Magyarországon az emberek általában miért nem tisztelik egymást semennyire sem? (Még Budapesten sem)

Állítólag, Budapesti az ország leginkább szabadelvű része, viszont a tapasztalataim mást mutatna.

Én arra szoktam buzdítani a pedagógusokat, illetve a BKV sofőröket,hogy sztrájkoljanak, különben a nadrágjukat nem fogják tudni a bokájuktól sohasem felhúzni.

Akiknek erről meséltek, kvázi "támadni" támadni kezd, mit képzelek én magamról,hogy ilyesmiket javaslom nekik.

A kedvencem meg meg az,hogy utálja a kormányt,de nagyon örül,hogy bevezették azt,hogy sztrájk idején "minimális" szolgáltatást biztosítania kell.

A g_ciség nem pártfüggő bizony.

Örülnek neki,hogy a sztrájkolóknak megnehezítették a dolgát, mert ő lordsága, ladysége nem tudna tömegközlekedni 2 napig.

Annyi esze viszont nincs,hogy tudja, a sztrájk nem egyik percről a másikra történik,hanem előre bejelentik.

Azt a pár napot kilehetne bírni.Létezik bicikli, létezik taxi, olyan is van,hogy autómegosztás (ha nincs saját kocsi), plusz van kolléga, akit ha megkérünk elvisz dolgozni és haza is hoz.

Nem kellene azzal a minimális szolgáltatásos dologgal foglalkozni, szépen meg kell állítani mindent, semmi nem gurul sehova, ameddig meg nem adják a kívánt bérigényt, jóléti juttásokat.Oktatás sincs addig, míg nem teljesülnek a szakmai szervezetek kérései.

Én a taxis sztrájkot tartom példaértékűnek.Ugyanezek az emberek arra az eseményre is kvázi savat köpnek.Pedig az igazi sztrájk, igazi demonstráció volt.Azóta sem volt olyan, sajnos.

Nyugat-Európában úgy huppant az emberek ölébe a 30 nap szabi, bruttó 3000 eurós fizetés,meg a jóléti juttatások.Megharcoltak érte a szakszervezeteik.Addig küzdöttek, míg az állam/cég/önkormányzat nem teljesítette a kéréseiket.

A magyarok még erre sem hajlandóak, szomorú.