Orbán Viktornak mi a célja ezzel a katonáskodással?
Van egy ilyen nézet jobboldalon, hogy egy erős országnak erős hadsereg kell. A nacionalisták pedig erős nemzetet, erős országot akarnak. Ez a kép imponálhat a szavazóknak.
Nem csak belpolitikai, külpolitikai célja is van. Próbál megfelelni az amerikai, NATO nyomásnak, hogy a katonai költségvetés elérje a GDP 2%-át. Az amerikai, német fegyverek vásárlásával támogatja az amerikai, német gazdaságot is, ezzel próbál imponálni nekik, politikai előnyt szerezni, jó kapcsolatot ápolni. Nem csak pénzzel, de katonákkal is támogatjuk az amerikai hegemóniát a világban. Orbán néha próbálja megjátszani, hogy erős, független kormány élén áll, de az amerikaiaknak ő is becsicskul. Szó nélkül megszavazták ők is a Fideszben 1999-ben a Szerbia elleni bombázások politikai és logisztikai támogatását és a magyar katonák kiküldését Afganisztánba, Irakba, amikor Washingtonban ezt kérték.
" Érdekes módon azelőtt is NATO tagok voltunk, és sikerült szépen csendben teljesíteni a kötelességeinket"
Nem sikerült teljesíteni, soha. Mindig a 2% GDP alatt maradtunk. Azt meg nem tudom hogy sikerült leírni röhögés nélkül, hogy a délszláv háborúval vége a katonásdinak, amikor pár évvel ezelőtt robbant ki egy háború ukrajnában.
A teljesítést Orbán militáns viselkedésének megjelenése előtti időszakra értettem. Mint írtam, ezt csak pár éve hangoztatja. De visszatérve a tárgyhoz: a teljesítés nem menne ugyanúgy háborúfétises állami narratíva nélkül?
Az Ukrán háború pedig inkább egy polgárháború volt a szakadár csoportok orosz támogatásával. Azért valljuk be, az nem -csúnya kifejezéssel élve- "igazi" háború, ahhoz képest, mint amikor államok, teljes népcsoportok esnek nyíltan egymásnak akár a kormányzatok hasonló militáns viselkedésének uszítása miatt is.
Nem félek a románoktól, ők is csak akkor ingerültek, ha van rá okuk, mondjuk mert a hadiállapot- mániás szomszédjuk folyton provokálja őket. De nem hiszem, hogy Magyarországnak tartania kellene közvetlen idegen támadástól, ez azért mégsem annyira reális veszély, mint egy lakástűz. Ha esetleg mégis ilyen helyzet állna elő, azt sem önerőből kell megoldanunk, elvégre emiatt vagyunk benne katonai szövetségekben.
De a kérdés megint csak nem a katonaság létjogosultságáról szólt, hanem arról, hogy mire jó folyamatos indokolatlan harci narratíva. Erre nem kaptam még választ, mi a szükség rá? Sikerül elkanyarodni mindig, és valahogy a válaszaim fő mondandójáról (kérdésköréről) elterelni a szót...
A katonai szövetség nem ér semmit, ha a szövetségen belül támadnak meg, (lásd török-görög konfliktus) ha már Romániáról van szó. Akkora hadsereget kell fenntartani, amivel biztosítani tudjuk azt, hogy >ne érje meg< Magyarországot megtámadni. Pont ezért van Svájcnak is hadserege és sorkatonai szolgálata, még Hitler se merte őket bekebelezni. Ez nem a háborúskodásról szól, hanem a honvédelemről.
A harci narratíva meg azért kell, ami miatt a Doomsday clock soha nem volt ilyen közel az éjfélhez. A harmadik világháború egy lehelletnyire van.
Akkor nem lenne egyszerűbb már ki sem robbantani? Vagy inkább összeültetni a primitív politikusokat, hogy egy asztalnál tépjék meg egymást? Az egész emberiség jobban járna úgy gondolom. Nem tudom mit élveznek az emberek abban, hogy a háborúskodás miatt időről- időre lángba borul az egész világ, majd éppen, hogy az újjáépítés után ismét jön egy halálhullám. Akik meg kirobbantják még elismerést is kapnak. Elég perverz gondolat, hogy ezt valaki élvezni, hogy az állam erre használja fel őt.
Svájc hadserege jóformán csak a formaság miatt áll fenn, meg ugye a pápa őrzését látják el. Hitler sem emiatt nem merte elfoglalni Svájcot, amiért a kisujját sem kellett volna mozdítania, hanem azért mert a német vagyon jó részét is ott rejtegették, ráadásul az ország ahogy mondták "heti hat napon a németeket segíti a hetediken meg imádkozik a britek győzelméért" Svájcot megtámadni hülyeség, mert mondhatni a saját széfjét támadja az adott ország...
Ha meg a szövetségen belül támadnák meg az országot, azt azonnal a támadó ország kizárása, és NATO megszállása vonná maga után. A török- görög konfliktus pedig megint csak nem háborús helyzet, csak egy kialakult határvita, amit aktuálisan a katonai erők szemben állásával próbálnak meg (feleslegesen) fenntartani, amíg tárgyalásos úton nem rendeződik. De ezek tengeri határok, ami nincs rögzítve pontosan, és támadás sem történt, csak nézeteltérés és farokméregetés. De nem is látom alapját ennek, a XXI. század már rég nem a területszerzésről szól. Persze nyugodtan lehet provokálni a szomszédokat, csak aztán nem kell siránkozni, de nincs kedvem leírni amit már vagy háromszor megtettem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!