A magyaroknak a vérükben van az alárendeltség?

az 1-es leírta a lényeget:

a magyarok emberileg borzasztóan fejletlenek.

és igen, én már hajlok arra, h ez genetika, ahogy egy azóta Kanadába emigrált írónk már leírta pár éve helyesen.

az átlag magyar nagyképű, okoskodó, de a nagyképűsködése mögött nincs valódi tudás. könnyen behódol, szinte bármilyen ellenségképet bekajál, elvárja, hogy megmondja, mit gondoljon, de alig érti a az országban és a világban zajló dolgokat.

kifogáskeresésben és magyarázkodásban viszont világbajnokok a magyarok, ez kétségtelen.

az, h sokan még ma is az ellenzéket szidják és hogy Orbán szétlopta az országot, leépített az eü-t, de még most is nőtt a népszerűségük.

ez sajnos tényleg egy igazi birkanép. megkockáztatom, hogy az átlag magyarnál nincs butább egész Európában.

"olyan emberi jogaik vannak, mint más országokban 20 évvel ezelőtt."

persze, de ezen nincs mit csodálkozni, Orbánnak az is elég, h néha apró csontokat dobál ( az egyik válaszoló írta is büszkén a realbért), és ez bőven elég, híveit az sem zavarja, h 10 éve pofán xarja őket, ízlik nekik.

ez az ország menthetetlen sajnos.

#21

Nagyon szép kirekesztő és általánosító szöveget írtál le. Ha ilyen egy ellenzéki alternatíva, akkor inkább húzzátok le magatok a klotyón, a primitív betokosodott felfogásotokkal együtt. Néha nem tudom, hogy a jelentéktelenségüknél már csak a sértett kis önérzetecskéjük a nagyobb?

10:06: Már Ady is megírta, 100 év alatt semmi sem változott:

A hőkölés népe

Biró Lajosnak,

akivel szerencsés volt régi találkozásom

s örök a barátságom.

Ez a hőkölő harcok népe

S mosti lapulása is rávall,

Hogy az úri kiméletlenség

Rásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró kánok

Révén minden igának barma,

Sohse harcolt még harcot végig,

Csak léhán és gyáván kavarta.

Erőt mutattak, erőt látott,

Vertnek született, nem verőnek.

Önerejét feledte mindig,

Sohse szegzett erőt erőnek.

Betyár urai így nevelték,

Nem rúg vissza, csak búsan átkoz

S ki egyszer rugott a magyarba,

Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,

Fejét, jussát, szivét kobozzák

S ha nehányan nem kiáltoznánk,

Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

Csak a Csodák-Ura meglátná

Végre ezt a szánalmas népet,

Adna neki csak egy dárdányi,

Úri, kis kiméletlenséget.

Hogy néhány maradt sereghajtó

Törötten, fogyva azt ne vallja:

Ezért a népért úgyis mindegy,

Ebsorsot akar, hát - akarja.