A németek 2100-ra kihalnak?

"Ausztria csak és kizárólag az osztrákok miatt olyan, amilyen, ha hirtelen eltűnnének, akkor az nem ugyanaz az ország lenne."

Miért hirtelen mondjuk átkerülne a szubtrópusi klímaövezetbe?

Ekkora hülyeséget, hogy a "zemberektőlilyemegolyanegyország" az emberek elsősorban a környezethez alkalmazkodnak, azért olyanok, amilyenek. Ezért van az, hogy más a bőrük színe az afrikaiaknak, más a vörösvérsejt száma a magas hegységben élő népeknek, mások a testarányai egy hideg éghajlaton élő népnek stb. stb.

A kultúrát, társadalmat is igen erősen meghatározza a földrajzi helyzet. Más egy alföldi mezőgazdasággal foglalkozó nép szokás és hitvilága mint egy legeltető nomádé vagy egy tengerparti kereskedővárosé. Olvasgassál egy kis Jared Diamondot, az a fazon az életét arra tette föl, hogy a lakhely/éghajlat és a civilizáció kapcsolatát kutatta.

"A bevándorlás olyan, mintha a BMW-t Lada alkatrészekkel próbálnád szervizelni."

A bevándorlás olyan, ami tízezer évek óta történik, történt és bárhogy erőlködtök történni is fog, a kultúrák nemzetek, hitvilágok sosem voltak örökök, mindig változtak, változnak és fognak is, hol gyorsabban, hol lassabban.

13,

ez igaz volt az ókorban, középkorban, amikor nem léteztek szervezett államok, nemzetek, pusztán törzsek, kisebb csoportok.

De, manapság minden eszköz rendelkezésre áll arra,hogy képesek legyünk megtartani egy adott kultúrkört, vagy csoportot.

Például, Japánban jól működik.

Vagy, Európában is, ha azt mondanák,hogy holnaptól tilos a halalos húsok kereskedelmi fogalma, mecsetépítési tilalmat léptetnek érvénybe, akkor az ide besereglett bevándorlók vagy elfogadják vagy vissza mennek oda, ahonnan jöttek.

Lenyűgöző következetességgel érvelsz magad ellen, 13-as, ha szabad megjegyeznem. Most tekintsünk el attól, hogy az összes ilyen monomán redukcionizmus, mint ennek a Diamondnak a fixáj – ha helyesen érted, amit ír – enyhén szólva problémás, ez esetben pl. azért, mert van egy olyan is, hogy történelem, s nem mindegy, hogy egy-egy régió történelme hogyan alakul, továbbá az ember mióta a világon van döbbenetes mennyiségű energiát fordított arra, hogy ne kelljen a környezetéhez alkalmazkodnia és mintegy kiírja magát a természetből. Tekintsünk el az ellenpéldáktól: attól, hogy mekkora különbség van egy Izrael és egy Szaúd-Arábia, egy Omán és egy Jemen, Ázsia és Dél-Amerika magashegységi kultúrái, Közép-Ázsia sztyeppéi és Argentína pampái között.

Tekintsünk el mindettől, és mondjuk, hogy tényleg csak a környezet számít, és az, amivé ez bennünket alakít. Csakhogy te magad írod azt, hogy különbség van a nomád állattartó és a síkvidéki földművelő kultúrája között. Pedig itt nincs szó se domborzatról, se éghajlatról: egyszerűen csak arról van szó, hogy ez két különböző stratégia és két különböző mentalitás. A nomád a környező világhoz igazítja az életét, a letelepedett növénytermesztő pedig ellenkezőleg: a környezetet próbálja a maga képére formálni. Ilyen is van.

Másrészt ugyancsak te írod, hogy „az emberek elsősorban a környezethez alkalmazkodnak, (…) [e]zért van az, hogy más a bőrük színe az afrikaiaknak, más a vörösvérsejt száma a magas hegységben élő népeknek, mások a testarányai egy hideg éghajlaton élő népnek stb.” Mit gondolsz, mennyi idő kell ahhoz, hogy megváltozzon egy teljes populáció bőrének a pigmentációja? A testarányai? Öt év, ötven, száz? Fenét. Ezek lassú, fokozatosan végbemenő folyamatok. Ha valóban az éghajlat a döntő tényező, akkor is hiába dobod le Ausztria lakosságát a Száhel övezetben és Mauritániáét az Alpok alján. Ha más a politikai gondolkodásuk, társadalomszerkezetük, gazdaságfelfogásuk, a viszonyuk a technológiához, a képzettségük szintje akkor nem fogják tudni úgy működtetni a célterületen talált struktúrákat, ahogy azok kialakítói. Idővel persze ez is változhat, de nem a hegyi levegő fogja megváltoztatni. Ez akkor fog bekövetkezni, ha az érkezők valamilyen mértékben hozzáidomulnak az emberekhez, akiket ott találnak mind mentalitásuk, mind a szűkebb értelemben vett világukra vonatkozó tudásuk tekintetében.

Ami a kérdező kérdését illeti, a 6-os véleményét osztom: várjuk ki a végét (persze ez alatt nem feltétlenül 2101-et értem). Vannak kedvezőtlen tendenciák, és ezeknek valóban kedvez pl. az uralkodó gondolkodási paradigmája a Nyugatnak, amit általában liberalizmusnak nevezünk, de nem azért, amit a 8-as mond. A modern/felvilágosult/liberális gondolkodás individualista. Kiemelt hangsúlyt kap az egyén boldogsága és az önmegvalósítás. Természetes, hogy egy ilyen egyénelvű gondolkodásmód nem szükségképpen kedvez a természetes szaporulatnak. Egy ilyen mértékben felgyorsult világban ugyanakkor 80 év sok idő, és a nagyja még hátra van.

Szerintem rövidesen megkezdődik a harc az erőforrásokért, a vízért, a még elviselhető klímájú környezetért, a lakható területekért.

A kérdés úgy fog felmerülni, - ők, vagy mi -?

Azt gondolom, ezt csak egyféleképpen fogja mindenki megválaszolni.

Szerencsére nem vagyok már fiatal, örülök, hogy nem érem meg, ami majd jönni fog.

15-ös! Nem tudom, hogy szándékosan nem akartad érteni, amit írtam, vagy tényleg nem fogalmaztam érthetően, akkor a rövidebb verzió:

Előbb voltak ott az Alpok, ahol előbb volt olyan az éghajlat amilyen és csak ezek után jöttek létre ezekhez a körülményekhez alkalmazkodva azok, akiket ma osztráknak hívunk. Nem a földrajz alkalmazkodik hozzánk, hanem mi emberek vagyunk kénytelenek hozzá! Ezt Jared Diamond nélkül is beláthatja bárki. Ne mond azt, hogy nem, mert a nyelvünktől kezdve a táplálkozási szokásainkon át mindenre rányomja bélyegét ez, a magyar konyhában nem azért nincsenek a tenger gyümölcsei gazdagon például, mert a magyarok utálnák ezeket, hanem mert történelmileg sosem volt magyar tengerpart, viszont volt földművelés és állattenyésztés, és ezt viszont látjuk a magyar konyhán. Tehát rögtön azt, hogy mit eszünk -ami egy borzasztóan fontos tényező az életünkben- az a mai napig igen erősen behatárolja a földrajzi fekvésünk, és ez csak egy a sok száz aspektus közül, amit most kiemelek. A történelem is 90%-ban a földrajztól függ, hogy mely ország érdekszférája, határa meddig terjed ki, milyen természeti erőforrásokkal rendelkezik, hová vezethetett hadjáratot azt tradicionálisan a földrajzi akadályok, az éghajlat szabták meg. Mondhatni a történelem a földrajz szolgája.

Tehát az egyes kultúrák is ezeknek a földrajzi szabályoknak megfelelően alakultak ki. Az tény, hogy az utóbbi néhány évtizedben a kultúránk egy része globalizálódik, de mivel a korlátlan erőforrások világa sosem jön el így mindig lesz egy komoly földrajzi faktor, amivel számolni kell. Éppen emiatt, ha lecseréljük Ausztria lakosságának akár kétharmadát is afrikaiakra, azok a bevándorlók nem élhetnek, nem tudnának úgy élni, ahogy tették korábban, mert földrajzilag ez lehetetlen lenne. Persze megváltozna az, amit ma Ausztriának ismerünk, de sok dolog ugyanolyan maradna, mivel nem az emberek, hanem az ország földrajza miatt olyan, amilyen.

Végezetül az életmódunk és a kultúránk kisebb-nayobb mértékben folyamatosan változik, aki száz évvel ezelőtt élt, azok számára a mai világ ellenséges, idegen és felfoghatatlan volna, ugyanígy újabb száz év múlva bevándorlástól függetlenül az akkori világ a maitól fog olyan mértékben különbözni, ami számunkra felfoghatatlan, és emiatt riasztó. Igen szomorú valóság de igaz, száz év múlva semmi nem lesz olyan, mint most, lesznek hasonlóságok, az előbb már írt földrajzi korlátok miatt, de lesznek olyan változások, amik miatt rá sem lehet majd ismerni mai szemmel.

Azzal, amit írsz mindössze egy gond van: nem igaz. Nem azért nem igaz, mert nincs benne igazság, hanem azért mert univerzális és totális érvényességet tulajdonítasz neki. Tudod, minél jobban kiterjesztjük egy elmélet előirányzott érvényességi körét, annál több ponton lesz az elmélet kitéve a valóságnak. Az a jó elmélet, amelyik a valóság próbáját kiállja. Te a magadénak erre esélyt sem adsz.

Szó sincs arról, hogy egy terület adottságainak ne lenne jelentősége. Az erre a jelentőségre vonatkozó állításaid azonban túl erősek ahhoz, hogy tarthatóak legyenek. A történelem, mindenekelőtt, nem a földrajz szolgája. Nagyvonalúan eltekintesz attól, amit már korábban is hangsúlyoztam: gyakorlatilag mióta a tüzet használni tudjuk, de azóta, hogy a letelepedett-gazdálkodó életmód létezik az emberiség azon dolgozik, hogy a körülményeken felülkerekedjék, és minél kevesebb dologban legyen kénytelen alkalmazkodni a természeti környezethez. Ennek persze megvannak a maga korlátai, de nehéz nem belátni, hogy ezzel egyre jobban és jobban boldogulunk.

Ezt a „földrajz minden”-elvet ezerszer és ezerféleképpen kijátszottuk már. Nézzük a konkrét példákat: ha igazad volna, nehéz lenne megmagyarázni, miért és hogyan is determinálta volna arra Belgiumot önmagában egy darab tengerpart, hogy a gyarmatává tegyen egy olyan, méretes darabot Közép-Afrikából, amelynek alig nagyobb a kijárata a tengerre, mint Szlovéniáé? Pusztán a csekély mennyiségű természeti erőforrás birtokában, amellyel rendelkezett, hogyan válhatott Hollandia rövid időre gyakorlatilag nagyhatalommá? Hogyan ellenőrizhetett a Római Birodalom akkora, és olyan változatos adottságokkal rendelkező területet úgy, hogy közben Ibériától Szíriáig számtalan dolgot még egységessé is tudott tenni? Hogy terjedhetett el az egész világon és határozhatta meg évszázadokig egész Európa kulturális életét egy olyan vallás, amely a Levante egy félreeső sarkában alakult ki? Hogy beszélhetik ugyanazt a nyelvet az Atlasz-hegység és a Badija as-Sam lakói? És sorolhatnám még.

Az emberi tényezőtől nem bölcs dolog eltekinteni. Még egy példa: sok-sok évszázaddal ezelőtt egy adott pillanatban egy nyugat-afrikai uralkodó volt az ismert világ leggazdagabb embere. Birodalma helyén ma koldusszegény országokat találunk. Miért? Egyszerű. Mindegy, hogy milyen erőforrások állnak egy közösség rendelkezésére, ha nem tudja kihasználni azokat. Ez így volt régen, és így van ma is: gondolj pl. Venezuelára.

Ha adnak nekem deutschen Pass-t akkor majd teszek róla hogy ne haljanak ki!

De az összes gyerekemet Mónikának fogom hívni ha lány ha fiú