A falu hogyan tudott ilyen sokáig ellenálni a kapitalizmusnak?

A mezőgazdaság még mindig a "falu" kezében van és így is lesz. A gyárakban étel alapanyagokat még mindig nem tudnak előállítani. A gyárak csak feldogozni tudják a vidéken megtermelt élelmiszer alapanyagokat.

A kézművességet is sokan értékelik, mert a mezőgazdaságon kívül ez még egy húzó ágazat és ez is tipikusan "falu" kötődésű.

Nem mindenki csak a nagyválallatok termékeiben bízik, sokan keresik az egyediséget.

A nagyüzemi állatok húsa dugig van Glifozáttal, gyógyszerekkel, hormonokkal, antibiotikummal. Az egye meg, aki nem jut másmilyenhez.

A nagyüzemi zöldség-gyümölcs viszont jóformán 0 beltartalmi értékkel bír. Az egye meg, aki nem jut másmilyenhez.

A minőség, a hús állaga nem ilyen egyszerű. Ha kakast, vagy öregebb tyúkot vágnak le, az nem ugyanaz, mint egy fiatal csirkét. Ezt tapasztaltam régen a nagyi levágott baromfiain. A fiatalabb baromfik húsa porhanyós volt és finom. A háztáji kacsa is nagyon jó volt, a boltit dögízűnek érzem. A malacok esetében is, a megfelelően időben levágott háztájinak szalonnája és szűzpecsenyéje sokkal jobb volt, mint az import bolti, amiben nem sok íz élményt találtam.

Nem üres magyarkodás, hogy érdemes megvenni a háztájit, ha jól van tartva, hanem mert jó, már az ínyenceknek főző éttermek is feldedezték ezt és gazdaságilag is jó.

"a nagyüzemi csirke szerintem finom puha és porhanyós, míg amikor tanyasi csirkét ettem, az rágós volt"

egyértelmű. A nagyüzemi csirke akkora helyre bezsúfolva éli le az életét, hogy moccanni is alig tud. Pontosan azért hogy 51 (MONDOM: 51!!) napos korában elérje a vágósúlyt. Neki az izmai helyén valami takonyállagú húscafat van. A tanyasi csirke reggeltől estig kint rohangál. Telezabálja magát zöld növényi rosttal, rovarokkal, miegymással, s közben lót-fut, röpköd. Igazi testépítő csirke. :-))

"tehát kinek mi"

Engelsnek mi a fene köze van a csirketenyésztéshez?!

Nagyüzemileg az ún. broiler csirkét tenyésztik, ami rendkívül gyorsan nő, húsa gumis, íztelen, sokszor olyan színű, mint a halott ember, serpenyőben sütéskor valami guszttustalan vizenyő és hab távozik belőle. Külön kell ízesítőanyagokban pácolni, ha pl. fagyasztott késztermékeket akarnak belőle készíteni.

Nagyszüleim csirkéi a tyúkudvarban tenyésztek, kukoricát, búzát és zöldnövényeket ettek. Húsuk színe gusztusos sárga volt. A tojást, amit a tyúkok tojtak, ízre nem lehet a nagyüzemivel összehasonlítani.

A kiscsirkéket vették, azután már csak etetni kellett őket, meg felhasználás előtt levágni. Nem úgy láttam, hogy ez túl nagy energiabefektetést igényelt volna. Akkoriban, ott vidéken a bolti alternatíva a fagyasztott csirke volt, néha olyat is vettek, ha netalán hétközben akartak csirkét enni, sajátot csak hétvégére vágtak.

Ha megnézi az ember pl. Jamie Oliver főzőmúsorait, újabban mindenhol a tanyasi (farm) húsokat, tojásokat ajánlja, még ha a magasabb ár miatt kevesebbet is engedhet meg az ember belőle magának. Angliában külön piacok vannak ezeknek a termékeknek, és sokan álltak rá a termelésükre.

Nem tudom manapság mivel etetik nagyüzemileg az állatokat, én vettem már Lidl-ben olyan ír marha steak-et is, amin kimondottan halízt éreztem :( A sertéshús pedig sokszor olyan, mintha ki lenne lúgozva.