Személyes történetek Trianonról?

Már kezdtem aggódni, hogy elmarad a napi trianonos kérdés.

Nem közvetlenül, bár közvetve kapcsolódik hozzá, és végső soron ez volt az ok: Dédnagyszüleimet a nagyszüleimmel együtt 1945 októberében a Benes- dekrétumoknak köszönhetően kitelepítették Felvidékről. Kassa belvárosában laktak, egyszer csak kopogtattak minden magyarnál a Csehszlovák rendőrök, hogy szedjék össze a legfontosabb dolgaikat, fejenként legfeljebb 2 bőröndben, majd 2 óra múlva jelentkezzenek a kassai vasútállomáson. Ennyit mondtak, semmi többet. Amikor kimentek, felvették az adataikat egy listára, majd felterelték őket a kocsikba és alig 1 óra múlva már robogtak is az anyaországba. Mindenféle jövőkép, pénz stb. nélkül. Gyakorlatilag az alapoktól kellett újjáépíteni az életüket itt. A korábbi lakásukat a kassai önkormányzat kisajátította, majd szlovákokat költöztetett bele. Röviden ennyi. Gyors, megrázó, nem nagyon törődtek akkoriban az emberi jogokkal. Itthon pedig számkivetettként bántak velük, senki nem tekintette őket egyenrangú magyarnak, mindenki csak úgy tekintett rájuk mint valami menekültekre, akik csak púp az ország hátán, a háború szenvedései után. Ők még viszonylag "jól" is jártak, a legtöbb embert vagy a határig vittek, és szélnek eresztettek, vagy gyalog indítottak útnak az összes holmijukkal együtt...