80-as években miért volt nehéz hozzájutni M.O.-on bizonyos műszaki és ruházati termékekhez?

Muszaki cikkeknel egyszeruen nem arultak a boltokban, ui. a forint nem volt konvertibilis valuta, es az orszagban kronikus hiany volt konvertibilis (=nyugati) valutabol. Nyilvan az orszag konvertibilis valutajat a gazdasag szamara fontos alapanyagokra, gepekre, muszerekre akartak kolteni, nem lakossagi szorakoztato vagy haztartasi muszaki cikkekre. Persze kimehettel nyugatra, es megvehetted, es hazahozhattad, es ha a vamot megfizetted, mindez legalis is volt. De akkoriban volt valutakeret, evi 50 USA-dollar (vagy annak megfelelo mas konvertibilis valuta). Vagyis, ha mas forrasbol nem jutottal valutahoz, akkor abbol nehezen jott ossze a Grundig TV, Philips hifi-torony, Panasonic videomagno ara (utazassal egyutt). Tehat hiaba volt meg neked az ara forintban, nem tudtad legalisan mondjuk nemet markara, osztrak schillingre valtani. Tehat leginkabb azok tudtak ilyet venni, akik fizetesuk egy reszet konvertibilis valutaban kaptak (pl. kulszolgalatban dolgoztak). Vagy pedig, ha illegalisan valtottak penzt - ahol persze sokkal tobb forintot kellett adni egy markaert, dollarert, schillingert, mint a hivatalos arfolyam. Az illegalis valutvaltast az 1980-as evek vegeig eleg kemenyen buntettek, aztan egyre jobban lazult a helyzet, mire asszem 1992 korul bevezettek a teljes konvertibilitast - akkor persze a hivatalos arfolyam mar a fekete arfolyamhoz kozel volt.

Gondolom hasonlo volt a helyzet a ruhazati termekekkel is.

Egyik ok:

[link]

A másik, hogy nyugatra nehéz volt kijutni, és nagyon szigorú volt a határellenőrzés. Kénytelenek voltunk beérni a KGST országainak termékeivel.

3. válaszoló tökéletesen leírta!

COCOM-lista volt, a szocialista táborba nem exportálhattak fejlett nyugati technológiákat, plusz nem volt valuta, amit el lehetett költeni.