A szocializmusban mennyire volt nehéz munka- és lakóhelyet változtatni?

"Arra gondolok, hogy megfigyeltem az idősebb korosztályban a többség nagyjából ott horgonyzott le, ahol először elkezdett dolgozni."

De ez nemcsak a keleti blokkban volt így, régebben a dolgozók nagyon-nagyon-nagyon kötődtek a munkahelyükhöz, sokkal jobban mint ma, gyakorlatilag a második család volt, ilyen, hogy karrier váltás nagyon ritkán volt, ma meg sok ember van, aki mondjuk negyven fölött tanul új szakmát, és nemhogy más céghez, hanem másik munkaterületre megy dolgozni.

Többek közt pont emiatt is szűnt meg a szakszervezetek súlya, mert régen az egy vállalatnál dolgozók ismerték egymást mondjuk tíz éve legalább, nyilván megbeszélték, hogy most akkor sztrájkolunk, ha nem lesz meg a kért béremelés, és be is tartották, gyakran egymásért. Ma ez nincs meg, nem tetszik a munkahelyed, mégy máshová.

Persze ehhez kellett a nagyobb mobilitás, és az, hogy ma ez nem stigma, régen pont mert ritka volt gyanús volt ha valakinek kettőnál, háromnál több munkahelye volt.

Msot meg lassan a job-hopperkedés is teljesen elfogadott lesz, ha három évente állást tíz évente meg karriert váltasz.

Mikor nagymamám munkahelyet akart váltani (1x) nagy állami cégtől, akkor nem engedték el, pedig a másik cég átvette volna. Az igazgató behivatta és mondta neki, hogy nem szokás onnan elmenni.

Lakást igényleni lehetett. Ők kértek 3 szobásat (mert volt egy fiúk + egy lányuk), ehhez le kellett mondaniuk a saját 2 szobás lakásukról, úgy, hogy nem tudták mit kapnak helyette, majd felajánlottak két lakást nekik 1-1 cigánytelep mellett (közben a cigányok elköltöztek és jó környék lett).

Beosztotti munkakörökbe hirdették a munkaköröket újságokban, és a gyárak-vállalatok bejárati kapujánál kitett táblákon felsorolva a betölthető állásokat. Az új munkahelyen általában egy kicsivel több fizetést adtak, mint ahonnan kiléptek. A lakás az más tészta volt.

Városokban tanácsi kiutalású bérlemények voltak, faluhelyeken saját tulajdonú. Érdekes módon a városok külterületi részeiben található kertes házak is zömmel magántulajdonban voltak, így Budapesten is. Más városban lévő munkahelyre vagy ingáztál (sokan pl. 60 km-ről is vonatoztak naponta retúr a fővárosi munkahelyekre), vagy a vállalat/gyár munkásszállására mentél, vagy feketén albérletbe. Ugyanis a tanácsi bérleményekbe tilos volt albérlőt fogadni, ezért "rokonnak" lettek bejelentve. Ezt nem nagyon vizsgálták, kivétel, ha valaki névtelenül följelentett, ill. egy III/III-as besúgott.

Viszont a tanácsi bérlakásokat el lehetett cserélni, de egy fővárosi bérlakásért szintén feketén pénzt kértek. Ezt pénz kölcsönadása címén rendezték. A nagyobb(nevesebb) munkahelyeknek volt lakásbérleti kiutalási jogkörük, de ha onnan kiléptél, a bérlakásból is ki kellett költözni.