Te nem szeretnél "örökké" élni?

Sérülékeny logika és okfejtés.

Pont ma mesélte az elvált haverom,hogy a kilányát azzal súlykolja az elvált felesege,hogy-az apád az már nem apád,mert az új bikám mostmar az apád!-

Ilyenkor mivan ezzel az örök élettel?

És mit tehet ezzel egy apa,aki mindennél jobban szereti a gyerekét de csak hetente-2 hetente lehet vele pár napot,a többi nap meg egy idegen kretén van vele meg a rosszindulatú anyja?

#13 "És mit tehet ezzel egy apa,aki mindennél jobban szereti a gyerekét de csak hetente-2 hetente lehet vele pár napot,a többi nap meg egy idegen kretén van vele meg a rosszindulatú anyja?"

Mit tehet? Kitart. Azon a hetente 2 hetente egy alkalom alatt megmutatja hogy akkor is ő az apja. Nem próbál meg részt venni az ellenségeskedésben, nem próbálja meg az anyja és az új pasija ellen hangolni a gyereket, nem próbálja meg szétcincálni és legfőképpen nem a gyerekre haragszik amiatt, ha nem lesz ugyanolyan a viszonyuk, mint a válás előtt.

A gyerekek nem hülyék. Egy ideig lehet befolyásolni, a másik ellen hangolni, hülyeségekkel traktálni, de akkor is ott lesz bennük az igazság és elő fog jönni. Hidd el, saját tapasztalat, olyan mondja kit szintén megpróbáltak az édesapja ellen hangolni (pedig az én nevelőapám jó apa volt valóban).

Keressen a haverod áthidaló megoldást, mint az én édesapám. Ő találta ki hogy legyen nekünk, kisgyerekeknek is érthető a különbség és nevezzük őt édesapának, a nevelőapánk meg maradt az apu. Nekünk nehéz volt ezt elfogadni (neki még nehezebb) hiszen nagyon ritkán láttuk, nem vele éltünk és neki is volt saját, új családja. Ahogy otthon folyamatosan hallottuk anyánktól hogy így meg úgy volt rossz, ezt meg azt csinálta. Nem mondom hogy gyors lesz a dolog, mert nekem is a középiskoláig kellett eljutnom, hogy magam feje után menve ki mondjam otthon, hogy nem érdekel mi volt anyám és apám között régen, hogy milyen volt akkor - az érdekel hogy milyen velem azóta és most.

Szóval a haverodnak üzenem, ne adja fel! nem tehet mást, mint elfogadja hogy most kevesebb időben és így kisebb hatásfokkal lesz a gyerekei életében - de a gyerekei hamar felnőnek és emlékezni fognak mindenre. Most nehéz, de ha nem rajtuk torolja meg a sérelmeit, nem velük érezteti ha az anyjuk viselkedését rossznak tartja, hanem elfogadja, hogy ők áldozatai csak a helyzetnek - akkor a pár nehéz év után az egész élet jó lesz a gyerekeivel. Gondolj vissza te is arra, hogy középiskolában már mennyire mindegy volt hogy otthon lakik-e a gyerek a héten vagy kollégiumban (biztos volt ilyen osztálytársad vagy ismerősöd) - az a hétvége volt a fontos amit együtt töltöttek!

14.

Megmutattam neki ma amit írtál.

Első körben elsírta magàt.

Masodik körben köszöni szépen a válaszodat és én is köszönöm.

Nem kicsit tanulságos.

A kérdező okos dolgokat feszeget.

Szomorú, hogy a sok tufa válaszoló (tisztelet a kivételnek), fikázza a témát. Feltehetően azért, mert baromi nagy eszűek. (De inkább, csak baromi!)

"Azzal hogy megteszed az apró lépést, hogy gyereket nemzel megteszed az örök létezésed következő láncszemét."

Nem vagyok liberális de ha egy szülő a gyereket csupán a saját kiterjesztésének tartja az talán a legrosszabb motiváció a gyerekvállalásra (ilyenek még azok a szülők is akik a gyerek-szépségversenyekre azért nevezik be a kislányukat mert ők maguk nem lettek szépségkirálynők...). A mai társadalom se családbarát: 30-on től vagyok de már akkor se volt az amikor én voltam gyerek (erre a szüleim folytonos anyagi küszködései a bizonyíték), ez máig vajmi keveset változott, plusz add hozzá:

1. a társadalom egyre gyatrább mentálhigiénés állapotát (így találj megfelelő társat)

2. és a manapság a nemeket egymás ellen összeugrasztani próbáló ideológiákat (gender "tudomány", a feminizmus militáns újhulláma és az erre adott - valahol jogos - reakció a MGTOW).

Én úgy vagyok vele hogy aknamezőn nem fogok gyökeret ereszteni.