyereknek, ami 75 fillérbe került 1,50 forint helyett.

Közben a romos épületek helyreállítása is folyt, újra termeltek a tégla és cementgyárak, de voltak elrugaszkodott elképzelések is, ilyen volt többek között Budapesten a metróépítés és a Népstadion fölépítése. Mindehhez pénz kellett, de az állami vállalatokat nagyon nem fejhették le adókkal, a dolgozók megadóztatása szóba se jöhetett, így kitalálták a Békekölcsönt. Nem volt kötelező, csak elvárták minden dolgozótól, hogy vásároljon ilyen állami kötvényt.

[link]

Zömmel 50, 100, 200 forintos névértéken lehetett megkapni, miközben a havi átlagkereset 600-800 forint körüli volt.

(folytassam?)