Egy most választó korba lépő fiatalnak hogyan írnátok le a a magyar politika alakulását a rendszerváltástól az elmúlt évekig?

Mindenki kurvázik, meg kokózik, közben egymásta mutogatnak párszór, hogy véletlenül de tűnjön fel, hogy senkinek semmi terve sincsen.

Mármint a menekültválságon kívül ami legalább egy célt adott a nyomorultsknak, de egy dologra nem lehet kormányt építeni.

az öregek elkúrták, és hagytak neked egy trágyadombot, cserében úgy képzelik, hogy majd te majd a szart ellapátolod, plusz még el is tartaod őket, mint nyugdíjasokat

na erre mondtam, hogy nyasgem, és húztam el külföldre

Az elmúlt harminc évet nem lehet megérteni a szocializmus végnapjai nélkül, ahogy egy fát sem egy ágáról.

A szocializmusnak nevezett rendszer meglehetősen összetett volt és közöttük amagyar (sok ok miatt) speciális. Gazdasági szempontból az erős technológiai lemaradás jellemezte, valamint nem volt igazi motivációja a munkának (vagyis a megszerezhető jövedelem elég csekélymértékben függött a munka minőségétől és az innovációtól). Társadalmiszempontból a hierarchiaszerveződés ellentmondásba kezdett kerülni a rendszerrel. Politikai szempontból jelentős és rendkívül szembenálló csoportok alakultak ki. Egyik, a konzervatív fele nem szerette volna elveszteni befolyását és ezért ragaszkodott a régi módszerekhez. A másik, reformer fele átlátta a rendszer tarthatatlanságát és újat akart. Ilyenkor a szokásos forgatókönyv jön létre.

Egyik politikai erő sem tud abszolút többséget szerezni, mindenki mindenkinek betart. Végül a jobboldalinak számító MDF győzött, de partnerek után kellett néznie. A másik nagy erővel, az SZDSZ-szel kénytelen volt egy elvtelen kompromisszumokon alapuló paktumot kötni. A gazdaság felkészületlen volt az új helyzetre, senki nem ismerte a kapitalizmus működési módját annyira, hogy ott versenyképeslegyen, de legfőképp nem volt tőke. A társadalom ujjongott az új lehetőségeken, egyszerre mindent akart, ezzel lehetetlen nyomást gyakorolva a kormányra. A kormányfő és köre úgy gondolták ezt a nemzeti tőkés réteg gyors megteremtésével lehet elérni, és ez végzetesnek bizonyult.

Az első öt évben szinte mindent privatizáltak (egyfelől mert azt hitték, a magántulajdon jobban működik az államinál, másfelől mert kellett a pénz. Így az ipar használható fele a tőkeerős külföld kezébe került, ami konkurencia volt, megszüntették. Ez a vidék, főleg az Alföld ellehetetlenülését jelentette, hatalmasra nőtt a munkanélküliség az új szerkezet életképtelennek bizonyult a kihívásokkal szemben. Ahogy ezt már Ford annakidején megmondta, gyors tőkenövelés kizárólag tisztességtelen eszközökkel lehetséges, tisztességre majd az unokáknak lesz módjuk. Így is lett, négy év alatt a maradék ipart, de főleg a mezőgazdaságot a leghitványabb szerencselovagok kaparintották meg, az időszak gazdasági gyilkosságokkal erősen tarkított.

A következő választásokra a nép kiábrándult (pedig hatalmasszerepe volt a dolgok alakulásban), így az első ciklusban majdnem megsemmisült utódpárt, az MSZP fölényesen, abszolút többséggel nyert. Sajnos a lezüllőben levő, erősen fogyó SZDSZ befolyása hatalmas volt az MSZP-ben, amit Horn képtelen volt ellensúlyozni, így ez az időszak meglehetősen felemásra sikerült. Néhány területet sikerült stabilizálni, de világossá vált, belső erőből nem megy. Ugyanakkor a gyorsan népszerűségét vesztő SZDSZ igyekezett addig "gazdálkodni" amig volt miből. Így a harmadik ciklusra a közben irányt váltó Fidesz propagandagépezete a kormány maradék tekintélyét is felőrölte, vesztettek.

A Fidesz azonnal megkezdte kiépíteni saját hatalmi intézményrendszerét, a világában megszokott struktúrát ekkor rúgták fel először. Ahogy minden gazdasági visszaesés idején, megerősödött a szélsőjobb, a tekintélyes és okos író, Csurka vezetésével. Az SZDSZ és az MDF lényegében megszűnt, az MDF-ből már korábban kivált a szélsőjobb és a centrista politikát folytató reformer réteg, a maradékot bedarálta a Fidesz. Ekkor jött létre mai szerkezete, a báb régi MDF-esekkel és a látszatszövetéget fenntartó KDNP legaljával. Valójában ekkor már egyszemélyi irányítás volt. A gazdaság mai struktúrájának alapjait ekkor rakták le, ekkor szűnt meg a társadalombiztosítás az adóhivatalba való beolvasztással, ekkor teremtették meg ezzel a lehetőségét a munkavállalói érdekszövetségek felszámolásának. A tömeg ismét kiábrándult, a negyedik ciklust az SZDSZ-től megszabaduló MSZP nyerte.

A társadalmi olló eddigre erőteljesen szétnyílt, ezért az MSZP-ben is struktúraváltás történt, egyfelől megerősödött egy új generáció, bár a vezetés a régiek kezében volt, de már hatalom nélkül, másfelől a társadalmi egyensúly visszaállítása érdekében a szemlélet a szociáldemokrácia irányába tolódott, előtérbe került a munkavállalói érdekképviselet. Ennek jegyében történt néhány olyan szociális intézkedés, amelynek nem sikerült megteremteni a pénzügyi fedezetét, ez tette lehetővé a meggyengült vezetés végső kisöprését. Másfél év múlva új erős szereplő jelent meg Gyurcsány személyében.

Ő kortársaival, Orbánékkal együtt a már teljesen átalakult, reformer típusú MSZMP alsó vezetői közé tartozott. Oránék már párttitkárok, politikatudományikorifeusok voltak, Gyurcsány az akkori KISz egyik első vezetője. A rendszerváltáskor mindannyian megszedték magukat a privatizáció során, Gyurcsány ekkor lett vagyonos. 15 évig megelégedett ezzel, majd ambíciói a politikába vitték, megfúrta mentorát, Medgyesit, és ő lett a miniszterelnök. Ügyes politikus lévén, formálisan rendbe szedte az országot, de ennek nagy ára volt. Bár az ötödik ciklust megnyerte (ez személyes siker is volt, akkor még az egyes pártok miniszterelnökjelöltjeinek több fordulós TV vitája volt, itt szó szerint leiskolázta Orbánt, győzelmének ez volt jelentős alapja), erős ellenzéket kapott a magát erősen megalázottnak érző Orbán személyében. Az ő idejében erősödött fel ismét a korrupció, bár ez a mostanihoz körülbelül úgy hasonlított, mint a májusi COVID járvány a mostanihoz képest. Később rájött, hogy ez aláássa tekintélyét, ekkor került sor a híres Őszödi beszédre az MSZP kongresszusán. Máig nem tisztázott, hogyan szivárgott az ki, mindenesetre lehetőséget adott Orbánnak egy hatalmas tüntetéssorozat megszervezésére. A végletekig feltüzelt emberek, főleg fiatalok tomboltak, bizonyos mértékig a marseilli megmozdulásokra emlékeztettek. Ekkor került sor a TV székház lerohanására és alsó helyiségeinek kifosztására, számos autót felgyújtottak. Ugyancsak nem tisztázott ekkor számos vezető szerepe, az tény, hogy az Alkotmány értelmében a miniszterelnök volt a rendőrség főparancsnoka, és nem intézkedett. Vélhetően nem tudta eldönteni, mi számára a jó lépés, addig nálunk tüntetést még fel nem oszlattak. Végül az Erzsébet hd pesti hídfőjéhez szorították a tömeget, ekkor komoly atrocitásokra került sor mindkét részről, a TV élőben közvetítette. Este kezdődött az oszlatás, de éjfél után ért véget, közben barikádégetés, dobálás, gumilövedékek, vízágyu, minden volt.

Innentől lényegében lehetetlenné vált a kormányzás, a Fidesz lemondást sürgetett, úgy állította be a történéseket, mint valami diktátori fellépést, ugyanakkor tehetetlenséggel vádolták a minisztériumokat. Jó néhány akkor megfogalmazott szlogen ma is él, valóságtartalma (legalábbis a szavak eredeti jelentése szerint) szinte semmi. Ahogy elhangzanak, úgy biztosan nem. A következő két év vádaskodásokkal, sunyítással, mellébeszéléssekkel telt el. A kormánynak vissza kellett volna térnie a normális kormányzáshoz, ehelyett kölcsönös vádak és hazugságok tarkították a közéletet.

Így következett be a 2008-as világválság. Ennek kiindulópontja a bankok és tőzsdék hamis ingatlanügyletei voltak, míg egy távolkeleti ügynök elvétett valamit, és kirobbant a dolog. Pillanatok alatt összeomlott a gazdaság, a termelés jó része leállt, elsősorban az USA és Európa sínylette meg ezt. Ahogy lenni szokott mindig az instabil, rosszul felépített gazdaságokban a legrosszabb a helyzet. Így nálunk is. Egy évig húzódott a tehetetlenség. A Fidesz Gyurcsány távozását sürgette (választásokat - bölcsen - nem akart, mert akkor neki kellett volna meghozni a népszerűtlen intézkedéseket), ő viszont nem akart menni. Azonban minden komolyabb intézkedését megtorpedózták, általánossávált a bizalmi válság. Végül néhány józan ember elkezdett szakértői kormányzást sürgetni (ez politikamentesnek tűnt), amit végül minden fél, ki ezért, ki azért, elfogadott. Bajnai vállalta a háltálan szerepet, előre kijelentve, hogy semmiféle politikai intézkedést nem hajlandó hozni, kizárólag a gazdaság rendbeszedésére koncentrál, és egy év múlva (az esedékes választásokon) nem indul, visszavonul.

A munkája nem volt felhőtlen. Volt néhány bizonytalan megítélésű korábbi ügye, ezt kiforgatták, támadták. A gazdaságot rendbe tette, visszaállította eredeti pályájára, 2008-hoz képest egy kevés lemaradással indulhatott 2010-ben. Mivel egy éven át lényegében csak a Fidesz politizált, eközben folyamatosan támadta Gyurcsányt, eggyé tette pártjával, így sorsát megpecsételte, bekövetkezett a kétharmados gőzelem. Gyurcsány hamarosan kibékíthetetlen ellentétbe került párttársaival, kivált és létrehozta a DK-t. Az MSZP pedig kiüresedett.

A Fidesz propagandagépezete hamarosan elérte, hogy a "haza megmentője" minőségében tetszelegjen, ellenfele nem volt, azt tehetett, amit akart. Új pártok alakultak, az MSZP régi emberei kiöregedtek, az újak tapasztalatlanok voltak, képtelen volt megszabadulni a nemzet tönkretevője stigmától, miközben volt vezére már más pártot irányított. Így kritika nélkül létre lehetett hozni egy új intézményrendszert, átalakítania nemzeti bankot, ügyészséget, főleg a kormány szerkezetét, de még a parlament működését is. Ehhez természetesen kellett szakértelem is, de a Fidesz régi emberei is szép lassan erodálódtak, ma néhány bábbá züllesztett vezető mutatja még a régi fényt.

A mostani helyzet bemutatására nem vállalkozom, ahhoz nincs meg a kellő visszafogottság, így a megbeszélése reménytelen.

Természetesen sok meg sem említett momentum befolyásolta még a történéseket, de az okok és okozatok láncolatának bemutatása több kötetre rúgna. Lehetséges, hogy néhány történés alaposabb indoklást igényelt volna, sőt, a félreérthetőség sem kizárt (különösen a mostani, a félremagyarázást kifejezetten óhajtó közegben), de ebben nem tudok partner lenni. Nagy kár, hogy ezeket nem lehet kellő távolságtartással (de a nézetek fel nem adásával) megbeszélni. Azért talán megérthetők a folyamatok, különösen, ha valaki ezt nagyon akarja.

Azt hiszem, ha valaki meg akarja érteni a Fidesz stabilitását, akkor a #3 válasz alábbi mondatát kell értelmeznie. "Nem sok mindent vettem észre átlag emberként az akkori és a mostani rendszer között".

Ez az átlagember mentalitás úgy a népesség felét kiteszi. Ő nem is akar figyelni. Neki minden jó. Csakhogy az igényességnek fokozati vannak. Aki megelégszik a pénzzel, kulturális igénye alig, az utak, közterek állapota nem érdekli, a vidék helyzete annyira hidegen hagyja, hogy semmit sem tud róla, aki nem kíváncsi szülőföldje állapotára, erdei, földjei, vizei minőségére, a szennyre, akinek csak a pénz a világa de még az is mindegy, mit vesz érte, annak tényleg semmi se változott. Ő áll mint a szikla, megkerülhetetlen, és ezért tőle a megszállottak javítási szándéka is halálra van ítélve. Őt az sem érdekli, hiszen észre sem veszi, miért, mitől lesz semmivé, lassan enyészik el az, amit magyar országnak nevezünk. Hiszen máris rengetegen csak azt tarták elegánsnak, ha lehetőleg angolul idéznek, olyan mihasznának tartva ezt a nyelvet. Mondom még egyszer. Nem arról van szó, hogy angol tartalmat idéznek, arról, hogy angolul. Ezzel a szemlélettel ne menjenek például franciák közé...