Milyen volt Magyar Bálint oktatáspolitikája?

Szélsőségesen liberális.

Az ő vezetése alatt sikerült elérni hogy az iskolákban a diákoknak csak a jogaik legyenek meg a kötelességeik elvesszenek, mert a tanároktól elvettek minden eszközt annak megtartására.

Magyar Bálinték alatt vezették be az óvodákban, hogy a gyerekeket nem lehet erőltetni arra hogy részt vegyenek a közös tevékenységekben, ha nem akart mesét hallgatni vagy együtt énekelni, körjátékot játszani stb. akkor ott kellett hagyni külön. Ezzel kezdődött meg a leszakadása azoknak akik otthonról nem hozták magukkal a közösségben való tanuláshoz, élethez szükséges dolgokat. Innen indult hogy egyre többen nem tanulták meg hogy melyik a jobb és bal oldala, hogyan kell a ceruzát fogni ha rajzol, hogyan kell odafigyelni és nyugodtan meghallgatni a mesét, hogyan kell szöveget megérteni stb.

A szülő szabadon visszatarthatta a gyerekét az óvodában, vagyis sok lett a túlkoros gyerek később az iskolában. Egy 14 éves is nehezen viseli a szabályokat amiket be kell tartani egy általános iskolában, hát még egy 16 éves. És akkor még nem is bukott meg a gyerek, csak évvesztes volt + 1 évet visszatartotta a szülő.

Másik oldalról mivel nem kellett óvodába járni, így rengeteg hátrányos helyzetű gyerek egyáltalán nem vett részt a közösségi nevelésben. Úgy kezdték meg az iskolát, hogy teljesen alkalmatlanok voltak oda bejárni, hiszen nem tudtak figyelni, szót fogadni, másokkal együtt lenni.

A kötelező integráció miatt nem lehetett képességek szerint rendezni az osztályokat, teljesen vegyesen kellett kialakítani. Ami azt jelentette hogy egy osztályba kellett rakni a legjobb és leggyengébb képességűeket. Innentől mindnek rossz volt, mert a legjobb képességűek unatkoztak és ezért lettek fegyelmezetlenek, a gyengéknek meg túl gyors volt a tempó és az első pillanatban elvéreztek, esélyük sem volt arra hogy valaha is jobban teljesíthessenek. Rögtön azzal szembesültek hogy mindenki jobb náluk, csak a frusztráció, csalódás volt és erre azzal reagáltak, hogy eleve elzárkóztak mindentől. A középszerűekből volt a legtöbb az osztályban, ezért hozzájuk kellett igazodni. Sem a leszakadókra nem volt idő sem a tehetségekre. A sok fegyelmezési probléma meg elvitte az időt és mindenkinek rossz hangulatot teremtett.

Magyar Bálinték megtiltották az alsó tagozatban a gyerekek megbuktatását ha a szülő nem egyezett bele. Vagyis nem számított, hogy az elsős gyerek egyáltalán nem tud év végén írni, olvasni, számolni, csak akkor ismételhetett évet ha a szülő elfogadta. ha nem, akkor eljuthatott analfabétán a 4. osztály végére. Ott lehetett megtagadni a tovább jutását felső tagozatba - de egy bukott negyedikest már nem fognak írni-olvasni tanítani, annak a gyereknek ott vége van. Emiatt volt az elmúlt 20-25 évben annyi tanulásra képtelen, szinte analfabéta gyerek túlkorosan az általános iskolákban, majd került ki onnan minden tudás és végzettség nélkül és vált a munkaerőpiac szempontjából alkalmazhatatlanná.

Magyar Bálintnak köszönhetően folyamatosan csúszott lefelé az oktatás színvonala. A második minisztersége alatt több ezrével bocsátottak el tanárokat és rengeteg iskolát bezártak. Nem volt pénz az iskolai eszközökre - mivel még mind az önkormányzatok fenntartásában voltak, attól függött egy iskola hogy mennyire volt pénze az önkormányzatának. Indítottak nagy projekteket, amik elhaltak. Ahelyett hogy tornatermet építettek volna vagy felújítják az iskolai mosdókat, fűtést és lett volna eszköz a tanításhoz, ehelyett milliárdokat költöttek pl. az óvodákban kakaóbiztos számítógépek beszerzésére. Óvodásoknak minek?

Az első Orbán kormány 4 éve kissé megszakította ezt a folyamatot, de mivel az iskolában felmenő rendszerben történnek a változások, amit egy 1998-ban kormányra került csoport elfogad, azt az 1999 szeptemberben iskolát kezdőkre lehet leghamarabb kiterjeszteni. Mivel 2002-ben már ismét Magyar Bálint lett az oktatási miniszter, így a megindult változást el is törölték. Csak rosszabb lett, hiszen mást kellett tanítani egy elsősnek, mint egy negyedikesnek, meg egy ötödikesnek - a tanmeneteik szerint.

Magyar Bálinték alatt szabadult el teljesen a tankönyvpiac. A szülőknek hatalmas költséget jelentett minden évben a tankönyvek megvétele, mai áron kb. 25-30 ezer forint volt gyerekenként egy tankönyv csomag egy felsősnek. Mivel nem volt rendes tartalmi szabályozás, a tankönyvek nagyon szórtak. A 3 gyerekem ugyanabba az iskolába járt, ugyanolyan tanrend szerint, ugyanazt a nyelvet kezdték, ugyanattól az osztálytól, de nem volt a nyelvkönyvükön kívül olyan tankönyvük ami azonos lett volna. A nyelvkönyv is csak azért mert mind ugyanahhoz a nyelvtanárhoz került, a többi nyelvtanár mást használt. Még egyazon gyerek azonos tantárgyában sem használták minden évben ugyanannak a sorozatnak a következő évfolyamos tankönyvét. A tanár megrendelt egy könyvet 5. osztályban, majd kitapasztalta hogy nem jó és jövőre próbálta a másik fajtát, 7-ben megint újat. Más tankönyvből más módon kell tanulni és már a hangsúlyos. A gyerekeknek nem volt jó és a tanárnak sem volt könnyebb attól hogy 3 helyett 33-ból tudott választani.

A tanulmányi versenyeken, a vizsgákon nagy hátrányt okozott hogy más tankönyvek más tartalmakat adtak, így nem volt összemérhető a gyerekek képessége. Lehetett nagyon jó kémiából ha egyszer a verseny feladata más tankönyv nyelvezetét használta mint amit megszokott vagy más területet tartott fontosabbnak mint az övé, akkor nem tudta megválaszolni. A gyerekeknél sokkal nagyobb különbséget okozott a tanárok személye, hiszen akinek jó tanára volt az bármilyen könyvből jól tudott tanítani é a gyerek utána megállta a helyét, akinek kevésbé volt jó a tanára, ott a tankönyv nagyobb hatással volt és eltérő eredményeket hozott.

A liberális elvek nem rosszak, nem ez volt Magyar Bálinték problémája. Pontosan így nem az hogy megváltoztatták az oktatás alapjait, bevezették a modern módszereket. Az csak egy téves mese ma hogy az iskolákban a poroszos oktatás van - nincsen. Minden tanár törekszik a legmodernebb oktatási módszerek alkalmazására évtizedek óta, hiszen eredményes szeretne lenni. Az új NAT teljességgel erre alapul, hogy készségeket fejlesszünk, modern módszerekkel a projekteken, csoportmunkákon és tantárgyak közötti kapcsolódásokon keresztül a digitális kompetenciákat is fejlesztve, nem a tényanyagot, hanem az élettel való összefüggéseket megmutatva, használható ismereteket adva. A baj az volt azzal az oktatási rendszerrel, mint amikor a versenylovak közé bedobják a gyeplőt, mondván ha hagyjuk őket a kedvük szerint nyargalászni akkor majd több lesz a jó versenyeredmény. Mert nem lett több. A gyereknek utat kell mutatni és határokat kell szabni, célokat, feladatokat kell adni ahhoz, hogy mind egyre előrébb lépjenek és ne csak összevissza rohangáljanak, ahol többet foglalkoznak egymás bántásával, mint saját maguk fejlesztésével. A nagy hiba ott volt, hogy kicsiny felnőtteket képzeltek az óvodába is gyerekek helyett.