Jól látom, hogy a magyar emberek többsége semmiképpen nem akarja, hogy Magyarország hasonló jóléti ország legyen mint Ausztria vagy Svájc?

#2: Én pl. részt vettem egy egyetemi eseményen, ahol egy fontos dolgot kellett eldönteni az tanulmányokkal kapcsolatban. Amikor bejelentették a dolgot, akkor a többség nagy mellénnyel előadta, hogy majd ott lesz és elérjük a célt. Aztán, eljött a nap... És inkább wowoztak, aludtak, filmeztek, chipset zabáltak.

Na, én ott letettem arról, hogy bármit is tegyek ezért a társadalomért. Jövőre megyek külföldre.

"Jól látom, hogy ..."

Nem, nem jól látod.

Azt hiszed hogy elég csak nagyon akarni és azonnal duplájára, háromszorosára emelik mindenkinek a bérét és közben az árak meg nem változnának cseppet sem. Mivel ez baromság és hiába is akarja valaki nagyon, attól még ez nem fog megtörténni - mert nem ezen múlik, te csupán azt hiszed, hogy itt azért nincsen Meseország meg Paradicsom, mert az emberek nem is akarták.

Azért mert a magyarok mindentol félnek ami új, más. A magyar emberek többsége hihetetlenül closed minded és előítéletesek, az meg a másik fele hogy a többi országban akik már előrébb vannak elsosorban sosem azt nézik hogy kinek mije van mije nincs miert kap több penzt miert kap kevesebbet stb stb Itthon mindenki csak egymással foglalkozik és mindent lehuz és ez nem csak az én velemenyem, akárhány külföldi származású magyarorszagon elő emberrel beszélgettem mindig ez az első kérdésük :

A magyarok miert ilyen savanyuak? Miert ilyen eloiteletesek? Miert mindig masokkal figlalkoznak? Miert ilyen bunkók ?

Nem tudom meg én sem hogy miert alakult így a tarsadalmunk de sajnálom nagyon

7: hidd el, mindennek megvan a logikus oka a történelemben. Az emberek nem véletlenül vették fel ezt a magatartást. Minden viselkedési forma a múltban a túlélést szolgálta és ezért automatikusan adódik tovább a következő generációnak. Amíg nem abba halunk majdnem bele amilyenek most vagyunk, addig nem nagyon lesz gyökeres változás.

Én persze csak tippelgetek, de pl a kulák az egy jó példa. Aki annyira jól dolgozott hogy meggazdagodott, azt megfosztották vagyonától és elvitték Szibériába robotra ami kb halálra dolgoztatást takart.

Gondolj bele hogy a többi emberben/gyerekben mi eshetett le ebből akkoriban akik ennek szemtanúi voltak: nehogy túl sikeres legyél, mert akkor megölnek! Ezáltal a másik folyamatos lehúzása és kudarcának vágya is végül is a szeretet jele! Persze tudat alatt, de ezt üzeni: "szomszéd, negatívkodok neked és elveszem önbizalmadat, nehogy túl jól menjen neked és elvigyenek!"

Az örökös panaszkodás is emiatt lehet: "ha mindenki azt gondolja hogy nekem milyen szar, akkor nem fognak elvinni"

A lustaság is innen eredhet, + még volt olyan őrültség is a kommunizmusban, hogy aki a normán felül, azaz pl 110%-on teljesített, azt kitűntették, de onnantól az a teljesítmény lett az új norma amit mindenkitől elvártak! Gondolhatod hogy kiutálták a túlteljesítőket mindenhonnan. Ez is szépen berögzülhetett sokakban.

Még egy eszembe jut: a kommunizmusban az "értelmiségiek" majdhogynem üldözöttek voltak, de legalábbis durva hátrányokat kaptak a "munkás" ill "paraszt" réteghez képest. Innen jöhetett az hogy az "okoskodókat" lenézik, sőt menő síkhülyének lenni.

A kommunizmus jól a feje tetejére állította a dolgokat, sok más dologban is. Ezek nem tűnnek el egyik percről a másikra csak azért mert Köztársaság lettünk. Ezek durván berögzült érzelmi minták, szokások, gondolkodásmódok amik ráadásul tudattalanul átadódnak a következő generációnak is, mert a gyerekek minta alapján tanulnak, a szüleik beidegződéseit automatikusan átveszik és csak nagyon nehezen tudnak változni, ha egyáltalán észreveszik hogy van min változtatni.

Aki volt valaha szülő az tudja milyen könnyű zsigerből a saját szülei mintái alapján reagálni a gyerekre, hiába dönti el (ezerszer is) hogy nem akarja ;)