Támogatnád a börtönök bezárását, helyettük munkatáborok létrehozását?

Most is dolgozhatnak, akik kérik. A bűnözőknek a normális munka is olyan, mintha gulág lenne, mert amit legjobban gyűlölnek, az a munka.

Amúgy meg nem kívánságműsor.

Igen. A munka jellemformáló hatású. A börtönök legfontosabb feladata a bűnözők rehabilitációja és reformálása, a visszaillesztésük a társadalomba. És erre egy kiváló módszer a munka.

Nem for-profit módon. Azt nem támogatom, hogy az legyen a börtön elsődleges célja, hogy jól kizsákmányolja a rabokat és megszedje magát. Nem is büntetésnek. Hanem kifejezetten jellemformálás céljából.

[link]

Mondjuk ilyet kérdező?

Nem támogatnám. Ha végeznek munkát, akkor kapjanak érte valamennyire pénzt, hisz ezzel lehet őket a legjobban integrálni. Ha 15 év után kirakunk valakit nincstelenül az utcára, akkor biztosak lehetünk benne, hogy újra a bűnözés útjára lép. Ha viszont az évek során kapott munkáért össze tudott szedni egy kisebb kezdőtőkét, akkor van rá esély, hogy tiszteségges állampolgárként folytassa az életét, ha ehhez már típusú segítséget is kapott a börtönben.

Értelmetlen munkát megint nem végeztetnék velük, mert abból minden lesz, csak jellemformálás nem. Mindenképp hasznosan kellene tölteniük az idejüket valahogy a munka során.

Először is, a kényszermunkával nem termelsz pénzt, csak veszítesz. Lehet, hogy 10 négyzetméteres hideg magáncellát budival meg vasággyal visszahozza, de az őrök bérét, az egész infrastrukúra fenntartását, a bírósági procedúrát a kényszermunka a töredékét se fogja megtéríteni. Sőt, mivel a kényszermunka alatt fokozott rendőri jelenlét kell, ezért inkább viszi a pénzt, nem termeli.

Másodszor, ami fontosabb, hogy a munkának felnőtteknél nincs nevelőhatása. Fiatalkorúak börtönében lehetne alkalmazni, máshol baromság.

Aki gondatlanságból elkövetett emberölés miatt ül, az ugyanúgy dolgozna a kikerülés után is, csak felelőtlen, amit a kényszermunka nem gyógyít. Elgázol egy gyalogost, aki belehal, bekerül a börtönbe, dolgoztatod és azt hiszed, hogy bármit is segít, aztán kikerül a börtönből, majd bent felejti a gyerekét az autóban, halálrasül, és megint börtönben van.

Aki garázdaság, súlyos testi sértés miatt ül, annak szintén nem segít a kényszermunka, mert nem azzal van a baja, hogy nem tud dolgozni, hanem dühkezelési problémái vannak.

Aki fehérgalléros, intellektuális bűnöző, mondjuk adócsaló, drogkereskedő, strici számára a kényszermunka semmit nem ér, mert neki nem az a baja, hogy dolgozni kell, hanem hogy sokkal több pénzt akar keresni kevés munkával. Amit hagyományos módon nem tudna elérni, és ebben a kényszermunka csak megerősíti.

A pitiáner tolvajnak azért nem segít a kényszermunka, mert ahhoz a szakmájában kéne dolgoztatni, ami nincs - azért pitiáner tolvaj. Kikerülve ugyanúgy nem lesz szakmája.

Aki emberölés miatt ül életfogytiglanon, annak meg azért nem segít a kényszermunka, mert minek rehabilitálni: soha nem kerül vissza a társadalomba.

A kényszermunka baromság. Én inkább halálbüntetéspárti vagyok.

Nincs. Azért van 70% visszaesési ráta, mert 30%-uk vagy még nem bukott le, vagy a börtönben halt meg. Nulla rehabilitációs értéke a magyar börtönöknek. Nulla. Nagyítóval kell keresni a kivételeket. A börtön, mint intézmény csak arra jó, hogy ideiglenesen elzárd a problémás egyedeket a társadalomtól. Ha nincs érdemi rehabilitációs program, akkor az annyit is ér. A kényszermunka sem képes hatékonyan rehabilitálni.

Szemben a halálbüntetéssel, aminek 0% visszaesési rátája van, úgyhogy én ezt támogatom.

A norvég modell sem annyira borzalmas, az 40% körüli hatékonyságú, de annak az oktatás az alapja.