Hogyan lesznek munkahelyek itt?

A kérdésre: munka lenne, helyhiány sincs. Akinek főnök kell, az keressen. Akinek pénz kell, az gondolkozzon még. Akinek kaja kell, az fogjon össze velem kicsiben, minimális szervezés, munkamegosztás, jóindulat, aztán idővel le is válhatunk mi ott, jónéhányan. Ó, hogy naiv vagyok, meg hogy sose megy magyarokkal... Nem is csodálkozom, hogy sokan annyi ellenséges ügynököt látnak mindenütt. Megoldható. Vagy ha kudarcba kell fulladnia, akkor egyféleképpen teheti meg: megpróbáljuk. Mi magunk. Semmi varázslat, semmi fellengzősség. Ó, hogy mégis hol van? Végre egy nótát fújunk.

A kifejtésre: a munkanélküliség ugyanolyan mágikus mellébeszélés, mint teszem azt a GDP vagy az átlagbér. A "gépek elveszik a munkahelyeket" és a "gépek nélkül csökken az életszínvonal" ugyanilyen baromság. Utóbbit le kell fordítanom: "a gyenge gazdaság alacsony életszínvonalat jelent" talán inkább igaz, mint nem, ám az "erős gazdaság magas életszínvonalat jelent" már pislogásra készteti a közázos fejeket. Igen, megoldható, hogy mindenki fekszik éjjel-nappal, hogy törvény írja elő a napi sportadagot is, hogy minden elképzelhető termelő-szolgáltató funkció gépesített és adott, így merő jóindulatból ingyenes. Érezhető, hogy ez lenne a normális, és világos, hogy ismét mindenkinek illene hozzá "betölteni" azt a bizonyos "szellemi kort", ami nélkül igen sok gikszer lenne egy örök emberi értékekre épülő társadalmi rendnél. Túl magasröptű, hát igen. Ide süllyedtünk, hogy már ez is annak számít. Visszatérve: csalóka a gépesítettség kapcsán munkanélküliségről beszélni. Ha nem szembenállók társadalmát vizsgáljuk, akkor a gép nem tíz ember ellen verseng a munkaerőpiacon, nem a kövéreket kövéríti tízszeresen, nem okot szolgáltat a magasabb adóra (ne menjünk bele, hogy végül kiket sújt és kiket nem, tudjuk, de most nem ad ehhez semmit), mert a munkanélküliség nő... Az együttműködők társadalmában pedig tudjuk, épp a kommunista elképzelés valósulhatna meg, de csak akkor, ha végleg nincs már ember, aki ne önzetlenül, az együttélés szívből jövő alapelvei mentén tenne mindent, amit csak tesz. Ezen bukik el, nem azon, hogy "lehetetlen", meg hogy "ez is csak arra jó, hogy..." Persze, egy jókora haleffal is lehet egészen sok hasznos és haszontalan dolgot csinálni. Figyeled, a haszontalan szavunk kimondottan rosszat jelent, a haszon pedig a használ igével közös tövű. Nagyon gyakorlatiasak lehettünk mi régen, valószínűleg tudtunk együtt élni. Talán akkor még tudtuk, hogy reflexből nem gondolkodunk, legalábbis ha szeretnénk a gyermekeinket fejlődni látni. Uff :)