Mi van már tényleg ezzel az egészségüggyel?

A minap voltam önkéntes véradáson Budapesten, bár ne tettem volna. Kezdjük azzal, hogy az utóbbi időben hallottak alapján már egy ideje tartok mindenféle egészségügyi intézménytől, de úgy gondoltam, ha három emberen ezzel segíthetek, akkor egy évben egyszer csak kibírom valahogy. Amikor odaértem felvették az adataimat, vizsgálat, majd odamentem az egyik ágyhoz, ami külön volt a többitől, egy másik helyiségben, ahol egy idősebb nővér volt, jóval ötven fölött. Nem akarom bántani, de szerintem vagy másnapos volt vagy fáradt lehetett, de úgy kezdte, hogy az ampullàkat szétszórta a földön, nekem kellett segítenem össze szedni azokat. Viszonylag fájdalom mentesen megszúrt, viszont egész idő alatt sóhajtozott és a gépet nézte. Kérdeztem, hogy minden rendben van, erre valami felületes választ adott, utána elment, lehet, hogy meg is szakította a vérvételt, nem tudom. Közben megnéztem a gépparkot, hát mit is mondjak ősrégi volt, látszott a címkézésen, hogy húsz éve írhatták rá a számokat, az egész teljesen retró érzést keltett.

Utána vissza jött, szintén sóhajtozott, viccesen meg is kérdeztem, hogy kezdjük esetleg előről, erre csak zavarodottan mosolygott és mondta, hogy nem kell. Közben a folyosóról egy nő jött vissza vérző karral, mert nem fogta rendesen annyi ideig a szúrás helyét, ameddig kell. A lényeg, hogy azóta nem vagyok jól. Aznap még ügyeket kellett intéznem és sokat járkáltam, de semmi bajom nem volt. Ittam is és ettem is szóval nem hinném, hogy ez lehetett a baj. Este viszont olyan fokú szorongás tört rám, hogy az valami borzalmas. Napokig bennem volt még a dolog és már több mint egy hete történt, de még mindig érzem a hatását, néha előjön kisebb nagyobb mértékben. Az lenne a kérdésem, hogy szerintetek mikor jutunk már el oda, hogy normális egészségügyi ellátás legyen Magyarországon? Hogy arra alkalmas személyzet dolgozzon, elegendő mennyiségben és az arra megfelelő eszközökkel? Félre értés ne essék, véradásra nagyon is szükség van, nem akartam senki kedvét elvenni attól, hogy segítsen, de úgy éreztem ki kell írnom magamból a tapasztalataimat, hátha az is segít jobban lennem. Eddig soha nem volt hasonló, mindössze vérplazma adáson lettem egyszer rosszul, mert ott pedig folyamatosan állítgatta a kisasszony a szívás sebességét. Bocsánat, ha túl hosszú lett, de ezt meg kellett osztanom veletek. Szerintetek mi kellene ahhoz, hogy rendes ellátást kapjon a magyar ember a saját hazájában?