Sokan szociális okokból nem hajlandók politikával foglalkozni?

Azt mi nem tudhatjuk, hogy mi baja. Lehet, hogy tényleg van náluk otthon valami gubanc, sokat vitatkoztak a családjában a politikáról és ő reflexből elutasítja, mert rossz emlékei vannak róla.

Ez akkor derül ki, ha megkérdezed.

A heves pártoskodás ijeszt meg sok embert, mert valamennyire mindenkit érdekel a politika, de nagyon sokan túlzásba viszik és vitték is mindig a történelem tanúsága szerint.

Maga a mohácsi vész is ezért következett be, mert Szapolyainak esze ágában sem volt csatlakozni a király hadához, de ami utána történt, a teljes széthúzás tette lehetővé hazánk bukását, amivel kezére játszottunk az ellenségnek és ez nyilvánul meg a túlságosan szenvedélyes politizálásban is, manapság is.

Emlékszem a rendszerváltás idején két kisöreg, akik mindig a téren sakkoztak előtte, hevesen egymásra támadtak, repült a sakktábla: - te pisz_ok kommunista -, majd a replika - te nyaval_yás fasiszta - és még össze is verekedtek volna, ha nem tartják vissza őket, holott csupán az egyik kissé baloldali, a másik meg valamennyire jobboldali volt, de nagyjából azonos volt a véleményük, csak egyes kérdésekben tért el kissé, ismertem mind a kettőt, mert magam is sakkoztam néha egyikkel, másikkal.

Milyen értelmetlen dolog ez, hiszen bármelyik párt kerül hatalomra, a nagy többségnek alapvető dolgokban semmivel sem változik meg az élete, azt történelmi folyamatok befolyásolják és ahogy mondták, úgyis a többség véleménye számít.

Nem ésszerű, hogy jobban érdekelje mindez az embereket, mint a saját szavazatának a súlya és megdöbbentő, hogy mennyire beveszik az emberek a maszlagokat, a propagandát, milyen tévesek az elképzelések és a saját kedvenceik iránt mennyire elnézőek, cserébe a másik táborral szemben zsigerből elítélőek, gyűlölködőek és semmi hidegvér nincs bennük, sőt, még végletes cselekedetekre is hajlamosak szép számmal.

A XIX. század elején az inszurgensek, akiknek volt választójoguk, fokossal beverték egymás fejét, pedig tökmindegy volt az ország szempontjából, hogy konzervatív lesz e a képviselő, vagy esetleg nem és ma sem olyan nagy különbség.

A kopogtató cédulázásnál nálunk egyszerre gyűjtötte a Fideszes és az MSzPés jelölt az ajánlást, a papa baloldali, a fia jobboldali volt, ők szépen megosztoztak, mindenkinek jutott volna a politikában szerepe, függetlenül attól, hogy ki nyer és csak nevettek az egészen, szerintem a család többi tagja is választhatott magának valamilyen pártot, mert nekik családi biznisz lehetett a politika, egyszerű megélhetés, mert holló a hollónak nem vájja ki a szemét.

Ehhez képest a heves érzelmek, amiket a polgárokból vált ki a pártoskodás, egyszerűen nevetségesek.

Magam úgy vagyok ezzel, mintha Barcelona - Reál Madrid mecset néznék, hol az egyiknek, hol a másiknak drukkolok, de nem különösebben érdekel az egész, mert egyik brancsban sincsenek komálósaim és attól függetlenül, hogy nem árt az, ha időnként lecserélik a húsosfazék mellett ülőket, nem egészen mindegy, kikre, szerintem mindnek van valami bibije, ezért csak módjával érdekel a politika, mert annál rosszabb nincs, mintha az győz, akit támogat az ember, aztán kiderül róla, hogy az sem jobb a Deákné vásznánál.

Az a gond veled, hogy:

1.) "Nem látod a fától az erdőt",

2.) érvényes rád a "mindenki magából indul ki" meghatározás.

A politikán belül akarod elemezni, hogy miért nem érdekli a politika?

Mintha egy heteroszexuálist faggatnál arról, hogy egy homoszexuális kapcsolatban fiú lenne -e, vagy lány?

Eleve a kérdés értelmetlen.

#6 vagyok:

Helyesbítek.

Nem maga a kérdés értelmetlen, csak az ilyen formában való feltevése.

"Sokan szociális okokból nem hajlandók politikával foglalkozni?"

Nem, egyszerűen nem érdekli őket. Vagy a környezetükben amikor politikáról van szó akkor azonnal veszekedés meg kiabálás és mocskolódás indul meg és ezt nem akarják. Van aki meg nem is tudja hogy miről is kellene beszélni a "politika" témában, sokan azt hiszik hogy ilyenkor a pártok mellett vagy ellen kell állást foglalni és kimerül annyiban hogy mocskoslibsi vagy orbánbérenc, meg monnyonle.

A politikával való foglalkozást és az arról való beszédet a családban kellene tanulni, tanítani. Hogy minden ami az életünket meghatározza a helyi adóktól és utcaképre való szabályoktól a szemétszállítás megszervezésén át egészen az uniós és nato tagságunkig mindent tartalmaz, de ezekről nem kell és nem is lehet mindenkinek ugyanazt jónak gondolnia. Sőt, a legtöbb embernek nem is kell vele foglalkoznia.

Neked el kellene fogadnod, hogy van aki nem akar a politikával foglalkozni és nem akar szavazni. nem érzi úgy hogy ebben a témában ő bármit is tudna tenni meg ne is akar és rábízza ezt másokra. Nincs vele baj.

"mint az ilyen apolitikus ismerőseim, senki sem menne el szavazni, akkor felőlük még királyság is lehetne az ország államformája, mert nekik az is mindegy lenne..."

És nekik tényleg mindegy is. Neked nem mindegy, te ezért elmész és szavazol. Miért akarod hogy olyanok is szavazzanak akiknek viszont mindegy? Miért lenne az jobb neked ha az ő szavazatuk csökkentené a súlyát a tiédnek, holott ők csak behúzták valahová az X-t, de valójában nem is értik hová és nem is akarták, csak elmentek, mert te erősködtél?