Miért lenne jó az iskolákat kinyitni?

Iskolának számít az egyetem is :).

Én villamosmérnökin vagyok, vannak olyan tárgyaink, melyek mérésesek. Pl: oszcilloszkóp és társai állítása, használata, megismerése. Otthon egy átlag embernek nem hever oszcilloszkóp.

Másik tárgyból összeraknánk, megmutatnák, hogy kell összetenni az UTP kábeleket, mit és hogyan, semmi anyag, semmi meg sem mutatják, a tárgyak 70%át nem tartják meg. Mondjuk van egy tárgyunk, ami eléggé fontos nem tartanak belőle előadást, csak kiküldik a diákat és semmi magyarázás, amivel magával nem lenne probléma, ha nem csak címszavakból állna a dia javarészt és neked kell kitalálni mellé, hogy az mégis, hogy jön ide és miért :).

Vannak tárgyaink még, ahol nem mutatják meg, hogy hogyan kéne valami kiszámolni, mert online nem vesződnek egy 90 perces számolás bemutatásával. Szóval igazából egyáltalán nem bánnám én, és még jó pár szaktársam, hogy visszatérjünk a kontaktórákhoz. (igazából ezzel az a legnagyobb probléma, hogy ez államvizsgán senkit nem fog érdekelni, hogy igazából te majd másfél évig online tanultál és a tudás ¾-t alig kaptad meg :). Még sorolhatnám, hogy mi megy teljesen máshogy, mint kellene, de szerintem felesleges. :D

Egyébként, ha nem egyetemről van szó, én megértem, hogy valaki miért akar visszamenni, már maga az, hogy végighallgatod az órát, sokkal többet ad, mint hogy te elolvasod és szervusz, a társaság, meg a társas lényeknek eléggé fontos :D (de a társaság nélkül én is elvagyok, nekem nem azzal van a problémám :D)

Aki akar tanulni az online oktatás keretében is tud tanulni. A diákok többsége viszont nem ilyen és számukra ez az idő elvesztegetett időt jelent.

Az iskolának nem csak az a feladata hogy ott meghallgasd a tananyagot, hanem hogy segítsenek is az ismeretek megszerzésében, gyakorlati képzés is lehessen és nem kevésbé fontos feladat a szociális viselkedés elsajátítása, a társadalmi nevelés is.

Az a tapasztalat, hogy a tavaly év végi jegyek jobbak lettek, csak az bukott meg aki szándékosan nem csinált semmit. Ahogyan idén is a középiskolákban, a számonkérés nagyon nehéz, még az én jól tanuló gyerekem is "közös" témazárókat ír, összeülnek páran barátok és egyszerre írják meg, ki-ki a maga gépén, de megbeszélik a megoldásokat. Ahogy én is úgy vizsgázom a magam egyetemén, a párom is, hogy ott van a kezünkben a felkészüléshez használt jegyzet - mert lehetőség van most rá.

Így viszont sokkal kevesebb ismeret marad meg a fejünkben, hiszen nem is kell megtanulni. De ez később pótolható.

Az viszont megmaradó kár, hogy elszoktak a fiatalok a közös élettől, a napi rendszeres közlekedéstől, a társas kapcsolataik személyességétől és saját tanítványaimnál is tapasztaltam, hogy hónapok után sem tudnak ugyanúgy viselkedni egymással, mint a digitális oktatás előtt. Türelmetlenek, felelőtlenek, szétszórtak lettek.