Manapság egy átlag munkavállaló miért nem tud felépiteni egy családi házat a fizetéséből? A szocializmusban a szüleink/nagyszüleink számára ez adott volt, ma már egy saját panellakás is elérhetetlen álom.

#18

A kettő nem zárja ki egymást. Amúgy rajtad is áll, hogy mit érsz el. Ha mondjuk 20 évesen kijelented, hogy neked sohasem lesz lakásod akkor kár tovább ragozni a dolgot.

"Amúgy meg, ha nagyszüleidnek van, esetleg a szüleidnek akkor azt nem öröklöd meg?"

Ha van 15 unokatestvéred,akkor ez alig számít valamit.

A "vállalati" üdülés a szakszervezeten keresztül ment, ott döntöttek, hogy kik -melyik család- kapja. Házaspár nem nagyon kapott, fiatalok esetleg a kisztől kaphattak, ha barátaik voltak az elosztók között.

Ha pl. egy kis vállalatnál egy dolgozónak 3 gyereke lett, az igazgatónak meg csak 2 volt, akkor az igazgató áthelyeztette máshová a 3 gyerekest, mert már nem kaphatott volna az igazgató minden egyes évben beutalót a saját családjának a 3 gyerekes dolgozó előtt.

A SZOT üdülők mai kb megfelelője a turistaház, közös fürdővel, üzemi étkezdeszerű menzaféle étteremmel.

"Ha van 15 unokatestvéred,akkor ez alig számít valamit."

Ha van. Viszont van egy tippem, hogy a kérdező ugyanaz az egyetemista, aki még nem is végzett, 25 évnél fiatalabb, de már el tudja panaszolni, hogy a gonosz kapitalizmus tönkretette, mert a szocializmusba nem kellett volna egyetemre mennie, hanem lett volna egy szakmája, munkája, máris lenne háza és arany élete, de így minden elúszott.

20

Magántulajdon ugyan nem volt, de személyi tulajdon volt.

NEM LOPOTT MINDENKI, én nem láttam a nem kevés ismerősből-szomszédból-rokonból olyat, aki nem a Tüzépnél vette az építőanyagot, és körbement, kölcsönkértük-adtuk a malteros ládát, kéziszerszámokat, mindent.

A telket újsághirdetésre lehetett venni, ott van az arcanum, meg lehet nézni a régi újságok betett képeit, a megyei lapok apróhirdetéseiben. És amikor az egyik telket ment megnézni az ember, útközben látott egy csomó kitett táblát, hogy eladó telek, 200 négyszögöl, vagy amennyi, érdeklődni itt és itt -szomszédban sokszor-.