A '45 előtti időkben valóban nem volt kitörési lehetőség?

Jahh! A szocik szerint.

Persze hogy nem lehet a mai mércével mérni azt a korszakot, hisz az USA ban még virágzott a Ku Klux Klan , és a feketék sok Usa államban még a buszra sem szálhattak fel. A nyugat Eu sok fejléettebjeinek a színvonalán élt az átlag magyar, és mi terjeszkedtünk a "tőkénkkel" és nem minket gyarmatosítorrak.

Mind ez Trianon és egy világ gazdasági válságot követően.

A szoclíbek legnagyobb ellenfelei a szélső balosok, és 50 évig hülyítettek mindenkit. Csak hogy ennek vége, mert ha utánna jársz "itt a neten" hamar kiderűl sok hazugság!

Nem csak a szoc.történetírás szerint volt a háború előtt úri világ,hanem valóban az volt.

A gazdasági cselédek és a munkások hihetetlen nyomorban éltek. A arisztokraták,gyárosok,az urakhoz tartozók pedig dőzsöltek. A szolgáikat kevesebbre becsülték,mint a kutyáikat. Ismertem olyanokat,akik úri házaknál szolgáltak

A szegény parasztok gyerekei 5-6 km-re jártak iskolába, többnyire csak télen. Nyáron ugyanis segíteni kellett otthon libát őrizni,jószágot terelni stb. A 6-8 évesnek szántáskor a lovat vezetni stb. Olvasd el Móra Ferenc vagy Gárdonyi máűveit,vagy a Nyilas Misit. Egyik sem írói kitalálás,hanem a valóság volt.

Még a 70-es évek elején is működtek olyan tanyasi iskolák,ahol egyetlen tanító,vagy esetleg házaspár tanította mind a 8 osztályt.

A háború előtt az iskolákban tandíj volt. Az egyenruha,iskolaszerek sem kevésbe kerültek. Ezt egy szegény család nem tudta megfizetni. Örültek,ha a kenyér és vöröshagyma mellé egy kis zsír is jutott.

Akinek szerencséje volt és a pap patronálta,az bejutott egy egyházi kollégiumba.Kapott ösztöndíjat,és "úriember" lehetett belőle: pap lett,ami azért mégis jobb volt,mint a cselédsor.

Az én apám iparos volt,nem éltünk nyomorban,de nem is élhettünk nagylábon. Az úri gyerekek pedig lenézték azokat az osztálytársaikat,akik nem voltak gazdagok.

Akik a Horty-rendszert dicsőítik, azok vagy nem éltek akkir,vagy a családjuk az úri osztályhoz tartozott. Ők valóban jobban éltek,mint a későbbi években. Az emberek többsége pedig az 56-os forradalom után élt jobban és emberi módon.

Ez tény,és nem vagyok sem szoci,sem kommunista. Csak éltem mind a két rendszerben.

Gondolom, te nem szoktál verset olvasni, pedig nagyon hasznos.

József Attila biztosan élt akkor

HAZÁM

Az éjjel hazafelé mentem,

éreztem, bársony nesz inog,

a szellőzködő, lágy melegben

tapsikolnak a jázminok,

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem

s háltak az uccán. Rám csapott,

amiből eszméltem, nyelvem

származik s táplálkozni fog,

a közösség, amely e részeg

ölbecsaló anyatermészet

férfitársaként él, komor

munkahelyeken káromkodva,

vagy itt töpreng az éj nagy odva

mélyén: a nemzeti nyomor.

Ezernyi fajta népbetegség,

szapora csecsemőhalál,

árvaság, korai öregség,

elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség,

mely, hitetlen, csodára vár,

nem elegendő, hogy kitessék:

föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértő dolgozó

nép gyülekezetében

hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erőszak bűvöletében

mint bánja sor törvényhozó,

hogy mint pusztul el szép fajunk!

A földesúr, akinek sérvig

emeltek tönköt, gabonát,

csákányosokkal puszta tért nyit,

szétveret falut és tanyát.

S a gondra bátor, okos férfit,

ki védte menthetlen honát,

mint állatot terelni értik,

hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendőrtollak,

mosolyognak és szavatolnak,

megírják, ki lesz a követ,

hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve

magával kötve mint a kéve,

sunyít vagy parancsot követ.

Sok urunk nem volt rest, se kába,

birtokát óvni ellenünk

s kitántorgott Amerikába

másfél millió emberünk.

Szíve szorult, rezgett a lába,

acsargó habon tovatűnt,

emlékezően és okádva,

mint aki borba fojt be bűnt.

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól

s társa, ki tudta, ily bolondtól

pénzt eztán se lát a család.

Multunk mind össze van torlódva

s mint szorongó kivándorlókra,

ránk is úgy vár az új világ.

A munkásnak nem több a bére,

mint amit maga kicsikart,

levesre telik és kenyérre

s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre

engedik meggyűlni a bajt

s mért nem a munkás védelmére

gyámolítják a gyáripart.

Szövőlány cukros ételekről

álmodik, nem tud kartelekről.

S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:

kuncog a krajcár: ennyiért

dolgoztál, nem épp semmiért.

Retteg a szegénytől a gazdag

s a gazdagtól fél a szegény.

Fortélyos félelem igazgat

minket s nem csalóka remény.

Nem adna jogot a parasztnak,

ki rág a paraszt kenyerén

s a summás sárgul, mint az asztag,

de követelni nem serény.

Ezer esztendő távolából,

hátán kis batyuval, kilábol

a népségből a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,

holott a sírt, hol nyugszik atyja,

kellene megbotoznia.

S mégis, magyarnak számkivetve,

lelkem sikoltva megriad -

édes Hazám, fogadj szivedbe,

hadd legyek hűséges fiad!

Totyogjon, aki buksi medve

láncon - nekem ezt nem szabad!

Költő vagyok - szólj ügyészedre,

ki ne tépje a tollamat!

Adtál földmívest a tengernek,

adj emberséget az embernek.

Adj magyarságot a magyarnak,

hogy mi ne legyünk német gyarmat.

Hadd írjak szépet, jót - nekem

add meg boldogabb énekem!

1937. május

Ennyi ostoba embert!

Fogjátok már fek """ komcsik""", hogy akkoriban nagyon nehéz volt mindenütt!

Az USA ban olyan válság volt hogy 40% volt a munkanélküliség stb.

Angliában a szrájkokat már a hadsereggel verették lefelé.

És a világon mindenütt hatalmas problémák voltak.

Ahozképest mi magyarok még jobban is éltünk mint az EWu nagy része.

Ezt így kell mérlegelni, és nem olyan elbeszélésekből mint a " meg nem értett költóő" vagy az akkor 2 éves ma 100. Viszonyítani, hogy akkor mi hogy álltunk és a környezetünk, és hogy ma hogy állunk és a környezetünk.

És akkor megértitek hogy ma sokkal de sokkal kilátástalanabb a helyzetünk mint akkor.

Jahh még annyit!

Teljesen nevetséges, hogy annyira sz@rul álltunk.

Miközben a magyar film ipar a csúcson volt.

Mi építettük az Eu elsóő metróját, és körsugaras vasútját.

És sorolhatnám, azokat a dolgokat amik mind cáfolják hogy akkor arányaiban rosszabb volt a magyarok sora.

Olyan vagy, mint a kedvenc weblapod.

korlátlanul hülye

Akinek volt mivel akkor is kitudott törni, pont úgy, mint ma. Aki meg nem tudott az pont úgy irigykedett és gyártotta a kifogásokat, mint ma.

Weiss Manfréd (pipifaragó), Pick Márk (csődbe ment gabonakereskedő, Richter Gedeon (árva),Kotányi János (paprikatermesztő)csak hogy néhány nevet említsek. Egyik sem volt gazdag, az általuk alapított gyárak pedig ma is ismertek. Ki nem hiszi járjon utána.

Hm... túl szelektív a kiválaszt.. izé, akarom mondani válogatás.

Nade:

Weiss Manfréd bátyja, Bertold akkor már rég terménnyel üzletelt, malmai voltak, valamint beházasodás révén (Ausztria) harácsolta a vagyont. Manfréd - aki egyébként Hamburgban inasból lett cégvezető egy textilcégnél (na vajon hogyan...), meg a Monarchia-vasút vezérigazgatójának lányát vette el, az innen való lóvéból lehetett azátn konzerv- meg fegyvergyárat alapítani. Egy mítosz a becsületes meggazdagodásról mínusz.

Pick Márknak lófax szakértelme sem volt, a téliszalámi gyártást olasz "vendégmunkásokkal" csináltatta. Még egy mínusz.

Kotányi János pedig bőven benne volt a szeszkereskedelemben is, főleg Bécsben. Szintén egy mítosz-mínusz.

Ha nem hiszed, járj utána ;)