Ki mit gondol a csopakon nyaraló tanár kálváriájáról?
Itt a teljes sztori:EZ A TÁRSADALOM MEGÉRETT.
Kiadós gyomros a nyár végére.
Ezeket a sorokat nem azoknak szánom, akik tegnap majdnem meglincseltek, hanem azoknak, akiket még foglalkoztat a kérdés, hogy a társadalomban igen komoly gondok vannak.
Tegnap este szokásos módon indultunk kutyákat sétáltatni, négy pedagógus, egy újságíró és két eb. Nagy robajjal közelített felénk egy kamasz csapat kerékpárokon és rollereken. Erélyesen tettük szóvá, hogy lassabban kellene hajtaniuk (szemben a forgalommal az egyirányú úton ahol sétáltunk, mivel a járda tetemes részét foglalja el a kerékpárút). Tudomásul véve a történteket, mindenki folytatta a maga útját. Egy idő után feltűnt közülünk valakinek, hogy követnek. Szorosabb pórázra fogtuk a két kutyát és haladtunk tovább az utcán, ahol minden kertben társaságok beszélgettek. Mikor a kihalt teniszpályák mellé értünk, életünk eddigi egyik legrémisztőbb dolga történt. Megrohamozott a korábban látott kamasz csapat ki-ki a saját apukájával. Nem köszöntek, nem kérdeztek. Egyikünket lökdösni kezdte valamelyikük, majd egy másik a kezébe vett cipőjével szemen ütötte.
A vád: valamelyikünk (hármunkra is mutatott felváltva a meggyőződött sértett) nyakon verte kerékpározás közben, miután ő húsz percig fuldoklott. Mondtam, hogy nyakon verni hátulról lehet, mondta, hogy akkor a torkát ragadtuk meg. Szerintem, ha valakit torkon ragadnak kerékpározás közben, az elesik és tele van horzsolásokkal. Ez abban a pillanatban senkit nem érdekelt. Klasszikus érvelés: az én gyerekem nem hazudik.
Én bekapcsoltam a telefon kameráját, amit többen sérelmeztek. Mondtam, azért teszem, hogy bizonyíthassuk, ha nekik van igazuk. Erre valaki kitépte a telefont a kezemből. A társaság egyik tagjáról kiderült, hogy volt diákom. Próbálta csitítani a kedélyeket, hogy valami mégsem kerek, ismer, tanítottam, iskolaigazgató vagyok. Nem segített, többen azt ordították, hogy hogyan foglalkozhatok így gyermekekkel, egyikük arról is biztosított, hogy megvannak a kapcsolatai, majd kicsinál. További csitítás következett, melynek eredményeként a csapat nyugtázta, hogy ha megtörtént, jogos volt, ha nem, akkor félreértés.
Közben a gyermekek (14-17 év közöttiek) folyamatosan hergelték az apukákat válogatott módszerekkel, kikérték maguknak, hogy az ősök ezt annyiban hagyják, rólunk pedig nyugtázták, hogy beszartunk.
Én majd egy napja nem vagyok hajlandó kimozdulni a lakásból és folyamatosan azon gondolkodom, hogy ezek a gyermekek egy hét múlva iskolapadba ülnek. Minden tiszteletem és együttérzésem az őket tanító kollégáknak. Az apukák pedig néhány percig igazi férfinak, tigrisapának érezhették magukat.
JA, A CSAPAT (mielőtt bárki büdöscigányozni kezdene): nos, mindenkit sikerült beazonosítani: jónevű magyar orvosok (!) egytől egyig, és egy sikeres biológus. Került közéjük tévésztár meg híres színésznőférj is. Csak gratulálni tudok…
Sok éve járunk ide, a vasárnapot mi nem várjuk meg, hazaköltözünk.
Hétfőn pedig kiállok a nevelőtestületem elé és megerősítem őket a hitükben. Hát így.
Meg kellene hallgatni a másik oldalt is.
Az hogy valaki iskolaigazgató nem jelenti, hogy automatikusan igaza van mindenben.
Nekem ez a sztori nem kerek.
Huh, akkor mi még olcsón megúsztuk!
Szintén Balaton-part, csak kicsit nyugatabbra.
Szintén egy csapat kerékpárossal volt konfliktusunk. Mi autóval voltunk, én vezettem. A főútról egy keskeny utacskára tértem volna le, ahol már közel volt a szállásunk (odaút volt, fel voltunk pakolva).
A kerékpárosok teljesen elállták a keskeny utat. A főút külterületen volt, ott 90-nel lehet hajtani. Mielőtt odaértünk, értelemszerűen indexeltem, erősen lassítottam. Jól tettem, mert egy az egyben előttem keresztben állt egy kerékpáros. Megálltam, és elkezdtem nyomni a dudát, mire félreálltak (valóban folyamatosan nyomtam, nemcsak egy pillanatra - ezt elismerem). Félreállt, én továbbhajtottam. Vagy 200 méter múlva ráfordultam szállásunk kocsibejárójára és kiszálltam, hogy csengessek a háziaknak. Na, ekkor vettük észre, hogy két kerékpáros suhanc utánunk jött. Ott elkezdtek hőbörögni. Az egyik ökölvívó állásba helyezkedett, hogy verekedjen velem. Mondanom sem kell, nem voltam partner ehhez. Megmondtam, hogy nem ütöttem el senkit, viszont ők elállták az utat. Közben kijött a házigazda, meg a felesége is. Kinyitották a kaput, mi behajtottunk. Őnekik kezdetben még olyanokat mondtak, hogy egyikük apja rendőr Baranyában, majd szólnak a rendőröknek, és megbánjuk. Aztán a házigazda mondta, hogy akkor most ők hívják a rendőröket, aztán majd igazságot tesznek. Akkor azért lejjebb ment a hangulat, a feleség megbékítette őket, végül békésen elvonultak. Én persze ezt már nem hallottam, csak az ő elbeszélésükből ismerem.
Feleségemet eléggé felzaklatta az eset.
Én nyugisabb vagyok. Azt mondtam, még egy pofon sem csattant el, nem fenyegettek minket agyonveréssel, torokelvágással, ill. kés vagy más fegyver sem került elő, tehát büntetőjogi szempontból semmi sem történt.
Az egy más kérdés, hogy mi történt volna, ha nem jön a házigazda. Ha pl. nekünk kulcsunk lett volna a kapuhoz, bejöttek volna-e utánunk.
Később azért eszembe jutott a 2018. szept. eleji badacsonytomaji eset, ahol két szabolcsi etnikumbeli agyonvert egy helybéli borászt, mert az szóvá tette nekik, hogy fordítva mentek be az egyirányú utcán.
A mi hőbörgőink egyébként nem cigányok voltak.
Sajnos a Balaton ilyen szempontból gyűjtőhely nyáron, vagyis bárkivel összeakadhat az ember.
Á, nem ért annyit az egész, hogy bármit felvegyünk.
Szerintem nem véletlen, hogy nem ütöttek, csak provokálni akartak, hogy én üssek. Aki először üt, az garázdaságért, testi sértésért elmarasztalható. Aki visszaüt, az önvédelemből tette (ésszerű határig), ami nem büntetendő. Valószínűleg ők sem akarták átlépni azt a határt, hogy rendőrségi ügy legyen belőle.
A csopaki tanár esetében meg ugye azzal kezdték, hogy lökdösődtek, szemen ütöttek valakit, ez minimum könnyű testi sértés. Mondjuk csodálkozom is, hogy nem hívtak rendőrt.
Nálunk csak annyi volt, hogy a feleségem nyitotta a kocsiajtót, és rá akarták csapni (de nem lett sérülés ebből sem). Hozzánk nem értek egyetlen ujjal sem. A kocsit sem akarták megrongálni.
Azt sem tudni igaz-e. Bárki írhat bármilyen sztorit az internetre :D
Ha tényleg így történt, akkor elkeserítő, dehát ez van ,ilyen a világ, ilyenek az emberek, meg a pulyáik is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!