Mikor lesznek vajon az állami kórházak szolgáltatás centrikusabbak a mainál?

Abban a pillanatban amikor kevesebb lesz a beteg és a kórháznak lesz érdeke hogy a beteg őket válassza, azonnal szolgáltatás centrikussá fognak válni.

Amíg azonban a betegből van sok, kórházból, orvosból meg kevés és a betegnek az érdeke az hogy minél hamarabb ellátásban részesüljön, addig ez az adott intézménytől és orvostól, személyzettől függ.

Nagyon sokat javult a helyzet az elmúlt évtizedekben, de amíg 37-en várnak arra, hogy bekerüljenek ugyanahhoz az orvoshoz, addig erre kevésbé van idő, még ha szándék lenne is rá.

Ha csak 1 üzlet van a településen, akkor ott úgy viselkedik a tulaj ahogy akar, olyan árakat szab meg amilyenek akar és mindent meg fognak tőle venni, mert nincsen más. Ha a település lakóinak nő az anyagi helyzete és megtehetik hogy apró bevásárlásért is kocsiba üljenek és elmenjenek egy másik boltig, onnantól már a település boltjának is "szolgáltatás centrikusabbá" kell válnia.

Amíg a kórházak finanszírozása olyan, hogy az a kérdés hogy van-e egyáltalán ellátás addig nagyon nehéz arra fókuszálni, hogy milyen is az az ellátás. Az egészségügyi rendszer a végét járja. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy az ember lássa, hogy a praktizáló magyar orvosok átlagos életkora közel azonos a nyugdíjkorhatárral. Ős ugyan ez vonatkozik a kiszolgáló személyzetre is. Mi lesz ha ők már nem tudnak dolgozni és nincs utánpótlás? OKJ-s orvosokkal akarják majd betölteni a minimumfeltételeket?

Akinek van rá lehetősége jobban jár, ha tesz félre magánklinikákra és nagyon vigyáz az egészségére mert a TB-re nem nagyon lehet számítani pár éven belül....

Sajnos a mostani kormány sem jeleskedik az egészségügy és az oktatás rendbetételében. De ebben eddig még egyik sem jeleskedett...

"Nagyon sokat javult a helyzet az elmúlt évtizedekben"

Nem eleget ahhoz, hogy minimálisan is színvonalas, az alapvető feltételeket kielégítő, 21. századi ellátásra alkalmas lehessen.

Ezt hívják magán rendelés, magán kórháznak...

Az állami soha nem lesz ilyen, sőt valószínű hogy végül áttér minden államiról magánra.

Van ahol 1 - 1.5 évet kell várni egy vizsgálatra, ahhoz hogy időpontot tudj kérni a következő fél évre.

Míg magán rendelésen 1 héten belül sorra kerülsz, igaz 8-10 ezer alkalmanként a "vizitdíj".

A te igényeit akkor teljesülnek, ha a kórháznak van pénze a szükséges ellátási feltételeket biztosítani (meg tudja fizetni a tárgyi eszközöket és a humán munkaerőt). Van még egy ennél is fontosabb feltétel, az ott dolgozók érezzék úgy, hogy ez fontos számukra, akarják, hogy a beteg "jól" érezze magát, valamint mielőbb gyógyultan távozzon.

Az első feltételt az állam biztosítja, mert ezért van, ezért szed adót, ezért fizetjük az állami alkalmazottakat (a takarítótól a miniszterelnökig).

Valójában az első feltételhez is kell a társadalom is, hiszen ha nem termel annyit, nem fizet rendesen adót, eltűr trehány állami alkalmazottat, akkor az állam nem tudja teljesíteni a feladatát. Ám igazán a második feltételhez kell a társadalom, hiszen az akarás az elégedettségen és a motiváción múlik. Egy orvos vagy ápoló elég csúnya (nehéz) munkát végez, azért ment oda, mert hivatásának érzi, és onnan tudja, hogy sikerült neki, ha kap elismerést, tiszteletet, talán bizonyos csodálatot. A fizetés nem számít, az az első feltétel, az állam adja. Azért itt is van szerepe az államnak is, mert az elismerést neki is ki kell mutatnia. Márpedig a kimutatás az, ha ezt a fogadó (orvos ápoló) annak érzi.

Jelenleg sem az állam sem a társadalom nem kíván a kötelességének eleget tenni. Ez visszahat az orvosokra és ápolókra, ők se kívánnak. Hogy kinek kéne lekezdeni, azon nem érdemes vitatkozni. Miért? Mert mindenkinek egy élete van, csak egyszer szúrhatja el.

Szerintem ez pusztán pénzkérdés (több pénz = normális felszereltség + nagyobb merítésből lehet válogatni a dolgozókat, akik kiegyensúlyozottabbak, motiváltabbak lesznek, jobban végzik a munkájukat). Nemrég a gyerekemet el kellett vinnem dokihoz, kétféle intézményben jártam, élmények röviden:

– a lepukkant épületben lévő kórházi rendelésen elég sok várakozás egy tömött váróban, majd egy szobában 3 orvos vizsgált egyszerre, tehát min. 9 személy volt jelen (egy gyerekkel + egy szülővel számolva), az egyébként kedves dokinő gyorsan lezvarta a vizsgálatot, de alig hallottam a nagy zajban, mit akar.

– a mind OEP, mind magánrendeléseket bonyolító centrum OEP-finanszírozott rendelésén kulturált környezet, kedves recepciósok, nulla perc várakozás, jól felszerelt orvosi szobában csak mi voltunk, rögtön küldtek is át a további vizsgálatokra, amiket azon mód el is végeztek…

Csak ámultam a különbségeken, amik szerintem pusztán abból adódnak, hogy az utóbbi intézményben a magánrendelésekkel fent tudják tartani (mind a fizikai, mind a mentális) színvolat.