Utólag mennyire tartod jó ötletnek a Fidesz javaslatát, hogy legyen heti 5 kötelező tornaóra az iskolákban?

Nekem jó tapasztalataim voltak. Olyan volt a tanár, hogy tényleg foglalkozott azzal, hogy a gyerek megértse a feladatot, elmagyarázta mi miért van. A testmechanikára építette a technikákat, azzal magyarázta, hogy mi miért működik.

Világ életemben xar voltam minden labdajátékban, a szem - kéz koordinációm borzalmas volt. De középiskolában sikerült megtanulnom legalább az alapokat, hogy egy átlagos szintet elérjek. Előtte ha társaságban voltam és valamilyen labdajátékra került a sor, mindig ki kellett találnom valami kifogást, hogy miért ne szálljak be. Általános iskolás koromban, amikor hívtak ki, sokszor azért nem mentem, mert tudtam, hogy focizni akarnak. Egy labdát látva mindig attól féltem, hogy hogyan járatom majd le magam vele. Jó, hogy ettől már nem kell félnem. Egy ideig még a floorballba is sikerült bevonnia, ahol ő volt az edző, de az nem tetszett annyira. A tollaslabdát viszont megszerettem és kosárlabdával, röpladával sincs már bajom. Ugyanakkor nem volt muszály részt venni a labdajátékokban, ki lehetett váltani futással.

A szertorna is sokat fejlesztett rajtam. Hozzátenném, hogy nem ilyen szekrényugrások voltak, hanem volt rendesen talajtorna, korlát és gyűrű is. Jóformán a semmiből tanultam meg olyanokat, amikről soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek rájuk.

És a jegyosztás sem volt unalmas, mindenki saját magának kellett, hogy kitalálja milyen sorozatot akar végrehajtani. A tanár pedig két jegyet adott, egyet az összerakott feladatsor nehézségére, a másikat meg a végrehajtott feladat minőségére. Ezért például a nagydarab gyerek, aki csak egy kettest érő feladatot tudott megcsinálni is kaphatott egy ötöst mellé, ha azt rendesen megcsinálta és az ötös értékű feladatot összerakott gyerek is kaphatott mellé egy kettest, ha azt csak összecsapta.

Mindenkit a saját szintjéhez mérve értékelt. Az osztály 90% - a tudott magának találni valamit, amiben sikerélménye volt és ezáltal az osztály nagyrészét tudta motiválni a fejlődésre a tesióra.

A tesióra általánosból általában csak rossz emlékekkel szolgált, de 12. - re már én tartottam a rekordot az osztályban bizonyos dolgokban. Mind technikailag, mind fizikálisan fejlődtem.

Emlékszem mit mondott utolsó év végén a tesitanár. Aki amúgy egy sggfej volt emberileg, sokszor szidta és alázta a gyereket és viccelődött is nem keveset rajtunk. Hozzáteszem, hogy azzal csinálta ezt leginkább, akin látta, hogy magához képest nem próbálkozik és lexarja a feladatot. A bénácska gyerekkel is normális volt, ha látta, hogy próbálkozik. A lényeg, hogy azt mondta az utolsó év vége felé nekem (legyen a nevem Patkó István), hogy nem számít mik a konkrét eredmények, amiket el tudtam érni az osztállyal, a lényeg az, hogy például te már nem az a Patkó István vagy, aki 9. elején bejött a tesiterembe.

Tehát én úgy gondolom, hogy egy jó tanárral, sok mindent ki lehet hozni ebből a rendszerből. Én hatalmasat fejlődtem a tesiórákon. És így visszagondolva elég furcsa ezt így elismerni, mert akkoriban még egy sggfejnek tartottuk, de így utólag hálás vagyok sok mindenért.

Amin változtattam volna az, hogy legyen legalább egy 30 perces szünet tesiórák után, hogy normálisan rendbe lehessen szednie az embereknek magukat és ne késsenek el a következő óráról.

Amúgy 3 éve érettségiztem és ettől függetlenül a kormányról alkotott véleményem inkább negatív, de ezt a döntésüket jónak tartom. Viszont lehet, hogy nekem szerencsém volt.