EU. Maradjunk, vagy menjünk?

Nem az a kérdés hogy maradjunk-e hanem inkább az, hogy milyen legyen az az EU amiben élnünk kell.

Gazdaságilag olyan szinten függünk a nyugati EU-s országoktól, hogy nincs más alternatíva.

Ugyanakkor ha előbb utóbb szeretnénk utolérni őket életszínvonalban akkor azt is kell látni, hogy arra a jelenlegi EU nem ad megoldást, mert nekik nem érdekük a mi felzárkózásunk. Ha akarunk valamit azt saját magunknak kell kiharcolni, mert az EU nem garancia a jólétre és fejlődésre, esetünkben szükséges de nem elégséges feltétel rá.

#5 ugye tudod, hogy pl. az EU-s pénzek nagy része külföldre megy vissza, mert Mészáros nem ukrán/magyar gépekkel építi az autópályákat sőt mondok durvábbat a Magyarországon két legtöbb közbeszerzést elnyerő cég osztrák. (ketten annyit tesznek zsebre mint az összes NER lovag együtt)

Szóval az EU-s támogatások lényegében véve a nyugati országok állami támogatásai a saját vállalataiknak. Ezért esik nekik annyira rosszul, hogy 2010 óta ez a pálya lejt a Fideszhez közeli cégeknek.

Így szétlopják az embert pedig tagország vagyunk, miután kilépne a kormány képzelj el itt is egy Moldovai korrupciót ezek után.

Ezek sem hülyék, mert kapják a támogatásokat az EU-tól, itt meg már okosba megoldják a beruházásokat, fejlesztéseket, aminek következtében olyanokhoz kerülnek száz milliók, akikről nem is hallottál még...

Itt Borsodban beette magát a fidesz, sok vállalkozó is támogatja a pártjukat, cserébe szárnyalnak....

Miután nem lenne támogatás, és az abból való dőzsölés, azért valamiből szét kell lopni továbbra is az országot, és itt jönnek a dolgozók a képbe akiken levernék a még magasabb adót... Amibe ahogy eddig is belerokkantak sokan, ezután meg hatványozottan lecsúszna az ország életszínvonala.

Összességében addig jó míg az Eu rajtunk tartja a kezét, mert így védve vagyunk valamelyest, kvázi nem Orosz mintára élünk hogy bármit meglehet csinálni, mert nincs beleszólása senkinek.

A legtöbben az egyéni érdekei szerint mondják a maradást, és ez így is van rendjén.

Azonban van ennél is fontosabb dolog. Amikor honfoglaltunk és konszolidálódott a helyzet (kikaptunk a németeknél), Géza rájött, hogy nem jó dolog az ellenségeskedés Európa közepén Európával. De igazán István értette meg, hogy akár fájdalmas polgárháború árán is Európa része kell, hogy legyünk. Azóta nagyot fejlődött a világ, ez az összefüggés azonban nem változott.

Tudnunk kell (még ha a mostani tökéletesen torzzá tett gazdaságot nem is számítjuk), ma már végképp nincs önálló, másoktól független ország, különösen nem kis ország. Még nagy népességű erős országok is fontosnak tartják a szerteágazó kapcsolatokat, mert ez elemi érdekük. Mi alapvetően Európával kereskedünk, sok alapvető termék megy ki és (főleg) be. Szövetségi rendszerben ez könnyebb, sokkal könnyebb. Ezer szál van az emberek mozgásától az áruk mozgásán át sok minden és természetesen a kultúra cserélődése is. Aki ettől fél, meg holmi összemosott multikultitól retteg, annak fogalma sincs az emberi mozgatórugókról. Nagy a vendégforgalmunk, sokan szeretnék, ha még nagyobb lenne. De a kutya se jönne, ha egy nagy összemosott, megállapíthatatlan szerkezetű kultúrát tudnánk felmutatni. Az van sok helyen, ide a miénk, a különleges, az egyedi miatt jönnek. Nagy embertömegben is azonnal kitűnik egy színes egyéniség, aki más mint a többi. Ugyanez a helyzet az országokkal is. Mi maradjunk magyarok minden jó és rossz tulajdonságunkkal, de ugyanakkor legyünk egy - ha lehet -homogén közösség tagjai, mert ez számunkra a legelőnyösebb. Az egyénnek, a csoportnak és a társadalomnak egyaránt.

Sok hülyeség van az Unióban, ők is mohók, hatalomvágyók és gyakran cinikusak, hazudnak. De egyfelől ennek mértéke meg sem közelíti a nálunk lévő abszurditásokat, másfelől csak a gyange és tudatlan fut meg a kihívások elől. Rossz au Unió vezetése? Akkor pofázzunk bele, mondjuk meg mi rossz és főleg hogyan lenne jobb. Ettől volt nagy István is, Mátyás is, sőt az anjou Károly Róbert is Európa szemében. Nem a finnyás megfutamodástól.

Egyszóval: aki szebb jövőt, lehetőséget - na meg izgalmas versenyt de nem harcot - akar, az belül teszi a dolgát. A sajátját és az országét egyaránt.