Afrika valaha ki fog törni a szegénységből?

Nem tudjuk, nem látunk a jövőbe :)

Mindenesetre egyes országok már bizonyították, hogy pár évtized alatt is lehet nagyot ugrani, szóval talán nem behozhatatlan a Nyugat jelenlegi előnye, ha a feltételek megfelelőek.

A békésen működő afrikai országok pl. lassan megközelítik a szegényebb EU-s országok színvonalát:

[link]

Afrika ül a világ édesvízkészletének hatalmas részén és sajnáltatják magukat, hogy nincs vizük. Annyi az egész, hogy ki kellene szabadítani a vizet és máris meg lenne oldva.

Az a halálos primitívség, lustaság, állatiasság, ami ezekre jellemző, soha nem fogja előrébb vinni őket. Semmit nem tesznek magukért, mert nincs ambíciójuk és agyuk.

Egyszerűbb ezeket rázúdítani Európára, mint tanítani őket a helyszínen.

Pedig az első írja jól, ott volt még Líbia is, ami gazdagabb ország volt, mint Magyarország a diktátor megdöntéséig...

De hát a rendszeres demokráciaexport a nemesfémek miatt eléggé szétcseszi egész Afrikát, aztán lehet vinnyogni, hogy ott minden Zimbabwe.

Lusták, mint a kutyák.

Ennek viszont megvan a háttere is, a trópuson nem lehet nyolc órát dolgozni, egy órai kemény fizikai munkába bele lehet halni és így a lustaság számukra életmentő, mondhatni bele van a génjeikbe nőve.

Talán ez a gond az amerikai négerekkel is, amíg korbáccsal hajtották őket, addig szedték a gyapotot, de nem igazán a munkát bírták erős fizikai jellemzőik alapján, hanem inkább a korbácsolást.

A félvérekkel illetve a kevert színes bőrűekkel nem tudom mi a helyzet, gondolom akad közöttük már szorgalmas is, amelyik nem irtózik a munkától, meg a szokásos lustálkodó is, de talán akkor sem lehet majd őket munkára fogni, ha légkondicionált traktorral kell majd szántani az egyenlítőnél.

A mediterránabb vidékekről származók valamivel jobbak, ott inkább kulturálisan szokatlan a huzamosabb és kemény munkavégzés, ezek már elmennek például pincérnek, vagy egyéb könnyebb állásokba, de a temperamentumukból kifolyólag rabjai az ismert jelenségnek, ha összegyűjtenek egy kis pénzt, akkor nem dolgoznak addig, amíg el nem költik, hazánkban is van erre példa, ismerős nekünk is ez a mentalitás.

Így aztán nekem az a véleményem, hogy soha nem lábalnak ki a nyomorból, hiszen ha valami ásványkincs kerül elő a területükön, legyen az olaj, gyémánt, arany, vagy bármilyen érclelőhely, azt páran lenyúlják és nem pörög vissza a gazdaságba, az arab világban is ez a baj, mert használhatnák a mezőgazdaság, az ipar kiépítésére, mint más helyeken, munkahelyeket teremtve a népnek, akkor talán megkezdhetnék a felzárkózást.

A terjedő Iszlám sem segíti az elmaradott nézeteivel a pörgő gazdaság kialakulását és az a beletörődő szemlélet is, miszerint a nyomorgó muszlimok engedelmesen ráhagyják Allahra, hogy legyen meg az akarata, ez is elnyomja, tompítja a forradalmi hangulatot, amellyel a tömegek valami nyomást tudnának gyakorolni az uralkodó elitre.

Mostanában vannak ez irányban javuló jelek, hogy például az arab tavasz népei, vagy más afrikai országokban polgári lázadó mozgalmak jönnek létre, de mivel a politikában, a demokráciában járatlanok, így valamilyen hadúr hatalmát tudják csak megerősíteni, mert több száz éves lemaradással küzdenek minden téren, legyen az oktatás, egészségügy, szocializálódás.

A közelmúltig a kommunista és a kapitalista világ küzdelmei is hátrányosan befolyásolták a sorsukat, mert jó terep volt a politikai, vagy a nyílt fegyveres konfliktusokra a térség, előtte meg a gyarmatosítás, amely hozott ugyan egyfajta szervezettséget az elnyomás mellett, mindaddig, amíg a gyarmatosítók ki nem vonultak.

Képesek lesznek e ezekkel a hátrányokkal a több száz éves lemaradást pótolni, az kérdéses, leginkább a mentalitásuknak kellene megváltozni, párhuzamosan a politikai és gazdasági helyzetükkel, mert ugye még akkor sem tudnak a munkára rászokni, ha akarnának is, mert nincs, vagy kevés a munkahely és az sem hatékony, hogy legalább valami komolyabb alapot adjon a munkanélküliek eltartására.

Unalmukban így megmaradnak a gyerekcsinálásnál, ami jó passzió ugyan, de azt mindenki tudja, hogy pénzbe, anyagiakba is kerül a gyermekek etetése, ruházása, iskoláztatása, felnevelése, ami még jobban súlyosbítja anyagi helyzetüket, még primitív színvonalon is.

Nekem elég vegyesek a gondolataim ezzel kapcsolatban, mert reménykedik az ember, hogy talán rá lehet őket szoktatni a munkára, ami a fellendülés alapja mindenhol, de az eddigi tapasztalatok ezt kevéssé támasztják alá sajnos.