Miért van az, hogy szinte csak nálunk van a parlamentben bohóckodás, és a két fél képtelen úgy viselkedni, mintha felelősségteljes, értelmes, felnőtt emberek lennének, mindezt milliós fizetésért?

Mert ez egy ilyen ország, itt nem képviselőket, közszolgákat választunk, hanem uralkodókat, kiskirályokat. A nép tűri ezt, ezért megtehetik.

Más európai országban egy ilyen után úgy repülne mindkét oldal (jobb is, bal is, kormány is, ellenzék is) mint a pinty. Itt meg lesheti a paraszt hogy egy létfontosságú munkát végző mentős vagy életét kockáztató tűzoltó fizetésének 20-30-szorosáért járnak be aludni, ordítozni meg fütyülni az idióta politikusok. Ez egy ilyen ország. A parlament gyönyörűen visszaadja az emberek hozzáállását, ingerküszöbét, meg úgy egyáltalán a hozzáállását a dolgokhoz.

Vegre majd egyszer csak radobbennek az emberek, hogy szavazaskor arra teszik le a voksukat, hogy kik fognak eveken keresztul millios fizetessel tollaszkodni es nem csinal majd erte semmit, csak hulyesegeket pofazik a mediakban. Ez a politika es mindket oldalra vonatkozik.

Nem kesobb kell elegedetlenkedni, hanem olyan emberre szavazni akibol kinezed, hogy megdolgozik majd a penzeert.

Addig nem lesz itt valtozas, amig koztorvenyes bunozok politizalhatnak, amig bukott politikusok nem eltunnek a sullyesztobe, hanem atulnek egy masik padsorba es folytatjak a baromsagaikat.

"Ámbátor egy ország politikai rendszere pont olyan mint maguk az emberek akik alkotják az országot..."

Tökéletes mondat. Ennél több szót felesleges is vesztegetni rá.

A hangsúly a "szinte" szón van.

Két esetben szokott ez előfordulni. Az egyik, ha valóban annyira kevés az értelmes ember a parlamentben, hogy szavukat elnyomja az agresszív többség, tekintet nélkül egyébként az álláspontjára. Ekkor elmondható, hogy valóban nem felnőttfelelős emberek vannak ott. Egy másik eset, amennyiben a parlament hatalmi (kormányzati) részében van a gyermekes viselkedés agresszív és túlnyomó többségben, az itt lévő csekély számú értelmes ember nem érvényesül. A másik oldalon viszont nem kell feltétlenül az ütődött embereknek túlsúlyban lenniük. Elegendő, ha egyetlen sincs közöttük, aki képes megtalálni azt a módszert, ami ez ellen hatásos (nem eredményes, hanem kirívóan, szembetűnően jól mutat rá a bornírtságra). Vagy van ilyen, de nem tartja fontosnak megszólalni. Ez esetben azt kell látni, aki a szennyel szembe akar szállni, kénytelen maga is szennyes lenni. A különbség sokak szemében csak a cél különbségében látszik. És aki ezt nem vállalja, nem fog megszólalni. Azt mondja, egy ember nem tudhatja hátán hordani a világot. Ehhez szükséges egy embermennyiség.

Hogy ez miért alakult így, egyáltalán nem könnyen megválaszolható kérdés. Az kevés, hogy pusztán a társadalomra fogjuk. Ha csak a társadalom lenne hibás, fel kellene tételezni, hogy nem is akad benne olyan, aki jelentkezne, emberek én (mi) képesek lennénk, ha megbíztok bennünk (és megmondják, meddig és mennyire). Ilyen embereket ismerek többet is, tény viszont, hogy ezek egyike sem szeret szennyes lenni maga is.

Ilyenkor jön, hogy mert ez egy alja nép. Nem alja. Mert ez is bonyolultabb, nem egy ok van. Azért egyet említenék. 1989-ben mindenki kapitalizmust akart, mert úgy gondolták, az jobb, mint az addigi. Addig rendben, de a többségnek halvány fogalma sem volt a kapitalizmusról (tévképzete annál több), ugyanakkor csak nagyon kevesen tudták, mit kell cselekedni a kapitalizmusban. Ennek több következménye lett. A TSZ-eket szétverték (többnyire a tagok), milliók lettek munka és jövedelem nélkül. Következménye lett, hogy privatizáltak mindent, mert kellett a pénz. Csak nem tudták, hogy ilyen helyzetben mindig a tőke fog mindent felvásárolni. ezért került szinte túlnyomó részben az ipar külföldi kézbe. Téves volt az is, hogy azt hitték, jó, majd azok jobban irányítanak. Fenét, ők azért vették meg az ipart, hogy megszűnjön a konkurencia. Az is tévhit volt, hogy magyar tőkés osztályt kell teremteni. Senki nem gondolta át, ingyenvagyon megszerzésében a gazemberek, csalók verhetetlenek. Ma is ez zajlik. Mire észbe kapott a társadalom, már késő volt. Az első kormány elkótyavetyélte a vagyont, a második revansot akart venni, a harmadikról meg senki sem hitte el, hogy eljöttek az ország sötét napjai. Pedig Nagy Imre temetése óta tudni lehetett, ez a cél. Azóta ez kiteljesedett. Ha a problémát az elején felismerjük, kisebb veszteséggel javítható. Későn felismerve, legtöbbször a mindent újra csinálás marad. De ezt ma még szintén nem hiszik el a legtöbben.

Másutt se ismerték a kapitalizmust. Csak óvatosabbak voltak, kevesebb volt a téveszme és a beképzeltség. Ezért volt eleinte nagy a hátrány, mára az el nem rontott alapokon tisztes eredmény. Nem a legjobb, de mind jobb, mint ami itt van.

Lehet ezen elgondolkodni. És hamarosan látni fogjuk, hányan és mire jutottak.